Marvel’s Luke Cage 1. évad kritika

0 345

Amíg a mozikban évente kétszer megnézhetjük, ahogy a Marvel színes-szagos szuperhősei rommá verik nagy hatalmú, isteni, mágikus vagy földönkívüli eredetű ellenfeleiket, addig a Netflixen az MCU jóval emberközelibb, sötétebb atmoszféra ölén érkező, a fizikai harcok mellett komoly lelki-mentális küzdelmeket is megvívó hőseit követhetjük nyomon. A Daredevil-ből már kettő nagyszerű évadot is láthattunk, de a Jessica Jones is nagyszerű élményt biztosított. Jövőre jön Vasököl is, de előtte ím, tiszteletét teszi a drabális Luke Cage, hogy végül összeállhasson a Defenders csapata. Végre sikerült bedarálnom a legfrissebb Marvel-Netflix produkciót, így elmondhatom, pontosabban leírhatom, hogy szerintem hogyan szuperál a Luke Cage.

lukecage

Harlem megélt egy rövid reneszánszt. Úgy tűnt, hogy a szomorú emlékeket őrző városrésznek sikerül leszámolnia bűnös múltjával. Ám ekkor feltűnt a színen az egyre hatalmasabbá váló Cottonmouth, avagy Sikló (Mahershala Ali). A gengsztervezér felívelő politikai pályáját egyengető unokatestvére, Mariah Dillard (Alfre Woodard) támogatásával bonyolítja illegális fegyverüzleteit. Miután saját emberei kirabolják, a megtorló akció során a tűzvonalba kerül a harlemi Svájcként, egyfajta béke szigeteként számon tartott borbélyüzlet, ahol a balhék elől magát meghúzó Luke Cage (Mike Colter) is dolgozik. Miután a bűnözés új hulláma súlyos veszteséggel sújtja, a férfi kénytelen felfedni valódi kilétét és lerántani a leplet áthatolhatatlan, golyóálló bőréről és emberfeletti fizikai erejéről, hogy szembeszálljon otthona lelkéért. Vagyis azért, ami még megmaradt belőle.

Harlem olyan, mint Luke Cage bőre. Áthatolhatatlan burok. És nem ám amolyan szétfeszíthető rács vagy ledönthető kerítés, sokkalta inkább a szereplőket örök börtönben tartó, eleve elrendelt ösvényre szorító hurok. Nem annyira a földi pokol, inkább a purgatórium, ahol megkeseredett hősök küzdenek egy olyan, régóta elfertőződve rothadó hely lelkéért, amelyet teljes egészében megváltani valószínűleg képtelenség. A sorozatot nézve az lehet az érzésünk, hogy hőseink és gonosztevőink nem tudnak elszakadni Harlem légkörétől, de talán igazán nem is akarnak megmenekülni. Hiszen itt van minden, amit ismernek, amiért harcolnak. Mert nézőpont kérdése, hogy ki és mivel teszi ártóvá a negyed atmoszféráját. Hiszen a bűnözők, a rendőrök, de még az átlagemberek is tudni vélik, hogy Harlem értük van, zenéje nekik szól, levegője őket élteti. Az így formálódó ellentétes attitűdök pedig kibogozhatatlan gordiuszi csomóvá bonyolítják a szociális konfliktusrendszert, amelynek egyedüli megoldókulcsa egy új, különleges hozzávalóban keresendő. Már ha van ilyen.

Marvel's Luke Cage

Szerencsére van ilyen. Úgy hívják, hogy Luke Cage. A főhős kilóg az összképből, hiszen az újonnan feltűnt szuper emberek közé tartozik. Más, mint a harlemi övezet alapképletét adó szereplők. Ő Harlembe menekült korábbi gondjai előtt. Itt akarja meglelni a békét, egyszerűen csak arra vágyik, hogy mindenki békén hagyja. De nincs nyugodalma. Nem is lehet, hiszen különleges képességei által arra van predesztinálva, hogy részt vállaljon a sorsdöntő ütközetekben. Állást kell foglalnia. Luke összességében jámbor és jó ember, de az élet mégis mindig kikezdi tűrőképességét és igazságtalan szélmalomharcba sodorja. Luke nem győzhet, legalábbis igazán nem diadalmaskodhat, de pont attól lesz nagyszerű hős, hogy ezt a tényt felismerve és elfogadva szembeszáll az ellennel. És küzd utolsó vérig. Felmerülhet a kérdés, hogy tud-e a néző ténylegesen izgulni egy olyan karakterért, akit a fegyverek nem fognak, fizikai erőben pedig nincs párja. Érte talán nem. De az általa képviselt értékekért kétségtelenül. Mert Luke-hoz képest ezek igencsak törékenyek és bizony veszélyben vannak. A néző nem a főhős épségéért aggódik, hanem azért, hogy az általa befogott területe a csatatérnek képes legyen felfogni a Harlem jó erkölcsét célzó golyókat.

Tehát a Luke Cage habár tökös, férfias akciósztori, mégis őszinte és viszonylag mély lélektannal operál. Akkor mégis miért mondható gyengébbnek, mint a Netflix korábbi Marvel-sorozatai? Leginkább azért, mert története fontos pontjain, egész konkrétan a cselekmény fővonalán ellentmondásba keveredik. A harlemi kálvária és gengszterháború által rendkívül emberközeli, megindító bűnügyi történetet mesél el, de közben mégis lépten-nyomon azon erőlködik, hogy az összképet feltornázza a szuperhősös produkciók közé. De a Luke Cage más. Igaz, hogy egy szuper embert tesz meg főhőséül, de földhözragadt, kozmikus, misztikus és jelmezes tölteteket mellőző, emberien emocionális vonásai okán sokkalta inkább gengszterdráma vagy kemény krimi, mintsem szuperhősfilm. Épp ezért nem kéne állandóan azon kísérleteznie, hogy valamiképpen utóbbi látszatát keltse. Mert nem erre hivatott. Nem erre predesztináltatott.

Marvel's Luke Cage

A sorozat különösen erős negatív karakterekkel operál. Sikló figurája a cselekmény hamisítatlan bűnös élvezet-vonalát képviseli. Hiába rohadék a fickó, olyan király stílusa van, hogy azt nem lehet nem imádni. Vérgőzös mocsokba merülő gengszteri eleganciája megbabonázó és erőteljes. A negatív oldal felállásából kissé kilógó, meghatározhatatlan célokkal rendelkező, de kétségtelenül félelmetes Shades (Theo Rossi) szintén karizmatikus alak. Gyűlölni őt sem lehet teljesen, hiszen mély és részletgazdag karakterrajzzal rendelkezik és a filmszerető ember tudja, hogy ilyenkor negatív érzések helyett tisztelettel kell viseltetnie az adott figura irányában. A sorozat derekán feltűnő Diamondback, avagy Csörgőkígyó szintén maradandó alak, ráadásul ő az, aki tényleg alaposan felkavarja Luke Cage világát. Természetesen a boszorkányasszony, a harlemi szellem csendes, mosolygó álarc mögé bújt, legális csomagolásban terjesztett megrontója, Mariah Dillard is jelen van, és epizódról epizódra egyre nagyobb fajsúllyal nyomja szülőföldje lelkiismeretének vállát.

A Netflix profi történetei mellett emlékezetes vizuális megvalósítási módjairól is híres. A Luke Cage sem képez kivételt eme pompás gyakorlat alól. Ez a sorozat nem impozáns vágatlan jeleneteivel ragadja meg a nézői figyelmet, sokkalta inkább az elmés helyszínrajzok kontextusába helyezett, ütős, pazarul beállított akcióival. A zúzások során a készítők kiváló világítási megoldások használatával teszik epikussá a küzdelmeket. A színházteremben lefolytatott, melankolikus hangulattal övezett, bújócskával vegyes összecsapás az évad akciókoreográfia-görbéjének csúcspontja. A jelenetek összképéhez a zenei világ is sokat hozzátesz. A Harlem lelkéért siránkozó, szomorúan angyali dallamok minden veszteséget, de minden győzelmet is sokkal súlyosabbá varázsolnak.

lukecage

Mielőtt nekiálltam volna a sorozatnak, hallottam olyan véleményt, mely szerint Mike Colter nem volt megfelelő választás a főszerepre. Örömömre szolgál kinyilatkoztatni, hogy számomra pedig pont a főszereplő őszintén érzelmes és durván maszkulin játéka szolgáltatta az összkép egyik leghitelesebb összetevőjét. Mahershala Ali is igazán jól alakít, azok a bizonyos, sátáni röhögései verhetetlenek. A Sons of Anarchy-ból ismert Theo Rossi nem okoz csalódást rajongóinak, hiszen ezúttal is hatásos produktumot prezentál. Női fronton újfent feltűnik Rosario Dawson, napjaink egyik legalulértékeltebb amerikai színésznője, hogy ezúttal meglepően nagy szerepet kapjon a történetben. Simone Missick a rendőri vonal pozitív oldalán fokozatosan elmélyülő karakterét nagyszerűen prezentálja, Alfre Woodard pedig félelmetesen erőteljes megátalkodott, gonosz figurája bőrében.

A Luke Cage erős krimi az enyhén megújított gengszterfilm megkapó vonásaival fűszerezve. Viszont még erősebb lehetne, ha a készítők nem akarták volna mindenáron klasszikus Marvel-produkcióként eladni. Luke Cage nem álarcot visel, hanem kapucnis pulóvert, ennek megfelelően az utca, nem pedig a köpenyes igazságosztók szabályai vonatkoznak rá.

8/10

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Forrás Movie Tank

Ez is érdekelhet

Komment
Close