Öreg néne szellemkéje – Insidious: Az utolsó kulcs filmkritika

Most kell bezárni ezt a horrorszériát.

0 76

Az utolsó kulcs az Insidious-sorozat legérzelmesebb és legemberközelibb darabja, ami korrekt módon zárja le a franchise-t. Remélhetőleg tényleg ez a vég, ugyanis innen már igencsak erőltetett lenne folytatni a sztorit.

James Wan és Leigh Whannell közös gyermeke, az Insidious ugyan nem reformálta meg a szellemházas horror alzsánerét, de jól eltalált ijesztéseinek és sűrű atmoszférájának köszönhetően alaposan helyben hagyta azt. A második, némileg gyengébbre sikerült epizódot követően James Wan elhagyta a fedélzetet, a harmadik részt már a széria forgatókönyvírója, Whannell vezényelte le, aki azonban a negyedik film dirigálását már nem vállalta be, inkább átadta a rendezői széket a horrorban szintén jártas Adam Robitelnek (Ördögűzés: Deborah Logan története). Kettejük munkája nem ér fel az első, csúcspontnak számító első részhez, ám sikerült egy méltó búcsút csinálniuk a sorozatnak.

Az Insidious-filmekben soha nem a családok, vagy az azokat rettegésben tartó démonok voltak a legérdekesebbek, hanem a szellemlátó öreg nő, a Lin Shaye által alakított Elise, aki az első két részben még csak egy mellékfigura volt, a harmadik, előzményfilmként funkcionáló epizódban azonban már főszereplővé avanzsált. Az utolsó kulcs az előző részt folytatja, és Elise cseppet sem boldog múltját eleveníti fel.

A sztori szerint Elise visszatér gyermekkori lakhelyére, mert az új lakó egy gonosz entitás miatt segítséget kér az idős hölgytől. A nő gyermekkorában, kisöccsét hátrahagyva menekült el a házból, mert nem bírta elviselni a családot terrorban tartó apját, aki ki akarta verni Elise-ből a különleges képességét. A tragikus múlthoz az is hozzátartozik, hogy Elise anyja egy, a médium által óvatlanul szabadjára engedett démon miatt halt meg.

Elise drámájának hatásos ábrázolása miatt a negyedik rész jóval érzelmesebb, mint elődei. Lin Shaye fantasztikusan formálja meg a gyötrelmek ellenére erős nőt, akinek történetével az alkotók azt szeretnék üzenni, hogy a legkeményebb démonok igazából nem poros pincékben vagy elátkozott kastélyokban, hanem bennünk, emberekben vannak.

Ezzel pedig újítást visznek a szériába, ugyanakkor azt le kell szögezni, hogy a film nem távolodik el túlságosan a bevett formuláktól, alapvetően Az utolsó kulcs is egy sablonos paranormális horror, amelyben a szereplők sokat sétálnak a sötétben, és néha megjelenik előttük vagy mögöttük egy démonpofa. Parajelenetek tekintetében sajnos nem meggyőző a film: van ugyan néhány borzongató, szépen felépített képsor, de főleg kiszámítható jump scare-ek lapulnak Robitel tarsolyában.

Nem tud felépülni egy fojtogató atmoszféra, egyrészt a már említett gyengélkedő paráztatások miatt, másrészt azért, mert az Elise munkáját segítő szellemvadász duó (aminek egyik tagja maga a forgatókönyvíró Whannell) egyszerűen túl lett tolva. Az előző részekben még elviselhetőek voltak, mert viszonylag keveset szerepeltek, itt azonban minden harmadik jelenetben az ő csetléseiket-botlásaikat-csajozási kísérleteiket kell nézni. Fárasztó és kínos viselkedésük egy családon belüli erőszakkal zsonglőrködő horrorban elég furán veszi ki magát.

Lin Shaye finom performansza, karakterének drámája, valamint pár ügyes paráztatás miatt azonban az Insidious: Az utolsó kulcs egy vállalható horrorfolytatás lett, ami a befejezésben visszatér a sorozat kezdőpontjába: az utolsó képeken Elise-t keresi a Lambert család. Mivel a hölgy meghalt az első rész végén, őt már nem lehet szerepeltetni a továbbiakban, a kör bezárult, nélküle pedig igazából nincs is létjogosultsága egy következő résznek.

Az Insidious: Az utolsó kulcs május 18-án jelent meg DVD-n.

55%
Gyenge közepes

Defektusai ellenére bőven nézhető horror az Insidious negyedik része, ami ügyesen tesz lakatot a sorozatra. Reméljük, senki nem fogja kinyitni, mert szinte biztos, hogy nem lenne benne köszönet.

  • Szerintem