Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Majdnem tökéletes színmű – Húzós éjszaka az El Royale-ban filmkritika

Bad Times at the El Royale (2018)

A hatvanas évek egész Amerikája, egyetlen hotel falai között.

0

Drew Goddard második nagyjátékfilmje valódi zsenialitásról árulkodik. Az elvárásainkkal játszadozó író-rendező több szinten értelmezhető alkotása egyszerre színpadiasan összetett és mozifilmesen grandiózus mű. Az egyetlen gond, hogy Goddard végül nem tudja minden ígéretét beváltani.  

Eddig is tudtuk, hogy Drew Goddard nagyon tehetséges – a Ház az erdő mélyén mellett a Mentőexpedíció forgatókönyvét, és részben a Daredevil sorozatot is neki köszönhetjük –, de a Húzós éjszaka az El Royale-ban határozottan új szint a karrierjében. A hatvanas évek végén játszódó történet középpontjában a Nevada és Kalifornia államhatárára épített, szebb napokat látott El Royale hotel áll, ahová egy nap négy rejtélyes idegen érkezik. Nemcsak a szereplők, de maga a hotel is sötét titkokat rejt.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

A Húzós éjszaka az El Royale-ban különösen azoknak fog szerintem tetszeni, akik szeretik a színházat. A karakterek aprólékos és komótos bemutatása, valamint a lassan építkező, majd lebilincselően érdekes fordulatok vevő, feszültséggel teli párbeszédek egyaránt a színpad világát idézik, csakúgy, mint a film szimbolizmusa.

Az El Royale hotel az a hely, ahol a hatvanas évek Amerikájának tipikus alakjai mind felvonulnak, magukkal hozva a korszak társadalmi problémáit. Az ügynökfigura, illetve a detektívtükrökkel és poloskákkal ellátott hotel képviselik a hidegháborús paranoiát, a hippi karakter egy Charles Manson-szerű szektavezér elől menekül, míg a fantasztikusan tehetséges, de a bőrszíne miatt háttérbe szorított énekesnő az évtized polgárjogi nehézségeinek szimbóluma. Van itt még egy szereplő, aki a vietnámi háború súlyát cipeli a vállán, és van egy, aki meg az utcai bűnözés világát képviseli.

Mindeközben az El Royale hotel Kenneth Branagh-i aprólékossággal kidolgozott tárgyi világa, a dinamikus színvilág, a fantasztikus kameramunka, Goddard mesteri ritmusérzéke és magával ragadó jelenetei, valamint a szenzációs vágások (a padlóbontós szcéna az éneklő Darlene-nal az egyik legjobb jelenet, amit az utóbbi időben láttam) igazi mozifilmes grandiózusságot kölcsönöznek a produkciónak.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

A színészek kivétel nélkül fantasztikusak. Leginkább a morálisan ingatag, mégis jó szándékú Daniel atya karakterének számtalan rétegét tökéletesen megjelenítő Jeff Bridges, a megszokott szerepeinél jóval sötétebb figurát megformáló, de a figyelmet minden jelenetében maximálisan megragadó Chris Hemsworth, valamint az egyre inkább egy modern Bette Davisre emlékeztető Dakota Johnson emelkednek ki. Mindazonáltal még őket is maga mögé utasítja az eddig szinte sehol sem látható Cynthia Erivo, aki nem egyszerűen tehetséges, de valódi filmsztár-kvalitásokkal is rendelkezik.

A Húzós éjszaka az El Royale-ban egyetlen igazán nagy problémája, hogy Goddard számtalan érdekes kérdést és rejtélyt dob fel mind a szereplőkkel, mind a hotellel kapcsolatban, ám végső soron ezekre nem tud jó válaszokat adni. Az El Royale az első húsz percben szinte önálló karakterként jelenik meg, aminek hosszú története és titkai vannak, ráadásul az előzetes még egy, az intézmény mögött munkálkodó árnyéktársaság lehetőségét is belengette, ám ezekkel a szálakkal nem igazán kezd semmit Goddard. Ugyanígy a karakterek titkai is kiábrándítóan egyszerűek.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

A rendező valószínűleg szándékosan játszik a nézői elvárásokkal, és tereli a történetet teljesen kiszámíthatatlan irányokba, de emiatt maradt bennem némi hiányérzet. Ugyancsak hiányoltam azt az Agatha Christie-i, egymásra folyton gyanúsan tekintgető feszültséget a karakterek között, ami az ilyen krimik elengedhetetlen eleme.

Mindent összevetve úgy vélem, hogy Drew Goddard igazán bámulatos író és rendező, aki most bebizonyította, hogy képes sokrétű szimbolizmussal dolgozni úgy, hogy közben nem idegeníti el a nézőket. A Húzós éjszaka az El Royale-ban a hibái ellenére lebilincselő alkotás, melynek karakterei, dialógusai és produkciós értékei szerintem mindenképpen díjakért kiáltanak.

85%
Nagyszerű

A Húzós éjszaka az El Royale-ban nem pont azt nyújtja, amit az előzetesek alapján várnánk, de még így is az év egyik legjobbja lehet.

  • Szerintem
Share This