Regression kritika


A Regression bár horror címkével volt ellátva,  az előzetes alapján várható volt,  hogy sokkal inkább lesz a West Memphis Three-t feldolgozó Devil’s Knot és a Sötét helyek keveréke.

emma-watson-regression

A jó hír,  hogy bejött a tippem, a rossz hogy bár tényleg párhuzamot lehet húzni a szintén igaz történeten alapuló,  memphisi szektagyilkosságot feldolgozó filmmel,  legalább annyira félresikerült,  mint a Charlize Theron főszereplésével készült regényadaptáció.

A Regressionban ugyanis bőven van alapanyag, a film viszont minden bizonnyal Alejandro Amenabar (Más világ, A belső tenger, Nyisd ki a szemed) legrosszabb rendezése,  amit még olyan színészek –  remek játéka –  sem tud megmenteni,  mint Emma Watson,  vagy a mostanság minden filmjében zseniális Ethan Hawke.

A film 1990-ben játszódik,  amikor is egy 17 éves Angela Gray nevű lány azt vallja a rendőrségen,  hogy apja gyermekkora óta folyamatosan molesztálja.  A vallomást felvevő minnesotai kisvárosi rendőr beleveti magát a nyomozásba,  de ahogy előrehalad a kihallgatásokkal egy egyre elképesztőbb történet bontakozik ki előtte,  amely már nem csak egyszerűen családon belüli erőszakra szűkül,  hanem egy egész Amerikát lázban tartó,  csecsemő áldozatokat is követelő ördög imádó szekta ténykedését tárja elénk.  A feltételezett elkövetők azonban semmire nem emlékeznek,  ezért a kihallgatás során egy pszichológus regressziós hipnózist alkalmaz,  ami csak még jobban összegubancolja a szálakat.

"Regression" Day 19 Photo: Jan Thijs 2014

A Regression könnyen lehetne egy amolyan Hetedik típusú sötét tónusú thriller,  azonban Amenabar nem tudott mit kezdeni a kiváló alaptörténettel,  de már a forgatókönyv megírásakor sem.  A film nem húz a mélybe,  nincs kellő hangulata,  de meg giccsre vagy hatásvadászatra sem futja,  egyszerűen csak lepereg a játékidő.

A forgatókönyv lineáris,  sőt túl egyszerűen követi egyik jelenetet a másik,  ebben pedig a legnagyobb gond,  hogy nem ad kellő támogatást a történetnek. Amenabar mintha kénytelen lenne eldönteni,  hogy a regresszió lehetséges utó- és mellékhatásaira vagy az Angela Gray esetre fókuszáljon,  a végeredmény pedig az,  hogy egyik oldal sem kellően kidolgozott,  érdekes vagy éppen hátborzongató.

A Regression egy kihagyott ziccer,  az idei év első nagy csalódása,  de egyszeri megnézésre meg mindenképpen ajánlható.

rating5

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Ez is érdekelhet Tőle

Komment