Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Minek mindig komolykodni? – PREDATOR – A RAGADOZÓ filmkritika

The Predator (2018)

Egy hollywoodi film, ami semmiért sem kér elnézést.

0

Az új Predator az időzítése miatt kicsit olyan, mintha a Fox utoljára középső ujjat mutatna a Disney családbarát szabványvilágának a nagy bekebelezés előtt. A film mocskosszájú, véres, és nem fél teljesen idióta lenni. Aki vevő az ilyesmire, szerintem jól fog szórakozni.

A történet szerint egy Predator-űrhajó zuhan a Földre, épp oda, ahol a kommandós mesterlövész, Quinn McKenna (Boyd Holbrook) akciót teljesít. Szemtanúként McKenna is üldözötté válik, de mielőtt elfognák, hazapostázza az űrhajóból kibányászott cuccokat, amiket később az autista fia, Rory (Jacob Tremblay) talál meg, és akaratán kívül a bolygóra csal velük egy másik lényt is. Quinn összefog egy csapat félőrült ex-katonával, és egy tudósnővel (Olivia Munn), hogy közösen megállítsák a közelgő veszélyt.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

Shane Black rendező (Vasember 3, Rendes fickók) töméntelen mennyiségű vérrel, a legcifrább káromkodásokkal, és már-már tolakodóan elborult humorral áztatja át a vásznakat, miközben egy kicsit sem zavarja, hogy a filmje a paródia határát súrolja. A katonaságnál és a földönkívüliekkel foglalkozó kormányhivatalnál például olyan szintű amatőrség uralkodik, hogy gyakorlatilag könyörögnek a rabszállító busszal elfuvarozott foglyoknak és a csapdába ejtett Ragadozónak a szökésért. Aztán ott van a főszereplő, aki megbíz egy vadidegent a kocsmában, hogy bármiféle üzenet nélkül postázzon el egy halom veszélyes űrlénycuccot, egy másik, ki tudja, milyen eredetű tárgyat meg hezitálás nélkül lenyel. Ugyanilyen röhejes a késő éjszaka napszemüveget hordó, egy rajzfilmgonoszt idéző egysorosokkal dobálózó főgenya (Sterling K. Brown), vagy az a tény, hogy a Victoria’s Secret-modell benyomását keltő Olivia Munn játssza a világmentő szuperbiológust, aki húsz perc után már le is vetkőzik.

Végső soron ez a fajta tudatos infantilizmus az oka annak, hogy ennyire szórakoztató az új Predator. Shane Black láthatóan élvezi, hogy hülyébbnél hülyébb ötletekkel tűzdelheti tele a filmjét, és a humor tekintetében is egészen meghökkentő dolgokat enged meg magának. Egy jelenetben például a Golden Globe-díjas, afro-amerikai Sterling K. Brown az N-betűs szót használja egy döglött Ragadozóra, egy másikban meg Boyd Holbrook karaktere döfi át egy szereplő szemgolyóját a tizenkét éves fia előtt, és egy poént is beszúr a végére. Ugyanakkor a film humora egyszer sem téved sértő vagy gyomorforgató terepre. Inkább egy jóízűen bevállalós B-kategóriás móka ez a világ legelcsépeltebb egysorosaival, amire nem biztos, hogy mindenki vevő lesz, de aki igen, az jó eséllyel végig fogja röhögni ezt a száz percet.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

A Predator – A ragadozó másik nagy erénye, hogy a karakterek mind tisztességesen ki vannak dolgozva, és egyikük sem csak fogyóeszköz. Boyd Holbrook (Logan – Farkas) remekül egyensúlyoz a hős és a tahó határán, Olivia Munn (X-Men: Apokalipszis) szerethetőbb, mint valaha, Trevante Rhodes (Holdfény) még mindig nagyon karizmatikus, Jacob Tremblay (A szoba) az autista fiút is tökéletesen hozza, Sterling K. Brown (Rólunk szól) pedig szabályosan lubickol az infantilis gonosz szerepében. A Quinn útjába sodródó “hibbant-osztag” összes tagja is említést érdemel, mert mind egyedi módon viccesek, de egyikük sem indokolatlanul vagy fárasztóan idióta.

A raszta űrlény továbbra is nagyon menő, és mind ő, mind a rá vadászó óriáspredator remekül néznek ki (a predatorkutyák már kevésbé). Habár érezhetően szűkebb költségvetésből kellett dolgozni, Shane Black így is összerakott pár látványos akciójelenetet, és néhány emlékezetes vizuális megoldással is élt, amilyen például a láthatatlan módban vérrel beborított, világító szemű Ragadozó a film elején.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

A Predator – A ragadozó végső soron igazi bűnös élvezet, amihez hasonlót már nem igazán mernek gyártani Hollywoodban. Egyeseknek lehet, hogy teljes idiótaságként fognak lejönni a látottak, másnak meg talán instant kultfilm lesz az új Predator. Még szerencse, hogy nem kell mindig egyetértenünk.

75%
Tetszetős

A Predator – A ragadozó szokatlanul bevállalós, korhatárosan idióta alkotás, amit szeretni és utálni is lehet attól függően, hogy mennyire vagyunk vevők az ilyesmire.

  • Szerintem
Share This