Minek a fizika, ha van Dwayne Johnson? – Felhőkarcoló filmkritika

Skyscraper (2018)

Új szuperhős született: Szigszalagman.

0 90

A Die Hard és a Pokoli torony felmelegítése sci-fi technológiával és a mindig menő Sziklával megspékelve. A célnak pont megfelel.

Dwayne „a Szikla” Johnson napjaink első számú akcióhőse, akire akkor sem lehetne haragudni, ha egy megagorilla oldalán harcolna egy repülő óriásfarkassal. Hé, várjunk csak, ez tényleg megtörtént! Méghozzá alig három hónappal ezelőtt. Bizony, a Szikla rendesen tolja a filmeket, és valahogy a legidiótább ötletekből is ki tud hozni egy minimum élvezhető alkotást. A pasas egyszerűen imádnivaló. Csak úgy árad belőle a pozitív energia, meg persze akkora, mint egy kisebb hegy, és még mindig igazi bűnös élvezet nézni, ahogyan lezúzza a rosszfiúkat. A legtöbb filmjéhez hasonlóan a Felhőkarcolót is elsősorban miatta érdemes megnézni.

A sztori most sem túl bonyolult. Van itt egy hipermodern toronyépület Hongkongban (hol máshol?), amit még a Burdzs Kalifa tetejéről is csak hátrahajtott fejjel lehetne bámulni, és amely inkább emlékeztet egy Star Trek-űrhajóra, mint egy tényleges épületre. A Gyöngy névre keresztelt modern Bábel tornya biztonsági rendszerének ellenőrzésével a veterán katonát és egykor túszmentésre specializálódott kommandós tisztet, Will Sawyert (Dwayne Johnson) bízzák meg, aki az egész családjával beköltözik a komplexumba. Az idillnek persze hamar vége szakad: rosszfiúk szállják meg az épületet, akiknek a tervezőre (Chin Han) fáj a foguk. Természetesen Sawyer családja is bent reked, így nincs mese, Dwayne Johnsonnal be kell törnie a behatolásbiztos toronyba, és meg kell mentenie mindenkit.

A nyilvánvalót nehéz nem észrevenni, vagyis hogy szinte ugyanez történt az első Die Hardban, plusz a készítők a Pokoli toronyból is átvettek ezt-azt. Ezzel nincs is komolyabb baj, mert a Felhőkarcoló egy percig sem akar eredeti lenni. Egy könnyed nyári akciómóka ez, annak viszont nem rossz. A Családi üzelmek és a Központi hírszerzés rendezője, Rawshon Marshall Thurber kellően pörgős tempót, érdekes látványelemeket és tisztességes akciójeleneteket tud felmutatni. Mindez a Szikla jelenlétével együtt pont elég ahhoz, hogy a film átcsúszott az élvezhető kategóriába.

Probléma viszont, hogy a fizika törvényei láthatóan egyáltalán nem működnek ebben a világban. Johnson olyan ugrásokat, eséseket és egyéb mutatványokat produkál, amelyek komolyan felvetik a kérdést, hogy nem egy szuperhősfilmet nézünk-e. Az pedig külön mókás, hogy a karaktere kezében még egy egyszerű szigszalag is csodakütyüvé válik. Persze nem ez az első alkalom, hogy a Szikla átmegy Hulkba, sőt, ez mára már a színész imidzsének részévé vált. Viszont a Felhőkarcoló az első tíz percben elég földhözragadtan mutatja be Johnson karakterét, és ez az expozíció összeegyeztethetetlen a későbbi mutatványaival. Különösen érdekes ötlet volt műlábat adni a főszereplőnek, de bizonyos pontokon a film megfeledkezik erről a kis apróságról. Ilyenkor Johnson úgy ugrál és rohangál fel-alá, mint akinek semmi baj sincs a lábával. Máskor viszont ügyesen belekalkulálták az akciójelenetekbe a főhős sérülését.

Üdítő színfolt a filmben Neve Campbell feltűnése, aki szebb, mint valaha, és jó volt látni, hogy nem egy veszélyhelyzetben tehetetlenné váló kliséfeleséget játszott, hanem egy nagyon is aktív karaktert. A film egy pontján Johnsonnal is igen hatékony csapatmunkát hoztak össze. A többi szereplőnél már inkább uralkodtak a klisék, legyen szó rosszarcú gonoszokról, cuki gyerekekről vagy a milliárdos látnokról. Ugyanakkor ebben a sztoriban nem is volt másra szükség.

Végső soron a Felhőkarcoló nem nagy szám, és nem is ez lesz a Szikla legemlékezetesebb munkája, de a film nem is vállalja túl magát. Garantáltan senki sem fogja azzal elhagyni a termet, hogy „Na de az előzetesek nem ezt ígérték!”. Egy szórakoztató és látványos nyári popcornmozi ez, amin unatkozni semmiképp sem lehet, és a maga száz percével nem is kér sokat az időnkből. Dwayne Johnsont meg amúgy sem lehet nem szeretni.

65%
Erős közepes

A Felhőkarcoló kellemes kikapcsolódást nyújt a nagy hőségben, és ennél nem is érdemes többet várni tőle.

  • Szerintem