Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Kísérteni nem csak a kísértetek szoktak – GHOST STORIES filmkritika

Az agyunk mindig azt mutatja, amit látni akarunk.

0

Andy Nyman és Jerem Dyson összefogtak, hogy elkészítsék az első közös mozifilmjüket, amely idén tavasszal mutattak be az angol mozikban.

A viszonylag sokatmondó Ghost Stories (Szellem történetek) című horror (nem összekeverendő a tavaly bemutatott A Ghost Storyval) nem elsősorban az alkotók, sokkal inkább az Egyesült Királyságban nagy népszerűségnek örvendő Martin Freeman és a fiatal színészzseni, Alex Lawther (Black Mirror, The End of The Fucking World) miatt lehetett csalogató a nézőknek – persze az előzetes mellett.

Szóval a Ghost Stories nem egy nagydobra vert film, pedig a zsánerben viszonylag népszerű története van. Egy Phillip Goodman nevű professzor (az egyik író-rendező Andy Nyman alakításában) arra tette fel a hivatását, hogy szkeptikusan álljon hozzá a paranormális jelenségekhez, sőt egyenesen ezek lebuktatására húzott fel egy televíziós műsort.

Egy napon azonban megkeresést kap egy általa igencsak nagyra tartott, de hosszú évek óta eltűnt, halottnak hitt másik szkeptikustól, aki arra kéri ő, hogy vizsgáljon meg három esetet, amelyről ő maga sem tudta bebizonyítani, hogy szélhámosság, sőt egyenesen a túlvilági lét bizonyítékának tartja.

A három ügy, három igazán kedves helyszínnel és kísértettel szolgál a horrorrajongóknak számára. Sőt egyenesen horrorcsemegék. Az első ügyben egy elhagyott elmegyógyintézet éjjeli őre (Paul Whitehouse) meséli el a vele történteket, a történet pedig eléggé megidézi a James Wan-féle horrorok jump-scare miliőjét, de összességében is egy viszonylag ódon, sötét történetről van szó.

A második történetben egy fiatal srác meséli el, hogy mi történt vele az erdőben, amikor lerobbant a szülei kocsijával, de talán még ennél is hátborzongatóbbak azok a jelenetek, amelyek ezzel párhuzamosan a jelenben játszódnak Simon Rifkind (Alex Lawther) otthonában.

Az egyre kevésbé szkeptikus, de a történteket azért még mindig erős fenntartásokkal hallgató Goodman professzor harmadik találkozása a kopogó szellemek, vagyis ha úgy tetszik Poltergeistek világába vezet, egy bizonyos Mike Priddle (Martin Freeman) története ugyanis egy elhagyatott villában játszódik, ahol a Paranormal activityt idéző események történnek.

A három ügy, aztán egyre inkább összekapcsolódik, Goodman professzor már maga sem tudja követni a szürreálisabbnál szürreálisabb eseményeket, míg végül a néző álla is eléggé nagyot esik, még akkor is, ha láttunk már hasonló művet, de ilyen köntösben semmiképpen nem számíthatunk erre a csattanóra.

A Ghost Stories egy igencsak intelligens horror, igaz messze nem igényel annyi agysejtet, mint az It Follows (Valami követ) vagy a Babadook, azonban mérföldekre van a zséketagóriás horrorok mondanivaló nélküliségétől.

Mindezt nagyon ötletes képsorokkal, hátborzongató hangulatban, még ha a szokásos horrorkellékekkel is teszi.

Ghost Stories (2018)
70%
Erős közepes

A Ghost Stories eredtileg egy színpadi darab, de a megfilmesítése miatt igencsak hálásak lehetünk, hiszen igencsak kreatív és nyomasztó horror arról, hogy minden embernek megvannak a maga kísértetei.

  • Design
Share This