Lapoztunk a Netflix fiókunkban – DEATH NOTE filmkritika

Nem anime

Hát, ilyen lett az előjátékos, amerikai kalandfilm, amit a japán, animált, kultklasszikus sorozatból inspiráltak. Nem fantasztikus, nem rossz, de tisztázni kell, hogy a kritika alapja a művet szétválasztani az alkotótól, forrásaitól és azt megnézni, hogy egymagában miként áll meg. Én most pont azt fogom tenni, de a végén megemlítjük az animét is úgy, hogy az már nem fogja befolyásolni az értékelést.

Első sorban, a film nem beszél félre. Az első 10 percben édesanyját tragikusan elvesztett főszereplőnk (Light Turner) meg is kapja Ryuk halálisten halálfüzetecskéjét (a Death Note-ot), amivel bárkit megölhetsz, ha beleírod a személy nevét, s közben az arcára gondolsz. Az említett démon/ isten nemsokára meg is jelenik, hogy bátorítsa a fiatal diákot a füzet tesztelésére, majd, miután többször tesztelték, már Light újdonsült barátnőjével, Miával együtt, világszerte hullottak a bűnözők, s a Light által kitalált „Kira” perszóna vállalta a felelősséget a tettekért. A helyzet súlyossága miatt egy „L” nevezetű magánnyomozó/ konzultáns és Light apja kezd el Kira után nyomozni, és innen minden kicsúszik főszereplőnk irányítása alól.

Ez a pörgősebb tempó unalomnak nem hagy helyet, viszont a 100 perces futamidő miatt nem enged karakterfejlődésnek, motiváció felépítésnek vagy hihető kapcsolatok kialakításának helyet. Maga a kerettörténet, meg ahogyan a szálai is futnak, találkoznak, majd lezárulnak, ki lettek gondolva és kompetensen kerültek kivitelezésre. A lezárás különösebben  jó és, a maga,  szadista módján mosolyt facsaró. A hozzáértő rendezésnek köszönhetően minden tranzició is organikusnak érezteti magát ezen a téren, nincs jelenet, ami kihúzottnak, vagy ideje előtt kivágottnak érződne. A forgatókönyv viszont így, a cselekmények szintjén oké, meg a párbeszédén is elfogadható.

Viszont, a karakterek, a motivációik, és a köztük kialakuló, kialakult kötelékek  terén sok a következetlenség, illetve kidolgozottság hiánya. Megtudjuk, hogy a Light édesanyja haláláért felelős embert kivásárolta magát a büntetésből, valamint az iskolájában is vannak nem kívánatos, ostoba, erőszakos emberek. Továbbá, a film elején minimális szinten (pénzért mások házi dolgozatait csinálja meg) jelzi, hogy nem a megszokott szociális szabályok betartója, de elég gyors a tömeggyilkossá változtató tranzíció. Az animét most kicsit muszáj felhoznom, de ott úgy oldották meg, hogy amúgy is egy önmagát tévedhetetlennek vélő nárcisztikus volt. Ha itt máshogy teszik, de csak természetes átlényegülés lenne, gond nincs, csak ne így.

A másik oldalon, Mia, a barátnő általános motivációja, indokai következetesek a küldetésükkel szemben, viszont  a főszereplőhöz kapcsolódó érzései mégis felborítanak mindent, ami logika. Gyakorlatilag úgy viselkedik, mint egy tudathasadásos ember az egész film folyamán. Itt tudna segíteni például egy hozzáadott 10/20/50 perc karakterépítés. Úgy általában, minden érzelmi szál teljes mértékben jobban hidegen hagyja a nézőt, mint az értelmes embert az, hogy L karakterét egy fekete színész játssza el. Viszont, ha már L, akkor meg kell említeni, hogy a testmozgása a legfurább eleme annak a filmnek, amiben van egy japán halálisten is, s annyira eltúlzott, hogy az operazene-aláfestésű, apokalipszis-drámai írást tartalmazó anime-alapanyag is azt mondja, hogy nyugi, öcsi. Ja, és persze, a cukorkák. L szereti a cukorkákat. L imádja a cukorkákat. Értem én, hogy excentrikus a szereplő, de ezek lusta írói rövidítések, amiket az ábrázolásában használtak. Az őt alakító Lakeith  Stanfield viszont teljesen jó munkát végzett, főleg amikor a karakter sebezhetőbb pillanatait kellett eljátszania. Továbbá, a felszínesebb gondokon átnézve, ha nem más, akkor L egy jó eszköz volt a történet továbbviteléhez és hihető veszélyt képezett Light-tal szemben.

Az embereken továbblépve, Willem Dafoe Ryuk-ja majdnem annyira groteszk kinézetű, mint Willem Dafoe, ami egy jó kezdet. Káoszt és halált vonszol maga után és a jelenléte minden jelenet élvezhetőségét emeli. Viszont, mint a többi karakterrel, vele sem tudtunk sok időt tölteni, így kiismerni sem volt lehetőségünk, a nyilvánvaló isteni nihilizmusán kívül semmit sem tudtunk róla meg.

Az eddig említetteken kívül, a látvány jó, komor, a haláljelenetek időnként akaratlanul(?) viccesek. Még azt is elérték, hogy egy jelenet amiben csak annyi látszik, hogy egy fiú egy füzetbe ír, ne unalmat hozzon maga után. Persze, annyira eposzi szinten drámai nem lesz, mint az animé. A zeneválasztás okétől rosszig tart, inkább sablonos, mint bármi más.

Összegezve, ez egy teljesen élvezhető TV film, semmi más. Simán örvendhetett volna egy 2.5 órás futamidőnek is.

 

Kritikán kívül

A  Death Note azon animék ritka csoportjához tartozik, amiket rajongással néztem, élveztem. Nyilván, hogy, sorozat mivoltából, a karakterfejlődés, szereplők közötti kapcsolatok, Ryuk háttere és minden más sokkal kidolgozottabb és sokkal nagyobb hozzáértéssel is van kezelve. Az egyetlen, eredeti animéhez hasonlítható része a filmnek az utolsó 10/ 15 perc volt, ahol Light valamilyen mértékű intelligenciát, ha nem is animált változata zsenialitását bizonyította.

Szólj hozzá!

Hozzászólás

60%
Willem Dafoe arca

A Death Note egy legfeljebb egyszernézős élőjátékos film, ami után jön, hogy (újra)nézd az animét. A rendezés és a történet jó, a karakterek meg csak azért vannak, hogy a cselekményt tovább vigyék. Egy szereplőhöz sem fogod közel érezni magad, de unalomra sem lesz időd és még mindig ez a harmadik legjobb Végső Állomás film, ami létezik.

  • Szerintem

Ez is érdekelhet Ettől a szerzőtől

Komment
Close