Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Nagy Nick esete a műfajkavalkáddal – Gengszterzsaruk filmkritika

Den of Thieves (2018)

Fizikailag, mentálisan és mindenhogy képtelenek vagyunk meghatározni Gerard Butler új filmjének műfaját.

0

Amikor a 300 főszerepében hirtelen az egész világ felfigyelt a férfias, karizmatikus és karaktermegformálási fronton is igencsak tehetséges Gerard Butlerre, elképzelhetőnek látszott, hogy komoly színészkarrier van születőben. A Spíler és a Törvénytisztelő polgár még hozta is ezt a szintet, ám ahogy teltek az évek, Butler úgy állt be korrekt iparosnak. A szakállkirály legújabb filmjével, a Gengszterzsarukkal is ezt a mintát erősíti.

 

A börtönből frissen szabadult veterán, a bankrablózseni Merrimen (Pablo Schreiber) újabb melóra készül, ráadásul minden korábbinál nagyobb dobásra. Csapatával Los Angeles legszigorúbban őrzött bankját tervezi kirabolni. Már a terv első fázisában rááll a kiemelt ügyek osztályának különleges osztaga a magánéleti válságtól sújtott, de szakmájában kiváló Nagy Nick (Gerard Butler) vezetésével. Nagyszabású játszma veszi kezdetét, amelyben a mindkét oldalnak dolgozó Donnie (O’Shea Jackson Jr.) is fontos szerepet játszik.

Christian Gudegast rendező egy bűvész. Az illúzió, a megtévesztés mestere. Hogy miért? Azért, mert a Gengszterzsaruk meglehetősen buta, cselekményében igencsak felületes film, ám a jelenetek nagy része olyan pofátlan magabiztossággal van tálalva, hogy kifejezetten gyakran hajlamosak lehetünk bedőlni a látszatnak. Feszesen megkomponált, masszív férfias erővel és durva atmoszférával operáló produkcióról van szó. Legyen akármennyi hibája, nem unatkozunk a 140 perc(!) alatt. Igen, Gudegast ügyes rendező, csak adta volna át egy tehetségesebb mesélőnek a forgatókönyvírás feladatát.

Mert sztorifronton botlik testeseket az alkotás. Gudegast imádja a bűnügyi filmeket, a műfajvilág minden zsánerét és típusát bálványozza, ez egyértelmű. Azt azonban nem hajlandó tudomásul venni, hogy ha négy műfajba akarja teljes értékkel betuszkolni alkotását, bizony zsigeri zseninek kell lennie. Ő viszont nem az. A Gengszterzsaruk kriminek indul, majd megpróbálja megőrizni ezt a szálat, miközben élesen átcsap heist movie-ba, de közben filmdráma fronton is helyt akar állni, és ne feledkezzünk meg az akciófilmes keretekről sem. A probléma az, hogy a forgatókönyv kriminek nagyon buta, tolvajfilmnek borzasztóan felületes, drámának pedig nemes egyszerűséggel kevés érzelmes jelenetet vonultat fel.

Akciófilmként ugyanakkor kiváló… lehetne, ha merne igazán ebbe a műfajba csatlakozni. A “sokat akart a szarka” tipikus esetével állunk szemben. Gudegast ott rontotta el, hogy akciófilmes keretek közé illesztette be a krimit és a heist movie-t, holott ezt pont fordítva kellett volna kimanővereznie. Alkotása sokkal jobban működne a rablás és a nyomozás a filmbe érintőlegesen, körítésszerűen bevezetett cselekményi szerepével és az akció vonalának kihangsúlyozásával. Ezt onnan lehet tudni, hogy amikor az utolsó húsz percre befut a helyenként már-már a Szemtől szemben-t idéző géppuskaporos finálé, azt veszed észre, hogy fél másodperc alatt beletapadtál a székedbe és két marokkal tartod az álladat. 120 percet kell várni arra, amiben ez a produkció igazán jó. A kegyetlen, férfias akcióra.

Mindezzel együtt viszont azt is meg kell hagyni, hogy érthető Gudegast hozzáállása, ugyanis ez a jóember saját magát is átverte. Rendelkezett ugyanis rendkívül jó alapötletekkel, amelyeket aztán nem tudott igazán kibontani, így inkább szemérmesen megfeledkezett róluk. Ebben a filmben bajtársak fordulnak egymás ellen, a gengszterek és a zsaruk oldalán is háborús veteránok ragadnak fegyvert, ám ez a vonal csak említés szintjén van jelen, ahelyett, hogy igazán fajsúlyos töltet válna belőle. A gengszterzsaru titulus is érdekes gondolatokat ébreszt. Nick közli a hotelszobás vallatáson Donnieval, hogy ők nem azok a rendőrök, akik bilincsben beviszik az őrsre. Ők egyszerűen csak kinyírják. Felmerül a kérdés, hogy ez a hozzáállás mennyiben valós, és mennyiben csupán az imázs része, a megfélemlítés eszköze. Vajon Nick és csapata tényleg az igazi rosszfiúk, vagy csupán megjátsszák ezt annak érdekében, hogy fellépésük hatásosabb legyen? Na ez is egy olyan fontos kérdés, amire még megközelítő választ sem kapunk a filmtől.

No nem baj, mert legalább a jó öreg Gerard Butler kemény, mint a koponyádba csapódó kalapács feje. Egyik kedvenc eltékozolt színésztehetségünk alkohol áztatta szemekkel és televarrt testtel annyira erősen van jelen a vásznon, hogy arra mindenképpen kötelesek vagyunk csettinteni egyet. Lehet, hogy ez Butler világa. Elképzelhető, hogy az ilyen korrekt, de túl nagyot nem markoló produkciókban érzi jól magát, közepesen nagy sztárként.

 

60%
Erős közepes

A Gengszterzsaruk a forgatókönyv területén adódó problémák dacára sem marad szégyenben, hiszen láttunk már sokkal, de sokkal rosszabb filmévkezdést is. 2018 ezzel az önmagát túlvállaló, de kellemes mozis pillanatokban is szép szériát felvonultató produkcióval indul. Kiegyezünk vele.

  • Szerintem
Share This