Másodszorra is megúszták a gyilkosságot


Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? 2. évad kritika

ALFRED ENOCH, AJA NAOMI KING, BILLY BROWN

A Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot első évada éppen úgy robbant be a köztudatba, mint ahogy Shonda Rhimes előző sorozata, a hat részes évaddal bemutatkozó Scandal (Botrány) is berobbant.

Pedig a recept szinte ugyanaz volt, a legnagyobb különbséget az jelentette, hogy a producerasszony ezúttal egy olyan néger színésznőt talált, aki színészkedni is tud.

HOW TO GET AWAY WITH MURDER - "Anna Mae" - With chaos surrounding Annalise, she just can't stand the pressure anymore and needs to escape. Meanwhile, Frank must come to terms with the things he has done while Wes continues to get closer to finding out about his past, on the season finale of "How to Get Away with Murder," THURSDAY, MARCH 17 (10:00-11:00 p.m. EDT) on the ABC Television Network. (ABC/Nicole Wilder) ALFRED ENOCH

A dramaturgiai szempontból remekül felépített első évadot azt hittem lehetetlen lesz túlszárnyalni, s bár kezd kissé unalmassá válni, hogy lassan mindenki – így vagy úgy, de – gyilkos, meglepően tartalmassá és fordulatossá tudták tenni az évadot azzal, hogy mindig csak azt mutatták meg a nézőnek, amit a néző látni akart és csak később tárták ki a résnyire nyitott ajtót.

Annak ellenére rabjává tudott tenni a sorozat, hogy tulajdonképpen rengeteg olyan momentuma van, amivel az őrületbe tud kergetni. Shondaék felváltva hol homoszexuális, hol faji kiáltványnak használják ezt a sorozatot (is), a mindenki mindenkivel kavartól már herótom van, ráadásul olyan felszínes és átlátszó karakterizációt erőltetnek, hogy egy 8bites játékban több fantázia van.

htgawm gay

Csapatként viszont továbbra is jól működnek, bár fene nagy joghallgatósdit idén nem kaptunk. Mondhatni az iskolapadból kiszorulva, most már szinte teljesen az Annalise-rezidencia lett a karakterek főhadiszállása, igaz ehhez az is kellett, hogy mindig legyen valami veszély, ami miatt „jobb, ha együtt maradunk”. (Az már más kérdés, hogy még amikor egy potenciális gyilkosjelölt elől bújkáltak, akkor is tárva-nyitva volt a bejárati ajtó…)

Catherine és Caleb Hapstall ügye azért bőven tartogatott fordulatokat, tulajdonképpen az ő ügyük mozgatta a teljes évadot, ám éppen ez volt, ami legkevésbé marad emlékezetes. Nekem sokkal jobban feküdtek a flashback-epizódok, az évad utolsó előtti része pedig messze a legjobb epizódja volt a sorozat történetének, amivel ráadásul választ kaptunk az első évad fináléjának egyik legnagyobb kérdésére is.

htgawm-season-2-trailer

Talán ez a legnagyobb erénye a sorozatnak, hogy minden lazasága és pörgőssége ellenére tud és mer is szomorú lenni, ebben pedig nem csak Viola Davis könnyeinek van nagy szerepe, hanem a kiváló dramaturgiának és a mai televíziózásban talán legjobban megválasztott soundtrackeknek is.

A 3. évadot ugye már fel is vezették, nekem mondjuk elég kamu cliffhangernek tűnt, mintha már akkor leforgatták volna, amikor még nem tudták, hogy újabb évados berendelést kapnak, szóval én biztosan nem azért maradok majd a sorozat mellett, hogy megtudjam ki lőtte le Wes apját (sőt, remélem már az első részben feloldják ezt a cliffet és valami izgalmasabb irányba indulnak el).

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Ez is érdekelhet Tőle

Komment