Küzdelem a homályba vesző szebb jövőért – Logan filmkritika

Logan (2017)

Te jó ég, hány hosszú éven át vártunk erre a filmre! Hányszor kellett a rajongóknak csalódottan kivánszorogniuk a mozitermekből, mielőtt megérkeztünk 2017-be, hogy most, mindennek a végén megkapják azt, amit már a kezdetek kezdetén megálmodtak. Az X-Men-filmek világának harmadik trilógiája is lezárult. A franchise jövője jelenleg homályos, de az biztos, hogy a Logan egy korszak végét jelenti, nem csupán az X-cím, hanem a szuperhősfilm, sőt, mondjuk azt, hogy a komplett képregényfilmes zsáner számára. Hugh Jackman utolsó zúzása – ami nem is annyira zúzás, inkább egy sok-sok gyötrelem által megkínzott, félholt vadállat utolsó küzdelme a becsületért -, James Mangold vállát nyomta. Neki kellett méltóképpen elbúcsúztatnia legtöbbünk kedvenc mutánsát.

És megcsinálta, de még hogy!

logan5

2029-et írunk. A világ, mint a legmegbízhatóbb önbeteljesítő jóslat, nem éppen visszafogott sebességgel tart lefelé a lejtőn. A mutánsoknak leáldozott. Jó ideje nem született egy képviselője sem a fajnak, amely iránt az emberek egykor egyszerre éreztek tiszteletet és félelmet. Az X-Mennek régen befellegzett. Logan (Hugh Jackman) limuzinsofőrként dolgozik, közben pedig a mexikói határon, egy rozsdától rothadt menedéken ápolja a leépült mentális állapotában kiszámíthatatlan és veszélyes Charles Xavier professzort (Patrick Stewart). A megfakult dicsőségében napjait szomorúan tengető páros próbálja kihúzni még egy darabig, ám ekkor kiborg katonák tűnnek fel a színen. Egy fiatal lány, Laura (Dafne Keen) nyomában loholnak. Charles hamar megérzi, hogy a jövő reménységét jelentő, fiatal mutánsról van szó. Logan, más választása nem lévén, szárnyai, vagyis karmai alá veszi a kislányt, akiről hamarosan kiderül, hogy különleges képességei rendkívül kínos mértékben emlékeztetnek a férfi adottságaira.

Volt idő, amikor az emberiség reménykedhetett a világban. Évek, nem is olyan kevés, amelyek alatt Xavier professzor szentül hitte, hogy a mutánsok képezhetik a világbékéhez vezető hidat. A szép tervek azóta mind befuccsoltak, a különleges képességekkel bíró egyének, ha valaha egyáltalán élvezhették is a megmentő szerepkörét, a film jelenére már végképp kiestek az isten, vagy egyszerűen csak a jó sors kegyeiből. Az előzetesek alapján az lehetett az érzésünk, hogy a Logan valamiféle posztapokaliptikus képregényfilm lesz, viszont ilyen jellegű kontextusról nem beszélhetünk. A világ egyelőre működik, csak, ahogy Logan testében, úgy őbenne is kórság, méreg terjed, ami napról napra egyre inkább ledönti a lábáról. A valóságkép, amit a műben elénk tárnak a készítők leginkább az 1979-es, legelső Mad Max-filmet juttathatja eszünkbe. Ez persze első sorban a narráció aspektusán múlik, hiszen lehet, hogy akadnak még a bolygónak napfényben úszó, boldog szegletei, de James Mangold ezeket szigorúan ignorálja, kizárólag a terjeszkedő sötétségre fókuszál.

logan2

A sötétségre, amelyben felgyúlhat a remény fénysugara. Merthogy felgyúlhat, ugye? Talán igen, talán nem. A produkció végső soron erre a kérdésre keresi a választ. Mert a Logan nem szuperhősfilm. A címszereplő szerint legalábbis semmiképpen sem az. Ezt példázandó megjelennek az X-Men-képregények, amelyben Rozsomák is a jól ismert, sárga ruhájában ugrálva küzd az igazság és a becsület győzedelmeskedéséért. A film Loganje, a valódi Logan megfáradt, kiábrándult tekintettel fitymálja le a füzeteket, mondván, hogy minden bennük foglalt eseménynek jó, ha a negyede megtörtént, és persze ezen fejezetek is egészen másképp zajlottak a való világban. Mese, mondja a megsebzett lelkű férfi. Valóság, ágál X-professzor. Remény, hiszi a kislány. És a három érvrendszer összecsap, és tulajdonképpen szövetségre is lép egymással azért, hogy közösen felfedezzék az igazságot. Azért, hogy megtudják, melyikük vélekedése a helyes. Hogy létezik-e még a remény a világban.

Mert Logan már nem képes hinni. Sose bánt vele kesztyűs kézzel a sors, a csapások egy részét talán meg is érdemelte, de az a nagy rakás, bűzölgő lószar, amivé az élete vált, azért mégiscsak túlzás. Kapja be a világ, gondolja a szomorú mutáns, aki már közel sem ugyanaz a megállíthatatlan, legyőzhetetlen, gépies gyilkos, aki egykor volt. Logan szakállába ősz szálak vegyülnek, sérülései nem gyógyulnak olyan hiánytalanul, mint régen, és van benne valami, ami azon munkálkodik, hogy minél előbb eltegye láb alól. James Mangold egy legyőzött, megbecstelenített karaktert prezentál, de nem kér érte bocsánatot. Mert tudja, hogy a nézők is, a rajongók is tökéletesen érzik, hogy Hugh Jackman kultikus és ikonikus alakjának ilyennek kell lennie története utolsó fejezetében. Mert Mangold tudja, hogy előbb meg kell fosztania a fénytől főhősét ahhoz, hogy az képes legyen, a befogadó megindult könnyei között, kitörni a sötétségből. És tudja ezt Hugh Jackman is, de még mennyire! Milyen gyönyörű, a karakter felé tanúsított rengeteg és mély tisztelettel vegyes alakítást prezentál a színész! Le a kalappal!

logan

A Logan egyik fontos védjegye a nagyszerűen ábrázolt és érzékeltetett, marón melankolikus hangulat. Az atmoszférát a címszereplő mellett legjobban Charles Xavier, az egykor sokra tartott X-professzor személyesíti meg. A megvénült, legyengült és elbutult figura még a végén egyszer utoljára tenni akar valamit a mutánsokért és az emberekért. Minden elméjére leszálló, feledést hozó köd dacára kitart és küzd a hitéért és mindazért, ami nagy művéből megmaradt. Loganért és a kislányért. És ez annyira mélységesen szomorú, ugyanakkor mégis hihetetlenül gyönyörű, hogy arra legelőbb csak felfelé mutatott hüvelykujjunkkal tudunk reagálni, és ebben a legyalult és fásult világban ennél többre nincs is szükség.

Ahogy Xavier sem gondolta volna, hogy ilyen sanyarú jövő vár fajtájára, úgy valószínűleg ti sem számítottatok arra, hogy Deák Kristóf friss Oscar-díjas rövidfilmjét, a Mindenki-t fogom ideidézni. Pedig ezt kell tennem, hiszen a Logan a játékidő során több ízben is eszembe juttatta a nagyszerű magyar produkciót. Honfitársunk a gyermekeknek mutatott megfelelő, büszkeséget eredményező iránymutatás fontosságára hívta fel a figyelmet köszönőbeszédében, és ha hiszitek, ha nem, jelen sorokban tárgyalt képregényfilmünk is megfogalmaz egy erősen hasonló üzenetet. A kicsi, de annál brutálisabb Laura karakterében a legelső szembetűnő nagyszerűség az a különleges és nyomasztó jelenség, amelynek keretei között egyszerre teszi tiszteletét a gyermeki vonásegyüttes és a féktelen agresszió. Mintha a kislány kínzói és üldözői mindazokat az ártó csoportokat jelképeznék, akik tönkreteszik, meggyalázzák, elnyomják a felnövekvő generációkat, amikor pedig azok mégis saját hangjukhoz nyúlnak, vesztükre törnek. De ezt nem szabad annyiban hagyni. Charles a kezdetektől tudja, de végül Logan is ráébred, hogy Laura, azaz X-23 olyan jövő lehetőségét képviseli, amelyért érdemes küzdeni, és kockára tenni mindent. Vért, verítéket és életet.

logan3

A blockbuster filmek értelmező szótárában lassacskán arany oldalon fog helyet kapni az R-kategória fogalma. A rajongók egy emberként sóhajtottak fel örömükben, amikor kiderült, hogy James Mangold bizony nem szarozik, vérrel és mocsokkal festi be alkotását, ezzel nem kicsit korhatárossá téve régóta áhított szórakozásunkat. A Logan-t nézve már a legelső jelenet alapján egyértelművé válik, hogy ez a film nem működne kemény vizualitás nélkül. Szükség van rá, mert Mangold kegyetlen karakterek kegyetlen világáról regél. És igen, onnantól kezdve, hogy lekerült a korlát, a direktor szabadjára is engedte a korábban láncokra kötött vadállat minden haragját, ami most brutális vérgőz és cafatjaikra hulló emberi testek formájában követeli meg a jogos áldozatot. Szereplőink ráadásul még káromkodnak is, bár tény és való, ennek egy kissé csak azért is-hatása van.

Na de ennyi bajunk már azért legyen is, mert máskülönben elemésztene a katarzis a közel két évtizede dédelgetett vágyálom beteljesülésének hatására. A Logan egyszerre mélységesen szomorú, durván erőszakos, megbabonázóan hangulatos és végtelenül gyönyörű film. Hugh Jackman dicsőségtől övezve lovagol el a naplementében.

Szólj hozzá!

Hozzászólás

95%
A legrosszabb formában lévő Logan hozza a legjobb Wolverine-filmet

Manapság az emberek gyakran már azt sem tudják, hogy mit akarnak. Ha te is ezt a kategóriát erősíted, akkor had segítsek. Ezt akartad! Erre vártál! Szebb napokat élnénk, ha minden korszak ilyen fantasztikus záróakkorddal fejeződne be.

  • 1. érték
  • 2. érték

Ez is érdekelhet Ettől a szerzőtől

Komment
Close