Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Ó Kapitány, Kapitányom! – HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGA színdarab kritika

Versek, szerelem, és egy szívbemarkoló történet a közönség első soraiból.

Hatalmas szerencsében volt részem a napokban, ugyanis főként a véletlennek vagy a csillagok kedvező együttállásának köszönhetően megtekinthettem a Holt költők társasága című színdarabot. A cím bizonyára ismerősen a cseng és ez nem is csoda, hiszen a darab alapjául szolgáló film Oscar-díjat nyert a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában, valamint sokunk kedvencét, a tragikus halált halt Robin Williamset is Oscar-díjra jelölték a filmen nyújtott alakításáért.

Carpe diem! – ragadd meg a napot… az élet elröpül! Ifjú lelkeket lángra lobbantó, különc tanárember kezdi meg varázslatos működését 1959-ben a Welton Akadémia ódon falai között. Lapról lapra tépeti szét diákjaival a tankönyvet, mert azt akarja, hogy felfedezzék: az életük maga a költészet, mely életre szóló szerelmet, de nagy tragédiákat is szülhet… A hagyománytisztelő iskolában pedig tanyát ver a lázadás szelleme. A realista és a romantikus filozófia nagy összecsapása ez… életünk örök kérdéseire keresi a választ…”

Mivel a film abszolút személyes kedvencem, ezért a Funtek Frigyes által rendezett darabot némi fenntartással közelítettem meg. Ezek a nyugtalanító érzések azonban az előadás kezdete után szinte azonnal eloszlottak. Hihetetlen, hogy egy kisvárosi színpadon milyen profi, minőségi látványt tudtak a nézők elé varázsolni és persze mindez a nagyon is átgondolt, többfunkciós díszleteknek volt köszönhető, amivel teljes mértékben ki tudták használni a színpad által nyújtott lehetőségeket.

A darabban szereplő fiúk szinte valamennyien a Színművészeti Egyetem diákjai, a különc, újszerű nézeteivel mindent felforgató tanárt John Keatinget a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója Oberfrank Pál játssza. A színészi játék bravúros, a fiúkból áradó lelkesedés magával ragadó, Oberfrank Pál pedig minden tekintetben tökéletes Keating szerepére. Olyan atmoszféra lengi körül az előadást, aminek köszönhetően mi is a tanteremben zajló órák részesei lehetünk, együtt nevethetünk, lázadhatunk, tanulhatunk és sírhatunk a szereplőkkel. Együtt kereshetjük az utat, a jövő ígéreteit és a jelen pillanat gyönyörűséget.

Maga a darab, ugyanúgy ahogy a film is, felveti az emberi lét alapvető problémáit, amikkel talán valóban ifjúságában szembesül első ízben az ember. Mindenki életében eljön az a pillanat, mikor ráeszmél önnön halandóságára és el kell dönteni, hogyan kívánja élni az életét. Mások szabta keretek közt vagy a saját útját járva, felemelt fővel. Carpe diem!- Nem a könnyelműsége szólít fel, sokkal inkább arra, hogy a tőlünk telhető legtöbbet hozzuk ki az adott helyzetből, lehetőségből, saját tehetségünkből. Az élet szinte észrevétlen repül el, és amit elszalasztunk, az lehet, hogy soha többé nem lesz már a miénk, ezért meg kell ragadni, át kell élni a pillanatot.

Keating eleven példája ennek a nézetnek. Pedagógiai módszereivel, szemléletével teljességgel szembemegy az általánosan elfogadott gyakorlatoknak. A fiúkat a költészet önálló, kötöttségek nélküli értelmezésére, művelésére buzdítja. Keating szerint költészet maga a szenvedély és a szavak megváltoztathatják a világot. A lényeg az, hogy mit ad nekünk egy-egy irodalmi alkotás, milyen érzéseket vált ki belőlünk, mivel gazdagodunk általa.Mindez nem csak az irodalomra vonatkozik, gondolkodni tanít, valamint arra hogy célszerű a dolgokat több perspektívából is megszemlélni.

Érdekes élmény volt a színdarabot csupa diák társaságában megtekinteni. A reakciókat megfigyelve bizton állíthatom, hogy hatalmas sikert aratott az előadás. Nem csoda, hiszen elsősorban talán őket érinti meg az átadni kívánt sokrétű mondanivaló. Élni kell! Élni, szeretni, kiteljesedni. Carpe Diem!

“Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság… ezek mind nemes dolgok, kellenek a lét fenntartáshoz, de a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem: ezek azok, amikért érdemes élni.”

Szereposztás:

John Keating | OBERFRANK PÁL Jászai-díjas
Paul Nolan | KŐRÖSI CSABA
Mr. Tom Perry | SZELES JÓZSEF
Neil Perry | KURELY LÁSZLÓ
Todd Anderson | KOLLER KRISZTIÁN
Charlie Dalton | GAÁL ATTILA CSABA
Knox Overstreet | SZALAY BENCE

Richard Cameron | HEVESI LÁSZLÓ
Steven Meeks | FÜLÖP TAMÁS
Chris (Knox szerelme) | DÉR MÁRIA
Tündér | MÓDRI GYÖRGYI

Fiúk | REITMESZ KORNÉL, NEMES BENCE, KELLER MÁRTON,
FEKETE BALÁZS, TALPAI TIBOR

Akinek lehetősége nyílik rá, mindenképpen tekintse meg a darabot! Remek színészek, ötletes látványvilág és egy szívbemarkoló történet várja a színházba látogatót. Mindenkinek szívből ajánlom, de talán különösen a nagybetűs élet előtt álló kamaszoknak, fiatal felnőtteknek. Ők azok, akiket még a lehetőségek végtelen tárháza várja, és ha bátran néznek a kihívások elé, nem rettennek meg a felmerülő akadályoktól, valamint ha elszántan követik az álmaikat, akkor a határ a csillagos ég.

A galériában található képek a Veszprémi Petőfi Színház Archivumának részét képezik.

Share This