Nem ettől leszünk jobban – Az egészség ellenszere filmkritika

A Cure for Wellness (2017)

1 735

Igaz, Gore Verbinski nem a barátnőnk, hosszú szőke hajjal és méretes mellekkel, de azért mégis többször okozott már számunkra nagy örömöket. Az évezred elején például összehozta A kör-t, amivel megcáfolhatatlanul bizonyította, hogy a remake-készítés alapvetés szempontjából egyáltalán nem elítélendő lehetőség a filmvilágban, hiszen produkciója kategóriákkal jobban sikerült az eredeti japán Ringu-nál. Ezt követően az első három A Karib-tenger kalózai-filmmel vezényelt minket izgalmas vizekre, amelyeken hajózva Jack Sparrow kapitánnyal vállvetve élhettünk át emlékezetes kalandokat. Kipróbálta magát az animáció világán belül is, a Rango-val egyből meg is nyerte a műfaj kategóriájának Oscar-díját. Most, tizenöt esztendővel A kör után visszatér a borzongatás zsáneréhez.

Sajnálatos módon ezt nem lehet szépen felvezetni. Az egészség ellenszerét hiba volt idejekorán mesterműnek kikiáltani és mint a Messiást, úgy várni, mert nem lett jó. Ezzel meg is van az év első komoly csalódása.

wellness3

Lockhart (Dane DeHaan) feltörekvő fiatal titán, akire minden jel szerint fényes jövő vár az üzleti világ berkein belül. Az említett jelek azonban egy csapásra megkopnak, amikor kiderül, hogy munkaadó cégének igazgatótanácsa leleplezte korábban elkövetett csalásait. Azért, hogy elkerülje a börtönt és megóvja előmeneteli lehetőségét, Lockhart kénytelen teljesíteni felettesei kérését, vagy inkább parancsát. Hősünk a svájci Alpokba utazik, hogy visszavigye New Yorkba a cég vezérigazgatóját, akinek alá kell írnia a közelgő fúziót “szentesítő” papírokat. Ám a férfi a rejtélyes, de a gazdagok körében különösen népszerű szanatórium vendégszeretetét élvezi, és semmi hajlandóságot nem mutat az együttműködésre. Lockhart így a vártnál tovább kényszerül a vízalapú tisztítókúrát nyújtó wellness központ falai között várakozni, ám ezen idő alatt fokozatosan egyre több nyugtalanító részletre lesz figyelmes, nemsokára pedig meggyőződésévé válik, hogy természetellenes, sőt, kifejezetten rossz dolgok folynak az első blikkre paradicsominak tűnő helyen.

Az a legfájóbb, hogy Az egészség ellenszere kifejezetten elmés alapötletekből táplálkozik, viszont a kép nem áll össze a néző lelkületét valóban megragadó, hatékony egésszé. A kiindulási pont kifejezetten erősnek tűnik, hiszen nem kicsit testes társadalomkritikai vonás jelenik meg benne, még ha ez eléggé szájbarágós formában történik is. Az ember beteg. Elfajzott, megkeseredett, farkát kergető vérszomjas kígyóvá vált a modernizáció évei alatt. A nyugati individualista társadalmak lelkét rágó kórként jelenik meg a karrierizmus, a nagyravágyás és az elüzletiesedés koktélja. Mintha mindaz, ami naggyá tette az embert, egyben felelős lenne a faj hanyatlásáért is. Mintha minden, amit létrehoztunk, egyben sötét kövekkel kirakott ösvény volna az apokalipszis mocsarának irányába.

wellness2

A stresszben és fájdalomban gazdag, felhőkarcolókkal és öltönyös emberekkel megtűzdelt nagyvilágban megbetegszik a test és a lélek, a hegyvidéki elzártságban fekvő szanatórium viszont gyógymódot kínál. És innentől kezdve a készítők valami egészen beteges mértékben átadják magukat a szimbolizmusnak. A történet leginkább előtérbe helyezett többértelmű eleme a víz, ami alapvető éltető erejét szentségteleníti meg a cseppjeiben hordozott rémség által. Ez, mint legalapvetőbb motívum, szép megalapozása egy olyan szimbólumrendszernek, ami viszont a játékidő későbbi részeiben rendszerint a saját maga által felhúzott falakba ütközik. Ismeritek azt a jelenséget, amikor a készítők láthatóan és hallhatóan nagyon sokat és nagyot akarnak mondani, de az egész valahogy visszafelé sül el, mert érezzük, hogy az előadásmód drasztikusságához képest a valódi üzenet kifejezetten ingatag lábakon áll? Na, valami ilyesmi történik ebben a filmben is. Nagy szavak, elsőre érdekes gondolatok verbális másai hagyják el a szereplők száját, a rejtély pedig formálódik, de valahogy se füle, se farka a dolognak.

A premier előtti jóslatok egyik fontos tényezője a játékidő. Amikor egy nagyszabásúnak ígérkező alkotásról kiderül, hogy csak másfél órás lesz, meginoghat a produkcióba vetett bizalmunk, mondván, hogy kilencven perc nem elég az ilyesmire. Az egészség ellenszere viszont két és fél órás, tudtuk is már egy ideje, így jóformán minden kétségünk elszállt. Tulajdonképpen a játékidő telik is egész jó ütemben, bár nem lehet azt mondani, hogy az alkotás kicsit sem unalmas. A cselekményvezetés meglehetősen nehezen átlátható masszává folyik össze a nézőt bármi áron átverni akaró kuruzslás által. Az egészség ellenszere ugyanis annyira eredeti akar lenni, hogy végül igazi kreatív erő hiányában tök sablonossá válik, és annyira mély dolgokat próbál feszegetni, hogy a feladatba beletörő bicskájának szilánkjai még a jéghegy csúcsát is éppen hogy csak megkapargatják. Ahogy közeledünk a finálé felé, úgy válik egyre szilárdabbá feltevésünk, miszerint még maguk a készítők sem igazán értik, hogy miről is akarna szólni ez a produkció. Az amúgy meghökkentően ZS-kategóriásnak ható filmvégi fordulat az alapvető paneleket helyre teszi ugyan, de az összkép még így sem válik minden részletében érthetővé, a kirakós darabjai továbbra nem passzolnak makulátlanul egymáshoz, sőt mi több, a történet a két és fél órás menet zárszójára kifejezetten nevetségessé is válik.

wellness

Az előzetesek és a különböző promó anyagok alapján nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy thrillerrel vagy horrorral lesz-e dolgunk. Gore Verbinski végül egyértelműen thrillert készített, és habár A kör a másik említett műfaj soraiba illeszthető, azért ezúttal is leginkább a hangulatkeltés az, amiben nagyon bizakodhattunk, hiszen élénken él még emlékezetünkben az a mély feszültség, amivel a rendező tálalta a gyilkos videokazetta históriáját. De ez most elmarad. Az atmoszféra kifejezetten száraz, a fényképezés színvilága fantáziátlan. Egyedül a korábban már bemutatott, fülbemászó dallamvilág próbál valamiféle hangulatot teremteni, de vizuális támogatás nélkül elég nehéz dolga van. Verbinski ugyanis az atmoszférateremtés helyett inkább néhány kiemelt jelenetkoreográfiára fekszik rá. Az alkotásban felvonul egypár jellegzetes emberi félelem, amelyek meg is kapják a maguk lélekzabáló epizódjait. A bezártságtól, a fulladástól, a magzat elvesztésétől, és a fogorvostól (igen!) való iszony egyaránt megjelenik, és az ezeket prezentáló képsorok tényleg hatásosak, kár, hogy mindössze 4-5 néhány perces szakaszról van szó.

A színészi játékok kifejezetten átlagosak, kiemelkedő teljesítményt senkitől sem láthatunk. Dane DeHaan továbbra is tehetséges fiatal aktornak tűnik, de lassan már azért belenyúlhatna valami ugródeszkába, mert nagyon nem lesz ez így jó. A prímet Jason Isaacs viszi a szanatórium igazgatójaként, bár ezen nem is lehetünk meglepődve, hiszen ő általában jó mindenben, amihez aláír.

40%
🙁

Az egészség ellenszere (2017)

A film összességében viszont egyáltalán nem jó. Teljes körű kiszolgálással kecsegtető, minőségi gyógyfürdős wellnessüdülésre fizettünk be, de amit kaptunk, az csupán néhány igénytelenül karbantartott medence, amelyekben a víz kiábrándítóan langyos és egy romos gőzfürdő, ahol a párlatokba hiteltelenül ható hallucinogén vegyül. Sajnos nem Az egészség ellenszere a gyógyír a filmvilágban egyre terjedő bajra, amit úgy hívnak, fantáziátlanság.

  • Szerintem:

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Forrás Movie Tank

Ez is érdekelhet

Mutasd a kommenteket (1)
Close