Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Nagy erő, nagy felelősség, nagy szív – Pókember – Irány a Pókverzum filmkritika

Spider-Man: Into the Spider-Verse (2018)

Az animált Pókember(ek)nél nem is történhetett volna velünk jobb dolog az év végén.

0

Az Irány a Pókverzum! csodás ajándék az animációs filmek és a világ egyik legismertebb képregényhőse, Pókember kedvelőinek.

Miles Moralesre rájár a rúd: szigorú apja bentlakásos iskolába küldi, megharapja egy pók, aminek következtében különleges képességekre tesz szert, ráadásul a Vezér megnyit egy dimenziókaput New York alatt, ami által öt másik Pók (egy idősebb, pocakos Pókember, a Gwen Stacyből lett Spider-Gwen, egy Pókrobotban harcoló mangalány, Peni Parker, a 30-as évekből érkezett, fekete-fehér Noir Pókember és Peter állati verziója, a Pókmalac) kerül Miles univerzumába. Mivel a Vezér újra be akarja indítani a kaput, a fiúnak a többi ízeltlábúval szövetkezve meg kell állítania őt, nehogy romba döntse a világot.

A Sony idei másik szuperhősfilmje, a Venom ugyan hellyel-közzel szórakoztató darabnak bizonyult, de azért jónak nem lehet nevezni. Viszont degeszre kereste magát a kasszáknál. Az biztos, hogy az Irány a Pókverzum! is sikeres lesz (ezt már jó pár jelölés és díj is bizonyítja), de ennek a filmnek a minősége is rendben van. A Pókverzum lazán zsebre teszi az idei blockbusterek nagy részét: kreatív, kacagtató és még lelke is van.

Az Irány a Pókverzum! a Venommal ellentétben nem élőszereplős, hanem animációs film, ám nem a szokványos fajtából, mivel a projekt mögött álló Phil Lord és Chris Miller (A Lego kaland) megint valami nagyon különlegeset alkotott. A háromdimenziós modellekre 2D-s képregénydizájn került (a filmvilágban ilyet még nem lehetett látni, a játékok világában pedig talán a zseniális XIII áll hozzá a legközelebb), az így keletkezett világ pedig veszettül látványos és alaposan kihasználja a stílusát: A főhős monológjai például szövegdobozokban is megjelennek előttünk, és az is előfordul, hogy egy jelenetnek úgy lesz vége, hogy az egyik szereplő kinyúl a képből, és mintha a képernyő egy képregény lapja lenne, továbbhajtja azt.

Persze a duó a humor terén is megint odatette magát: van itt helyzetkomikum, képi humor, számos zseniális geg, ráadásul a film nem rest kinevetni a korábbi Pókember-filmeket. Előkerül Sam Raimi borzalmas Pókember 3-a, valamint a készítők finoman felhívják a figyelmet arra, hogy mennyiszer elmesélték már Póki eredetsztoriját. (Plusz van egy vicces és rendkívül szívmelengető Stan Lee-cameo, amit a rajongók biztos, hogy nem bírnak ki elérzékenyülés nélkül).

Ám az Irány a Pókverzum!-ban nem a szédítő vizuális orgia, a frenetikusan működő humor vagy a szuperhősfilmekben amúgy meglehetősen egyedi multiverzumos sztori a legjobb, hanem az, hogy tökéletesen jelenik meg benne az immáron 55 éves hős esszenciája. Azé a hősé, aki nem emberfeletti ereje, hanem bátorsága és akaratereje miatt vált hérosszá. Aki akkor is feláll a padlóról és megy előre, ha az ellenség nagyobb, erősebb és számosabb is nála, és akinek ugyanolyan hétköznapi problémákkal kell megküzdenie élete során, mint nekünk (Moralesnek iskolai és csajozási, az idősebb Pókembernek felnőttkori problémákkal kell megküzdenie). A film azt mondja: mi is lehetünk hősök, mi is képesek lehetünk változtatni a saját helyzetünkön és a világon, ha elhisszük, hogy sikerülhet. Lehet, hogy ez közhelyes üzenet, de akkor sem lehet elégszer elmondani. Főleg a mai világban, a mai generációnak.

95%
Fantasztikus

Az Irány a Pókverzum! elképesztően látványos és humoros, ráadásul a szíve is a helyén van. Az egyik legjobb Pók-mozi az egész multiverzumban.

  • Szerintem
Share This