Mese habbal és egy kis plusszal – A szépség és a szörnyeteg filmkritika

Beauty and the Beast (2017)

0 488

Felfogtuk és megemésztettük, hogy az elkövetkező években Star Wars és Marvel mellett a klasszikus Disney-mesék élőszereplős adaptációit fogjuk nézni. Tekintetbe véve, hogy az eddigi tapasztalatok alapján a jelentős oligopóliummá váló egércég eme tervsorozatának keretei között kifejezetten kellemes alkotások teszik tiszteletüket a nagyvásznon, annyira talán nem esik rosszul a dolog. A Demóna, a Hamupipőke és A dzsungel könyve után már készül lassacskán Az oroszlánkirály újabb feldolgozása is, most pedig Belle és az elátkozott herceg jól ismert és közkedvelt története érkezett meg a filmszínházakba, méghozzá a felnőttként is reflektorfényben maradni vágyó Emma Watson főszereplésével.

bjuti2

Valahol Franciaország szívében, az erdő közepén álló Disney-kastélyban élt egyszer egy herceg (Dan Stevens). Fényűző pompában tengette napjait, ám alattvalóit kegyetlenül megadóztatta kapzsisága oltárán. Az egyik nagyszabású bál alatt betért hozzá egy öregasszony, menedéket keresve éjszakára. A cserébe felajánlott rózsára a herceg csak gúnyosan nevetve legyintett, majd elzavarta a nőt, aki persze nem az volt, akinek elsőre tűnt. Valójában nagy hatalmú varázslóasszonyként tette próbára a beképzelt férfit, akit, személyzetével együtt, átokkal sújtott az említett esetet követően. A herceg azóta szörnyalakban bujdos kastélya sötét folyosóin, az igaz szerelemre várva, ugyanis ez az egyetlen gyógyír, ami megtörheti az átkot. Lehetséges, hogy a fiatal, környezetéből kilógó, különleges lány, Belle (Emma Watson) lesz az igazi?

A mémoldalak már sokszor kimondták, hogy A szépség és a szörnyeteg története gyakorlatilag nem másról szól, mint arról, hogy a külső nem számít, amennyiben gazdag vagy, egy bazi nagy kastélyban élsz és még szolgálók is akadnak a repertoárodban. És persze, amennyiben nagyon szigorúan, földhözragadtan, megkeseredett hétköznapi énünknek teret engedve akarjuk értelmezni a látottakat, könnyűszerrel juthatunk egyetértésre azt illetően, hogy a produkció jóformán tényleg értelmezhető egyfajta tanmeseként, ami a Stockholm-szindrómáról, a manipulációról és az érzelmi terrorról regél.

bjuti5

Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a kontextusról. Meg kell értenünk, hogy A szépség és a szörnyeteg nem valódi világunkról értekezik, hanem a Disney-mesei fogalmi keret vonzáskörzetében próbál örökérvényű üzeneteket prezentálni. Az örökérvényűség persze mára már könnyedén látható úgy, mint az elcsépeltség szinonimája, de ettől függetlenül elmondható, hogy a produkció, még ha eszköztára nem is makulátlan, szép dolgokat igyekszik elmondani a játékidő lepergése alatt. Az igazi szépség belülről fakad, és senki sem az, akinek elsőre látszik. Habár mindezt, illetőleg a közvetítendő szellemiség cselekményi körítését egyaránt meglehetősen egydimenziós tálalásban látjuk, összességében nem panaszkodhatunk, hiszen végső soron azt kapjuk, amit vártunk.

Mindez azonban csak egy bizonyos fokig igaz, a film második felében ugyanis megpróbálnak kissé merészebbek, újítóbbak lenni az alkotók, még ha csak rövidebb jelenetek erejéig is. Való igaz, ha már a klasszikus animációk sztorijait élőszereplős köntösben, blockbuster beütésű felhanggal küldik újra mozikba, várhatnánk valami pluszt, valami mást. Az alapvető gondolati világ elmélyítését, vagy talán inkább rétegezettebbé alakítását, újabb dimenziók behozatalát az összképbe. Mert érezzük is, hogy ez lenne a helyes, a követendő út, egészen konkrétan akkor, amikor Belle és a szörny röpke utazást tesznek a varázslónő mágikus könyvének segítségével, hogy eztán a néző rövid úton megkapja az alkotás legerősebb és egyben legeredetibb jelenetét. Nemcsak a hangulati, hanem a narratív oldalról is érzékeljük ekkor azt az energiát, amely – ha dominálná az egész cselekményt – rendkívül magasra tudná röpíteni az összképet a minőségi skálán.

Azt azért talán sejthettük, hogy a látvány oldaláról nem lesz túl sok okunk a panaszkodásra. Bill Condon rendező nagyjából tökéletesen ráérzett arra, hogy miként kell megfogni a sztorit koreográfiai szempontból. A jelenetek nagyívűek, fényképezésük rendkívül szép, továbbá az esetek kimagasló többségében összetett és precíz megtervezettségről árulkodnak. Kár, hogy helyenként becsúszott az amúgy elviselhető giccsfaktort irányító kezek egy-egy csúnya megszaladása, ezzel eredményezve kellemetlenebb perceket, de szerencsére nem ez a vonal válik uralkodó tendenciává.

bjuti4

Énekelni kell, ez csak természetes, és nincs is vele gond, viszont az zavaró tud lenni, amikor a filmesek nem érzik át, hogy miről is szól a musical műfaja. A dalbetéteknek hozzá kell tenniük valamit a cselekményhez vagy a karakterekhez, legjobb esetben előrébb is lendítik a történetet. Kezdetben úgy tűnik, hogy A szépség és a szörnyeteg pont ezen a fronton fog csúfosan elbukni, és bizony ez egy olyan mozgókép lesz, amiben boldog boldogtalan megállás nélkül énekel majd mindenféle funkciótlan forgatókönyvi elemről. Szerencsére idővel normalizálódik a zenei oldal, kifejezetten szép pillanatokat generálva, természetesen az eredeti rajzfilm klasszikus taktusairól sem feledkezve meg.

A Harry Potter-franchise sztárjai közül eddig egyértelműen Daniel Radcliffe ügyeskedik a leghatékonyabban azon célból, hogy neve a varázslós filmek lejárta után is fennmaradjon, de azért, amint látjuk, Emma Watson is igyekszik. Nem vitatkozhatunk azzal, hogy jó választás volt-e Belle szerepére, hiszen tényleg mintha ráöntötték volna a karaktert, még ha az eseménylánc sodrásában az is lehet néha az érzésünk, hogy kissé félvállról veszi a dolgokat. Az amúgy sztárparádéval operáló alkotás legtöbb szereplőjét digitális álruhában láthatjuk a varázslónő átka miatt, így talán érdemes lehet eredeti nyelven is bepróbálni a produkciót.

75%
Abszolút jó, bár lehetett volna jobb is

A szépség és a szörnyeteg korrekt élőszereplős mesefilm remek jelenetkoreográfiákkal, amelyek mellé még ügyes humorvilág is befért, ráadásul a giccs sem úsztatja el az összképet, igaz, néha azért durván erőre kap.

  • 1. érték
  • 2. érték

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Ez is érdekelhet

Komment
Close