Nem túl mély ereszkedés – Merülés a szerelembe filmkritika

Submergence (2017)

James McAvoy és Alicia Vikander románca nem a világhírű színészek miatt sikerült feledhetőre.

0 145

A veterán, elsősorban dokumentumfilmjeiről elhíresült Win Wenders új filmjében az újkori X-Men filmek X Professzora, James McAvoy lenyúlja barátja, Magneto (azaz Michael Fassbender) feleségét, Alicia Vikandert, hogy romantikázzanak, majd szenvedjenek egyet, a Merülés a szerelembe azonban finoman szólva sem lett átütő.

Egy tudós (Alicia Vikander) és egy kém (James McAvoy) Franciaország egyik idilli üdülővárosában próbál felkészülni a rájuk váró megpróbáltatásokra. Danielle egy mélytengeri expedícióra készül, ahol vagy bebizonyítja, hogy a mélyen, a sötétben is van élet, vagy pedig pár nap meghal, ha tengeralattjárója meghibásodik. James pedig pár hét múlva Szomáliába megy, ahol egy terrorista csoport felderítése lesz a missziója. Ha sikerrel jár, a dzsihadisták nem fognak robbantgatni Európában, ha viszont elkapják, megkínozzák és megölik. Ilyen körülmények között találkoznak egy hotelban, ahol, hogy zaklatott lelküket kicsit megnyugtassák, elkezdenek beszélgetni egymással, majd később egymásba is szeretnek.

A film első fele egy klasszikus romantikus alkotás, ami ugyan nagyon siet előre, ahelyett hogy hagyná lélegezni a szereplőket és az eseményeket, de élvezhető, ami leginkább Alicia Vikandernek és James McAvoynak köszönhető. Vikander nemrég egy kalandvágyó régészt, McAvoy pedig egy hasadt személyiségű gyilkost játszott el kiválóan, és persze mindketten hitelesek szerelmes emberként is.

Az igazi gondok a film második felében kezdődnek. Miután megígérték, hogy hamarosan újra találkoznak, turbékoló párosunk elválik. Danielle útnak erednek a tengeren, James pedig rövidesen fogságba esik. A nő szálán egy tengeri kalandfilm indul el, a férfién pedig egy kémthriller, ami politikai és vallási tartalommal van fűszerezve.

Sajnos ezek az utak nem igazán remekelnek. Danielle része a rosszabb. A férfi megismerése előtt csak a munkájának élő nő természetesen átesik a ló túloldalára: a második félidőt szinte csak azzal tölti, hogy a telefonját nézegeti, és szomorkodik, mert nem éri el a férfit (azt persze nem tudja, hogy James kém, a fickó azt mondta neki, hogy vízmérnök a szakmája). A jellemváltozás a kelleténél csenevészebben kibontott románc miatt nehezen átélhető, ráadásul Wenders nem tudja érzékelteti a mélyben játszódó sztori feszültségét: Danielle sárga tengeralattjárója meghibásodik, de körülbelül fél perc alatt megjavul.

James küldetésébe egy kicsivel több spiritusz szorult, ám az ő megpróbáltatása sem elég az üdvösséghez. Az iszlám terroristákkal kapcsolatban a film elmereng a valláson, amiből aztán csak egy közhelyt tud kihozni, miszerint a muszlimoknak erős a hitük. A szerelme hiányától, na meg a fogvatartói ütéseitől szenvedő James is a hitbe kapaszkodik: bízik benne, hogy újra láthatja Danielle-t. A férfi hittel kapcsolatos monológjai, illetve látomásai azonban meglehetősen sziruposak, és rendesen belerondítanak a néhol egészen feszült kémesdibe.

Nem lehet tehát nagyokat mosolyogni és sírni Wim Wenders alkotásán, azonban azt sem mondhatnánk rá, hogy vállalhatatlan: McAvoy és Vikander játéka, az igényesen fényképezett, szép tájak, valamint a hangulatos zenék egy jó pillanatokkal rendelkező, nézhető filmet eredményeznek.

A Merülés a szerelembe június 21-én mutatkozik be a hazai mozikban.

50%
Gyenge közepes

A Merülés a szerelembe ugyan meglehetősen felejthetőre sikeredett, de a pocsék jelzővel nem lehet illetni, ami leginkább szép kiállásának, valamint a főszerepeket játszó színészeknek köszönhető.

  • Szerintem