Még mindig szomorú és zseniális a Better Call Saul


Elindult a Breaking Bad előzmény-, folytatás- és egyben testvérsorozatának a Better Call Saulnak a 2. évada, amelyet sajnos tavaly nem dicsértünk meg eléggé, úgyhogy idén mindenképpen kellett róla egy írás, ugyanis ez a sorozat valami eszméletlenül tökéletes.

Better Call Saul 201

A Breaking Bad zugügyvédje, Saul Goodman már a Breaking Badben is teljes karakterként élt az elménkben, azonban hogy hogyan vált Jimmy McGillből Saul Goodmanné tényleg tévébe kívánkozott. Azt le is szögezhetjük, hogy Bob Odenkirk erre a szerepre született. Egyszerűen annyira viszsafogott és tökéletes a játéka, hogy az egész sorozat olyan, mintha nem is egy forgatókönyv alapján készült produkciót néznénk, hanem egy ember életének különböző állomásaiba nyerhetnénk betekintést. És éppen ettől annyira szomorú ez a sorozat.

A Breaking Badet ismerők (de a flashbackeknek hála a nem ismerők is) pontosan tudják, hogy hogyan végződik Saul Goodman élete, így még szomorúbb látni a főhős virágkorát és felhőtlenül, na meg felelőtlenül boldog pillanatait, mindezt úgy, hogy Saul Goodman itt még egyáltalán nem Saul Goodman és közben mégis megvannak már azok az apró nüanszok, amelyek a Breaking Badben látott karakter védjegyévé váltak. De talán az is igaz, hogy Jimmy McGillt és Saul Goodmant az választja el egymástól, hogy itt még vannak emberek akikért érdemes nem feladnia a jóságát.

A Better Call Saul nem az események sorozata, nem az abban történtek a fontosak, ellenben karakterépítés, karaktermegjelenítés terén talán még az anyasorozatot is túlszárnyalja. Az apró utalások az anyasorozatra és a karakter jövőjére, a jelképes mozdulatok és mozzanatok, a tökéletes operatőri és színészi munka olyan erőteljessé teszi a Better Call Sault, hogy egyszerűen lehetetlen az epizód után nem a semmibe bámulni és az élet nagy kérdésein morfondírozni.

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Ez is érdekelhet Tőle

Komment