Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Két idei horrorfilm, amivel nem voltunk elégedettek

Dupla adag tini sikoly.

0

Mostanság reneszánszát éli a horror műfaja, de ez persze nem jelenti azt, hogy az utóbbi időkben nem mutatnak be gyenge alkotásokat. Íme két idei horrorfilm, amelyeket biztos, hogy nem fogunk megemlíteni “az év legjobbjai” listákon.

Ghostland: A rettegés háza

A francia Pascal Laguier a Mártírokkal vált ismertté, amit nemcsak szélsőséges erőszakábrázolása miatt jegyzett meg a közönség, hanem a meglepő befejezése és a mondanivalója miatt is. A rendező később leforgatta A magas embert, ami nem érte el a Mártírok színvonalát, de olyan csavart tartogatott, ami az egész filmet felforgatta. Mindezek miatt nem meglepő, hogy nagy várakozás előzte meg az alkotó legújabb munkáját, a Ghostlandet, ami azonban méretes csalódást okozott.

Laugier ezúttal is fiatal lányokat kínoz, megint az emberi tűrőképességről, annak határairól, valamint a túlélésről kíván mesélni, és itt is van egy fordulat a film közepén, ami átrendezi az előtte történteket. Sajnálatos módon azonban a film messze nem olyan tartalmas, mint a rendező előző munkái. A gyerekkorában egy szörnyű éjszakai támadást túlélő, később horroríróvá váló, a múlt démonai által üldözött Beth lélekrajza nagyon el van hadarva, aminek köszönhetően a Ghostland hatástalan marad, ráadásul sikerült telepakolni az alkotást olyan ijesztegetésekkel, amelyeken csak az ugrik fel a székből, aki kettőnél kevesebb horrorfilmet látott életében. Azért a babákkal teli ház nem nézett ki rosszul.

40%

Hívatlanok 2.: Éjjeli préda

A névtelen maszkos őrültekkel támadó Hívatlanok egyáltalán nem forgatta fel a horror műfaját, de korrekt paráztatásnak bizonyult. A folytatásra 10 évet kellett várni (elsősorban jogi hercehurcák miatt). A kérdés csak az, hogy vajon megérte-e várakozni rá? Egyet találhattok.

A gyilkosok ezúttal egy négytagú családot (anya, apa, problémás leányzó, kocka srác) igyekeznek lemészárolni, méghozzá egy lakókocsiparkban, ahol a szereplők minden sarkon neon pálmafákba és 80-as évekbeli slágerekbe (felcsendül például Bonnie Tyler Total Eclipse of the Heart című dala) botlanak. Sajnos a környezettel és a zenékkel előhozott retró hangulat a Hívatlanok 2.: Éjjeli préda egyetlen pozitívuma. A betolakodók támadásaiban kevés a feszültség, pedig a filmet dirigáló Johannes Roberts nem egy nyeretlen kétéves: előző munkája, a cápás horror 47 méter mélyen egész korrekt volt. További rossz pont, hogy a família tagjai az összes horrorfilmes hülyeséget meglépik (szétválnak, nincs nálunk telefon, stb.), ezért aztán igen nehéz szurkolni nekik. Kár, hogy a készítők nem paródiának szánták a produkciót, mert annak nem is lenne rossz.

40%

Share This