Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Nem ájultunk el 2013 filmtermésétől

A 2013-as év számunkra úgy alakult, hogy sokkal kevesebb időt tudtunk szentelni a mozifilmeknek, annál is kevesebbet az indie-filmeknek, így meg sem fordult a fejünkben, hogy év végére összehozzunk egy top10-es listát. Helyette inkább összeszedtünk néhány filmet, amely bármilyen reakciót kiváltott belőlünk.

0

A 2013-as év számunkra úgy alakult, hogy sokkal kevesebb időt tudtunk szentelni a mozifilmeknek, annál is kevesebbet az indie-filmeknek, így meg sem fordult a fejünkben, hogy év végére összehozzunk egy top10-es listát. Helyette inkább összeszedtünk néhány filmet, amely bármilyen reakciót kiváltott belőlünk – vagy azért mert annyira jó, vagy mert annyira rossz volt. Az Éhezők viadala, a Vasember, Thor és társai azért sem találhatók a listában, mert teljes közömbösséggel tudjuk követni a csak pénztermelés céljából összedobott franchise-ok újabb darabjait.

Pacific Rim – Tűzgyűrű 10/2

Az év legnagyobb időpocsékolása, amire csak rátesz még egy lapáttal a magyarszinkron. Persze a színészeket sem kell félteni. A végig sötétben játszódó kínai fényekkel néha megvilágított történetben színészi alakítást nem találunk, Idris Elba és Charlie Hunnam végig csak van a történetben, de nemhogy hozzátenni nem tud, inkább elvesz belőle. Igaz ebben a rendezőnek és a forgatókönyvírónak is nagy szerepe van. Na meg a stúdiónak, aki rábólintott erre a verzióra. Időpocsékolás, csalódás.

mark-wahlberg-trainingsplan-pain-gain
  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr
Pain and Gain – Izomagyak 10/8

Az év legnagyobb csalódása után az év legkellemesebb meglepetésével folytatjuk, hiszen Michael Bay első “önálló” rendezése annyira jó és szórakoztató volt, mint három Transformers-film együttvéve. Persze a sztori adta magát, ennek ellenére a dramaturgiával, a rendezéssel, a párbeszédekkel nagyon elégedettek lehetünk. Ráadásul Mark Wahlberg egy újabb oldalát mutatta meg a nagyközönségnek, ahogy Dwayne Johnson is ismét bizonyította, hogy nem a hírnevének, hanem színészi tehetségének köszönheti szerepeit.  10/8

Rush – Hajsza a győzelemért 10/9

Nálam tulajdonképpen az év filmje. Ron Howard tökéletesen eltalálta azt, amit előtte még senki, hogy egy Formula-1-es filmnek az emberről kell szólnia és nem a “gépekről”. Igaz volt miből merítenie Lauda és Hunt párharca szinte maga írta magát filmmé, de ehhez szükség volt egy kiváló rendezőre, egy kiváló operatőrgárdára és persze egy jó íróra, aki a már megírt történetet filmmé tudja adaptálni. Látványos, érzelmes és hiteles. Chris Hemsworth, Daniel Brühl és Olivia Wilde pedig kiváló választásnak bizonyultak.

World War Z – Z Világháború 10/7

Annyi rossz dolog történt előzetesen (a forgatások során és a vágószobából is csak kétségeket ébresztő hírek jöttek), hogy félve ugrottunk neki a zombik elleni harcnak. Marc Forster filmje azonban nagyon kellemes meglepetés volt, nem csupán azért mert leszámolt a Romero-féle csoszogó-variációval, hanem azért is, mert egyrészt volt történet a zombik elleni harc mögött, másrészt meg egy másodpercre sem ült le ez a történet. Az azért kétséges, hogy biztosan Brad Pitt volt-e a legjobb választás ez a szerepre, Mireille Enos és Matthew Fox felbukkanásától pedig sokkal többet vártunk. Na de a lényeg, hogy a Z Világháború kifejezetten jól sikerült zombis darab lett.

Demonok_kozott_jelentfoto (20)
  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr
The Conjuring – Démonok között 10/8

Valahol rossz dolog az, hogy 2013-ra James Wan maradt hírmondónak, már ami a jó horrorfilmek elkészítését illeti. A Fűrész, a Halálos hallgatás és az Insidious is azért működött, mert Wan remek történetet ültetett a rémisztgetés mögé és ez most sem volt másként. Az év horrorja mindenképpen a The Conjuring, amely szintén “megtörtént események” alapján készült el. Az Ed és Lorraine Warren démonűzését elmesélő történet egy percre sem ült le, végig feszült és izgalmas volt és különösebb vérfürdő nélkül is horrorizálni tudott minket. Persze ez nem meglepő: Ez James Wan kézjegye.

The Purge – A bűn éjszakája 10/3

Ez a horror viszont az év legnagyobb csalódásának tekinthető a műfajban. Igazából nem is értem minek a hatására kapták fel ennyire az USA-ban, hiszen egy remek alaptörténetből áll bele végül a földbe, már ami a feszültségkeltést és a szórakoztatást illeti. Zárt helyen játszódó horror nem volt még ilyen unalmas és feszültségmentes – ha vagy ha mégis, akkor azt éppen úgy elfelejtettük, ahogy James DeMonaco filmjére sem fogunk emlékezni egy év múlva. Kár érte, mert óriási ziccereket hagyott ki.

Man of Steel – Az Acélember 10/5

Az év legjobban várt filmje volt, ami úgy keltett csalódást, hogy eközben korrekt iparosmunkának minősül. Superman eredettörténete meg sem tudta közelíteni azt amit a Batman: Kezdődik adott nekünk. Pedig szinte elemről elemre megegyezett a dramaturgia, mégis elmaradt a várt hatás és Superman továbbra sem tud olyan hős lenni a szememben, mint Gotham City lovagja. A miért egyszerű: A Batman-filmek kiváló karaktereiért és történetéért nem David S. Goyer, hanem a Person of Interestet is író Jonathan Nolan felel – na pont ő hiányzott Az Acélemberből. Zack Snydert meg most már tényleg kipicsázhatná valaki azért, amit az utóbbi időkben művel.

Scary Movie 5 – Horrorra akadva 5 10/1

A Horrorra akadva sorozat ezzel a résszel írta ki magát végleg azok közül a franchise-ok közül, amelyeknek még a közelébe merünk menni. Igaz ezen nincs mit csodálni, ha egy stúdió van olyan inkompetens, hogy Malcolm D. Lee-re bízza egy ilyen sorozat sikeres visszatérését, akkor meg is érdemli a sorsát. Sem vicces, sem szórakoztató nem volt ráadásul a popkultúrának sem tudott eléggé odaszólni. Szerintem a következő filmet – mert úgy is lesz – bízzák inkább Seth MacFarlane-re, talán akkor még élvezhető is lesz.

Sandra Bullock a Gravitáció című filmben
  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr
Gravity – Gravitáció 10/8

Csak 10/8, bár ennek köze van ahhoz, hogy nem moziban láttam a filmet, (Ne menjünk bele mélyebben: egy betegségnek köszönhetően rosszul leszek a moziban), így a  látványból én nem kaptam annyit, mint akik 3D-ben tekintették meg a filmet. Dicsérendő, hogy az egyszemélyesnek tekinthető történet másfél órán keresztül is szórakoztató tudott lenni flashbackek és üresjárat nélkül, persze ehhez kellett egy Sandra Bullock, meg egy feszes forgatókönyv. Oké, Alfonso Cuarón filmje még laptopon is látványos tudott maradni, ellenben néha már túl soknak éreztük főhősünk túlélési ösztöneit – mindössze ennyi negatívumot tudunk felhozni.

Star Trek Into Darkness – Sötétségben Star Trek 10/6

A Star Trek rajongók a sorozat legrosszabb darabjának választották meg idén és talán nem is alaptalanul, hiszen jócskán hagyott kívánni valót maga után a Sötétségben – Star Trek rajongói szemmel. Azoknak, akik a 2009-es darabbal keveredtek bele ebbe az univerzumba remek szórakozást nyújtott, sőt már-már túlzottan popcorn-mozi volt ami éppen annyira volt látványos mint vicces. A kérdés csak az, hogy ez-e a jó irány vagy pedig már kezdjük is el félteni a Star Wars 7-et?

This is The End – Itt a vége 10/5

Sokan az év vígjátékának nevezik Seth Rogen, Evan Goldberg és James Franco szerelemgyerekét, pedig az Itt a vége több ziccert hagyott ki, mint amennyit berúgott. A James Franco házában bulizó világsztárok történetétől sokkal többet vártunk egy-egy kínos párbeszédnél vagy jelenetnél. Sok-sok kínos párbeszédet, oltást, beszólást, fikázást, kifigurázást és poént.

2 Guns – 2 kaliber 10/6

Két kaliber. Te jó ég, megint mennyire pocsék magyar cím már ez? Nem is csoda, ha a magyar forgalmazó utána csodálkozik, hogy miért nem ült be a közönség a mozikba. Pedig Baltasar Kormakur filmje egyáltalán nem volt rossz. Denzel Washington és Mark Wahlberg jó párost alkotott, a történet nem ült le egy percre sem, az akciójelenetek látványosra sikeredtek – még jobb lett volna, ha a film egyik csavarját nem spoilerezik el már a szinopszisban.

R.I.P.D. – Szellemzsaruk 10/4

Robert Schwentke, de még inkább Peter M. Lenkov  szándéka az lehetett, hogy a Men in Black mintájára létrehozzon egy univerzumot, amiből később franchise-t építhet, ehhez azonban nem földönkívülieket, hanem a földi árnyékvilág lényeit hívta segítségül. A Szellemzsaruk néha szórakoztató, néha látványos volt, de összességében pont olyan középszerű, mint a Men in Black-filmek. Reméljük nem lesz folytatása.

Share This