Ősviking komédia – Thor: Ragnarök filmkritika

Thor: Ragnarok (2017)

A Marvel képregény-adaptációs univerzum mára már igencsak bőségessé vált felhozatalából talán a korábbi Thor-filmek azok, amelyeket a mozis világépítés legkevésbé emlékezetes fejezeteiként tarthatunk számon. Ideje volt már, hogy a viking villámisten ne csak a Bosszúállók soraiban, hanem önálló kalandja keretei között is magasra szárnyaljon. Nem kellett hozzá sok, csak a világvége. A Ragnarök.

 

Közeledik a Ragnarök, a viking mitológiában réges-régen megjövendölt világvége. A nap, amikor az Asgard vesztét kívánó tűzóriás, Surtur felemelkedik a mélyből, hogy lesöpörje Odin (Anthony Hopkins) birodalmát az univerzum égboltjáról. Thor (Chris Hemsworth) nem csupán a pusztítást megelőlegező jóslattal találja szemben magát, hiszen a fogságából szabadult Hela (Cate Blanchett), a halál istennője bevonul Asgardba, hogy uralma alá hajtsa a viharisten otthonát. Eközben Thor a világegyetem egyik távoli zugában találja magát, mint szolgasorba taszított gladiátor, akinek a Nagymester (Jeff Goldblum) fennhatósága alatt kell az arénában szórakoztatni a népet. A viadalsorozat bajnoka ráadásul nem más, mint a hihetetlen Hulk (Mark Ruffalo). Thor számára egyszerre vigasz és bosszúság, hogy jelen van a helyszínen öccse, Loki (Tom Hiddleston) is.

Thor: Ragnarok..L to R: Valkyrie (Tessa Thompson) and Thor (Chris Hemsworth)..Photo: Jasin Boland..©Marvel Studios 2017

Egyik korábbi Marvel-filmben sem volt ilyen jelentős mértékben felfedezhető a rendező egyénisége. Igaz, a Thor: Ragnarök direktori pozícióját elfoglaló, remek humorral megáldott új-zélandi tehetség, Taika Waititi a stúdió által eddig verbuvált talán legegyedibb látásmóddal megáldott rendező. A Hétköznapi vámpírok és a Vademberek hajszája után az úriember most egy igazi szuperprodukció kapitányaként is kipróbálhatta magát, és a hollywoodi gyáróriás bizony nem darálta be, sőt mi több, rendkívüli képességeit látva inkább megadóan térdre borult előtte.

Waititi magával hozta legfontosabb stílusjegyeit, de ezeket úgy alkalmazza, hogy egy pillanatra sem feledkezik meg a szuperhősrajongó, a Marvel alapvetéseihez hozzászokott nézők igényeiről. A Ragnarök ékes példája annak, ahogy egyesül egy laza humorú európai látásmód a blockbuster világ krémjével. A harmadik Thor-film ugyanis inkább vígjáték, mint fantasy, mert tény, hogy tele van a viking mitológia különleges szereplőivel és bolygóközi helyszínekkel, de összességében legalább annyira, ha nem jobban épít a humorvilágra, mint A galaxis őrzői.

No Merchandising. Editorial Use Only. No Book Cover Usage Mandatory Credit: Photo by REX/Shutterstock (9118763p) Chris Hemsworth Thor: Ragnarok - 2017

És a poénok bizony működnek, és nem azért, mert eredetiek, hiszen nem azok. Egyszerűen csak nagyon életszerűek és emberiek, és ez pont azért válik ütős tendenciává, mert mindez színes-szagos szuperhősköntösbe ágyazva érkezik. Igen, való igaz, hogy a Ragnaröknek jóformán egyetlen eredeti pillanata sincsen, de ez szinte sosem válik zavaróvá, mert érezhetően nem is a képregényfilmek történetében való új fejezet nyitása volt a célja. Nem, egyszerűen csak meg akarja mutatni, hogy az új-zélandi, parodisztikus jellegű komédia és a Marvel-féle hőstörténet sablonjai együtt, egy különleges mixbe összegyúrva is remekül megállják a helyüket, képesek összedolgozni.

Főleg, úgy, hogy a vezérfonalat az eddigi legerősebb Thor-szerepében brillírozó Chris Hemsworth viszi, akiből most hirtelen előbújt a komikus. Ráadásul nem is akármilyen komikus. A főszereplő színtiszta élvezettel és könnyedséggel alakítva, szórakozva szórakoztat, és teszi ezt olyannyira jól, hogy a szokásához híven szintén nagyszerű Tom Hiddleston Lokija is háttérbe szorul mellette. És persze Jeff Goldblumról sem feledkezhetünk meg, aki hosszú idő után végre újra kap egy kis reflektorfényt, és ezt meg is hálálja emlékezetes, kissé őrült mellékszerepével.

ragnarok4

Természetesen azonban ez mégiscsak egy szuperhősfilm, és ahogy feljebb is írtam, Taika Waititi erről a tényről sem feledkezik meg. Ha már akciójeleneteket kell komponálni, akkor úgy dönt, hogy a szokásos fogásoktól valamelyest elrugaszkodó, nem annyira grandiózus, inkább az aprólékosságokban enyhén elvesző koreográfiákat pattint a kamera elé. A zúzást ráadásul elképesztően jól megválasztott zenei aláfestések kísérik, amelyek olyannyira erőteljes atmoszférát teremtenek, hogy gond nélkül kijelenthetjük: az eddigi Marvel-filmek közül a Thor: Ragnarök prezentálja a legütősebb soundtracket.

A humor és az akció keresztmetszetében félúton pedig ezúttal is ott figyel a klasszikus viking mitológia, amit ugyan ismét alakítottak az űr sci-fi és a szuperhősfilm elvárásainak megfelelően, de azért még mindig felismerhető bizonyos, fontos és jellegzetes motívumaiban. Az alapvetéssel való játszadozások általában jól sülnek el, Asgard múltjának feltárulása kifejezetten érdekes adalék, és habár maga Hela nem válik túl emlékezetes karakterré, csatlósa, a Karl Urban által alakított Skurge a zsánertől szokatlan mértékben összetett figuraként vésődik bele az élmény tablójába.

Szólj hozzá!

Hozzászólás

85%
Nagyszerű

A Marvel-univerzum Thor-szériája harmadszorra megtalálta az igazán megfelelő rendezőt. Taika Waititi jól hangolt, fergetegesen szórakoztató szuperhősfilmet, vagy inkább vígjátékot prezentál. Nem érdemes kihagyni!

  • 1. érték
  • 2. érték

Ez is érdekelhet Ettől a szerzőtől

Komment
Close