Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Valaki nem mond igazat: LIAR – HAZUG sorozat 1. rész kritika

Liar (iTV)

0

A több nézőpontos, időben előszeretettel ugráló párkapcsolati, de egyben bűnügyi témájú sorozatokról már nem csak a The Affair (A viszony) fog beugrani, de rögtön feliratkozott mellé Harry és Jack Williams (The Missing, Rellik) új sorozata, a Liar (Hazug) is.

Már csak azért is, mert bár több nézőpontos sorozatról van szó, pont annyira nem egyértelmű, hogy mi történt pontosan, mint ahogy a The Affair szereplőinek elbeszélése sem volt az. Igaz itt nem pusztán a “kiszínezzük az emlékeket”, vagy a “rosszul emlékeztem” verzió dominál, hanem ahogy a cím is sugallja: valaki hazudik, de nagyon.

A történet főhőse egy frissen szinglivé lett tanárnő,  Laura Nielson (Joanne Froggatt) és egy özvegy doktor,  Andrew Earlham (Ioan Gruffud), akiknek a randevúja az ágyban végződik, hogy aztán másnap reggel egészen más élményekkel gazdagodva ébredjenek fel. Még a férfi köszönőüzenetet ír az előző nap elköltött tökéletes estéért, addig a nő a testvéréhez rohan a ténnyel, őt bizony megerőszakolták.

Hogy mi történt valójában azt nem tudjuk pontosan, hiszen bár vannak flashbackek (érdekes módon csak a memóriazavaros nő szemszögéből – és persze, akárcsak a The Affair esetében abban sem lehetünk biztosak, hogy igazak), a készítők homályos utalásokkal szórják tele a történetet. Miért tart olyan sokáig két pohár bor kitöltése? Miért van két borospohár a mosogatógépben, ha a poharak amelyből fogyasztottak az asztalon vannak? Miért mondja azt a nő, hogy megerőszakolták, ha nem is ellenkezett, sőt, ő küldte ki a férfit óvszerért a fürdőbe? És még ezer meg egy kérdés.

És az egészet csak bonyolítja, hogy ez nem két idegen története, hanem olyanoké, akik kvázi fiatalkoruk óta egymás mellett éltek, az idillinek tűnő (és egyébként Broadchurchre emlékeztető) tengerparti angol kisvárosban, ráadásul több szálon (a férfi a nő testvérének a munkatársa, a nő a férfi fiának a tanára stb.) összekapcsolódik az életük. És akkor még ott vannak a kissé szappanoperás (de a brit minik esetében sosem mellékes) mellékszálak, hogy a nő korábbi pasija rendőr és egyéb nyalánkságok, amelyek a történet előrehaladtával derülnek ki.

A Liar esetében viszonylag egyszerű lenne a képlet, hiszen kellően homályossá tették a karakterek múltját. A nő pszichiátriai problémákkal küzdött (talán skizofrén?), a férfi pedig özvegy, a felesége halála pedig igencsak homályos folt. És persze egyikük meggyőzőbb(en hazudik?), mint a másik.

Szóval: vagy a nő hazudik, vagy a férfi hazudik, vagy egyik sem hazudik (és mindketten valami nagy összeesküvés áldozatai). Ennek eldöntését persze a nézőkre bízzák az alkotók és az eddigi három rész alatt már a-ból b-be oda-vissza fel és alá eljutottunk és győzködtük magunkat, arról és annak ellenkezőjéről is, de most talán végre tisztulni látszik a kép és krimi helyett pszichológiai thrillerbe vált át a történet. Vagy mégsem. A Liarben az a jó, hogy sosem tudhatjuk mit hoz a következő fordulat.

Liar (Hazug)
80%
Nem hazudok!

Érzékeny témát boncolgat, de nem csak ezért nem tudunk majd állást foglalni (sokáig) egyértelműen. Sőt még csak abban sem lehetünk biztosak, hogy amit a flashbackekben látunk, az az igazság (miért is így lenne, ha már egyszer Hazug a cím?). A Liarban nem fognak csalódni a brit drámák kedvelői és arra is mérget vehetünk, hogy rendesen megosztja majd a közönséget - nemtől függetlenül.

  • Szerintem
Share This