Kukában lenne a helye – RIVERDALE 2. évad kritika

Riverdale (2018)

Reménykedtem, hogy legalább megüti az első évad szintjét, nem így történt.

0 80

Napjainkra a sorozatkészítés bizonyos szempontból csak árnyéka régi önmagának, míg régebben jól meggondolták mit visznek képernyőre, addig ma már olyan iramban felgyorsult a szériák gyártása, hogy durván a fele nyugodtan landolhatna a kukában.

A The CW –ugyan rengetek nagyszerű show-t rakott már a közönség elé- mégis az egyik tökéletes példája annak, hogy hogyan lehet a szemétből aranyat csinálni. A Riverdale tavaly debütált a csatornán, melyet akkor 13 résszel rendeltek be. Az első évad korántsem volt nagyon rossz ( csak egy kicsit), így bejelentették, hogy a második évad 22 résszel tér vissza 2017. őszén. Nagy hiba volt.

A csatorna egy dolgot nagyon jól csinál: mindig jól és méghozzá a megfelelő időben találja meg a nézőközönségét, ez történt a Riverdale-lel is. A felháborító dolog ebben az, hogy ennek fényében nem érdekli, milyen produktumot gyárt.

A rossz első évadban mindenki megbocsátotta a hibákat, mert lehetett benne látni valami jövőt. Megvolt a hangulata, a kis bugyuta bája, de készen állt a fejlesztésre. Ám a sikerén felbuzdulva a készítők erre magasról tettek, és megörvendeztettek minket a valaha volt egyik legrosszabb folytatással.

Sokat gondolkodtam, hogy mi miatt nem működik a széria; rossz rendezés, a gyenge színészi játék miatt? Vagy csak szimplán unalmas? Pedig a válasz nagyon egyszerű volt: pocsékul van megírva. Azt hiszem ilyen lusta író csapattal én még nem találkoztam sorozatokat illetően, és bár ez az első évadban nem volt észrevehető, ha a néző el tudta engedni a hibákra való figyelést, úgy az idei szezon már átesett az idegesítő kategóriába.

Nem lehet elmenni a tények mellett, hogy a történet bosszantóan klisés és gagyi, az események néha összefüggéstelenek és ellent mondanak egymásnak, illetve néhol kidolgozatlanok. A karakterfejlődésre ugyanezek állnak fönn. Egyes emberek még mindig nem fejlődtek sehová, valamint nem sikerült még mindig megtalálni az egyensúlyt a nyafogások és az érzelmes pillanatok között. Mindez talán nem lenne olyan zavaró, ha már a nagyon szép emberekből álló szereplőgárda tudna is játszani, ( tisztelet a kivételnek) bár lehet, ez a maximum, amit a rossz forgatókönyvből ki tudnak hozni.

Ennek az évadnak mégis volt egy mondhatni erős pontja az én szememben. Nagyon felkapott dolog már a jól menő sorozatok körében egy musical epizódot készíteni. Természetesen ebből nem maradhatott ki most a Riverdale sem. Ehhez a részhez a nagysikerű Stephen King regényből készült Carrie: The Musical adta a dalokat. A készítők ebben az esetben most nagyon jó választásra jutottak, hiszen iszonyatosan jól beleillet a történetbe és fel is dobta azt. Sokkal jobban sikerült rész volt, – hiába volt az is összecsapva- mint az évad 90%-a. ( IMDb-n mégis a legrosszabbra értékelt epizód)

Összességében igen, ez a szó jellemzi legjobban a szériát: összecsapott. Csak a nézettség és a rajongói hype tartja életben a sorozatot, így berendelték a 3. évadot is. Várni nem várom, de kíváncsi leszek. És talán a következő nem olyan részekből fog állni, hogy legszívesebben folyamatosan az előretekerés gombot nyomnám.

45%
Gyenge

Uncsi, bugyuta, de nézhető. Csodákat ne várjunk tőle, de ha elvonatkoztatunk a nagyon nagy hibáitól és átadjuk magunkat, akkor kikapcsolódást nyújtó hatása lehet.

  • Szerintem