Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Nem nőni fel – HAVEROK HARCA filmkritika

Nem azért nem játszunk, mert öregszünk, hanem azért öregszünk, mert már nem játszunk.

0

Manapság már nehéz találni eredeti vígjátékokat. Az elmúlt évtizedben a fingós-büfögős, altesti és a különböző rasszokra kiélezett poénokra épülő vígjátékok tucatjai lepték el a mozikat, amelyek közül egyedül a Game Night, vagyis az Éjszakai játék volt kivétel. De ha már eredeti, akkor a Tag (Haverok harca) című moziban ismét bebizonyosodik, az élet írja a legképtelenebb történeteket.

Persze mint minden “inspired by true story”, a Haverok harca is minden bizonnyal fel van turbózva némi fikcióval, de egyben abban is biztosak lehetünk, hogy sok olyan valóságban megtörtént pillanat kimaradt a filmből, amelytől egyszerre fognánk a fejünket és a hasunkat a nevetéstől. Persze a Haverok harca még így is bőven vicces és fogyasztható kategória.

A Haverok harca egy a The Wall Street Journal-ban megjelent cikk alapján készült. Ebben a cikkben egy olyan baráti társaságról közöltek cikket, amelynek tagjai 28 éve éve egy hónapot azzal töltenek, hogy fogócskáznak. Képtelennek hangzik? Pedig igaz!

Néhány régi iskolatárs a ballagás napján megfogadta, hogy megőrzi magában a kisgyereket, és a régi haverjainak is segít ugyanebben. Évente egyszer vérre menő fogócska/bújócska veszi számukra kezdetét – ugyanaz, ami valaha az iskolaudvarban, csak most az egész ország a pálya. Vadásznak egymásra, becserkészik és meglepik egymást… mindegy, hogy áldozatuk dolgozik, csajozik, vagy gyereket szül-e éppen. Játék az egész, de ők nagyon komolyan veszik. Ettől annyira viccesek.

A Haverok harca éppen attól működik, mint az Éjszakai játék. Elsősorban azért, mert kimondottan felnőtteknek szól, másodsorban azért, mert remekül használja fel a műfaj elemeit, anélkül, hogy mesterkélt lenne az egész.

Szóval adott pár jóbarát, akik egy teljes hónapon keresztül bújócskáznak és fogócskáznak, s bár a játéknak nincs nyertese (csak vesztese), ők véresen komolyan veszik a dolgot, az aktuális fogó pedig a szó szoros értelmében bármire képes, hogy elérje célját. Csakhogy az évtizedes játéknak vége szakadni látszik, hiszen az egyik barát, a még soha el nem kapott Jerry (Jeremy Renner) egyrészt nősülésre adta a fejét, másrészt meg visszaakar vonulni a játéktól – vagyis alig pár nap maradt, hogy megtörjék az átkot és végre elkapják Jerryt is.

A film alaphelyzetét tehát ez adja, s miközben alapos taktikai megbeszélések mellett megpróbálják elkapni Jerryt, még a főhősök gondolataihoz és lelkéhez is közelebb kerülünk. Ahhoz képest, hogy tulajdonképpen Jeremy Renneré a legkisebb szerep, az ő karakterét manírozták a legképtelenebbé és persze egyben a legszórakoztatóbbá – a film legjobb jelenetei és monológjai egyértelműen hozzá köthetők.

Elsősorban egyébként Ed Helms karaktere (és a feleségét alakító Isla Fisher) áll a középpontban, ő az aki mozgatja a szálakat de nagy általánosságban Jon Hamm, Hannibal Buress és Jake Johnson ugyanannyi időt tölt a vásznon, többé-kevésbé szórakoztatóan.

A Haverok harca elsősorban a szituációs komédia műfajára épít, dőlnek az egysorosok, a néhol kissé bizarrnak ható poénok – kimondottan akkor, amikor sem a szereplők, sem a néző nem tudja eldönteni, hogy ez most a játék vagy a valóság része.

Jeff Tomsic az egészet még megspékelte azzal, hogy a fogócskázást az akciójelenet kimértségével, már-már patikamérlegnyi alapossággal mutatja be, amit még humorosabbá tesznek a közben hallható belső monológok.

Hiányérzetünk a karaktereket illetően egyébként bőven lehet, hiszen azon túl, hogy az egyik fogorvos, a másik üzletember, a harmadik meg beállva éli mindennapjait – nem sok mindent tudunk meg róluk, sőt mondhatni semmit – igazi papírmasé karakterek egy leginkább a történetre fókuszáló filmben.

Haverok harca (2018)
60%

Összességében a Haverok harca szórakoztató, egyedül ott bicsaklik meg, amikor a nagy komolytalanság közepette komoly próbál lenni.

  • Szerintem
Share This