Légió sorozat pilotkritika

Legion (FX)

0 857

Noah Hawley már a Fargoval is meg-megmutatta, hogy nem áll tőle messze a szürrealitás, de a szintén az FX-en bemutatkozó Legionban mutatja meg igazán, hogy mennyire képes elrugaszkodni a valóságtól.

legion_fx

Én mondjuk egyáltalán nem rajongok az X-men mozgóképes univerzumáért, a filmek egytől egyig nagyon csúnyán félrementek nálam (az Apokalipszis máig az egyetlen film amiről 15 perc után kijöttem a moziból), de a Légió már a pilotja után minden idők egyik legjobb szuperhős-sorozatává nőtte ki magát, pedig még csak nem is teljesen fogtam fel, hogy mit is látok.

Persze ebben Noah Hawley sem könnyíti meg a helyzetem, aki olyan egyedi módon közelítette meg a mostanra kissé megkopott képregény adaptáció műfaját, ahogy arra nagyon kevesen képesek, vagy talán rajta kívül senki. Hawley ugyanis nem a rajongói elvárásoknak akar megfelelni, hanem önmegvalósít, aminek köszönhetően olyan vizuális orgiába ágyazott pszichedelikus elemekkel teletűzdelt thrillert kaptunk, hogy pont annyira nem tudtuk hol (esetleg éppen kik) is vagyunk, mint a történet főhőse.

legion-reality

Aki nem más, mint David Haller (aki egyébként X Professzor fia), akinél gyerekként paranoid skizofréniát diagnosztizálnak (értsd hangokat hall, üldözési mániája van és nem igazán tud különbséget tenni a képzelet és a valóság között), éppen ezért már viszonylag fiatal korában bentlakásos elmegyógyintézetbe kerül. Az ő életébe és fejébe nyerünk betekintést, de tulajdonképpen vele együtt fedezzük fel – leginkább egy LSD-triphez hasonló módon – gondolatainak, emlékeinek, elméjének legrejtettebb zugait. Aztán a pilot vele együtt szabadulunk ki ebből a miliőből, hogy aztán majd a folytatásban ne csak az elméjét, de az egész univerzumot is felfedezhessük.

Az biztos, hogy ez a Mr. Robot sorozatra emlékeztető szürreális képi világ nem fogja mindenki tetszését elnyerni, de sokaknak meg éppen ennyire fog üdítően hatni a Netflix-sorozatainak lassan monotonná váló sötét tónusa, vagy a The CW-n futó DC-sorozatok könnyelműsége, esetleg a SHIELD-sorozat feelgoodsága után.

Legion Rachel Keller

Ha valaki látta a Fargo sorozatot, az nem fog meglepődni azon, hogy Hawley mennyire kiválóan választja meg és vezeti a színészeket, akik ezúttal is remekek, különösen a főhőst alakító Dan Stevens az, aki a The Guest után ismét zseniálisan, még annál is zseniálisabban alakítja a kissé megborult szuperhőst.

A zeneválasztás szintén tökéletes, a kameramunkáért már most odaadjuk előre az Emmy- és Golden Globe-díjakat, az utolsó jelenetsorral (ami az uszodából való kilépéstől kezdve egészen a lépcsősor aljára érésig vágásmentes) pedig már most olyan sorozatok nyomába iratkozott fel a Légió, mint a True Detective, vagy a Marvel’s Daredevil, még akkor is, ha a CGI-on látszódott, hogy véges a költségvetés. (A táncos jelenetben pedig egy az egyben ott volt minden, ami Noah Hawley.)

legion-tánc

A tavalyi Comic Conon egyébként a Marvel a saját univerzumába sorolta a Legion sorozatot, kíváncsi leszek, hogy lesz-e komolyabb összekapcsolás a filmes univerzummal, bár egyelőre időben (az old”s cool ruhák mellett azért befigyelnek a high-tech kütyük) nagyon nehéz elhelyezni a történetet.

Legion (FX)
100%
Zseniális!

A Légió még annál is sokkal jobb sorozat lett, mint azt vártuk, sőt megkockáztatom meg is kaptunk az év legjobb újoncát!

  • Szerintünk: