Sikolyok az éjszakában – Edgar Allan Poe Berenice elemzés

Itt az ősz, sárgulnak a falevelek, köd üli meg a város kanyargó utcáit. Mi többre is vágyhatnának ilyenkor a könyvek szerelmesei, mint bekucorodni a kandalló mellé egy bögre forró csoki és a horror irodalmának legjobbjai társaságában.  Lássuk hát személyes kedvencem, Edgar Allan Poe egyik, talán kevésbé ismert novelláját.

berenice_by_abigaillarson-d717ltv

E.A.P. életében nem kapott különösebb figyelmet, anyagi problémái végigkísérték egészen haláláig, és ezek az élmények hozzájárultak ahhoz, hogy rendkívüli hitelességgel tudta ábrázolni az ember magárahagyottságát és egzisztenciális kiszolgáltatottságát. Szereplői az őrület útvesztőjében kalandozva mindent, és mindenkit felemésztenek maguk körül. A hagyományos rémtörténetek sémáját kibővítette, s így a kísértetek, vámpírok mellett megjelennek az abnormális lélektani folyamatok is, mintegy előre vetítve a pszichoanalitkus módszerek betörését is a későbbi irodalmi művekbe.

Poe vándorszínész házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot 1809. január 19-én Bostonban. 1849. október 7-én, Baltimore-ban halt meg. Halála körülményeinek tisztázatlansága még inkább hozzájárul az őt körülvevő misztikumhoz. Emléke viszont elevenen él, hiszen egyike a legkülönlegesebb és legmegfejthetetlenebb irodalmi géniuszoknak.*

Berenice c. novellájában felfedezhetünk némi párhuzamot a történet és írója élete között. A történetben Egaeus eljegyzi unokahúgát, Berenice-t, aki kisvártatva valamiféle titokzatos betegség áldozatává válik.
Poe, tizennégy éves unokahúgát vette feleségül, aki fiatalon elhunyt tüdőbajban. Szerelmük története legteljesebben az Eleonora című prózai költeményben elevenedik meg a maga végzetes és szenvedélyes mivoltában. Virginia, Poe múzsája, és hites társa volt tizenegy évig. A tárgyalt novella kapcsán mindenképpen figyelembe kell vennünk azt a tényt, miszerint Poe rendkívül zárkózott természete kizárja, hogy történetében valós életrajzi elemeket keressünk. Hasonlóságokat találhatunk ugyan, ám ezek is nagyon ritkák, valamint inkább pszichikai megfigyelések semmint élete bizonyos mozzanatainak lejegyzései.**

Berenice című novellájában megjelennek a klasszikus rémtörténetek motívumai. A novella narrátora ősi arisztokrata család sarja, a cselekmény helyszínéül pedig a család komor kastélya szolgál. A két szereplő kapcsolata is hozzájárul a klasszikus elemekhez, hiszen unokatestvérekről van szó, akik egyben jegyesek is. Mindez azonban még nem elég ahhoz, hogy a szerző a megfelelő hatást érje el, viszont ezzel a technikával tökéletesen megalapozza a történet magával ragadó hangulatát. A novella egyedisége a lélektani jelenségek kibontakozásában rejlik, s ez adja az igazi esszenciáját az elbeszélésnek.

Egaeus és Berenice együtt nőtt fel, ám jellemüket tekintve gyökeres ellentétei egymásnak. Egaeus osztályrészéül a betegség, az elzárkózás és a fájó elmélkedés jutott, míg Berenice-nek a szabadság és a derű. Egaeus fölött gyötrelmes álomképek uralkodnak. A könyvtárszobában tapasztalja meg, hogy nagyon keskeny a határvonal az élet és az őrült álmok között. Az ő esetében ezek a határok elmosódnak. Freud álom meghatározását a megértés szempontjából fontosnak tartom.

Freud úgy véli, hogy az álom nem más, mint valamilyen lappangó vágy teljesülése. Teóriája szerint az álom biológiai értelemben a prehisztorikus korban gyökerezik. Freud a következő feltételezést fogalmazza meg: „amit a prehisztorikus korban láttunk, az idézi elő az álmokat; amit hallottunk, a fantáziákat; amit pedig szexuálisan átéltünk, a pszichoneurózisokat.”***

Egaeus álomképeit különböző síri hangok és jelenések szövete alkotja. Freud alapján azt gondolom, hogy az édesanya elvesztése és az ebből gyökerező elfojtott bűntudat hozzájárul ahhoz, hogy Berenice iránti érdeklődése csupán akkor jelenik meg, amikor a betegség olyannyira elhatalmasodik rajta, hogy szinte már elszakad az élők világától, s mind jelleme mind külső tulajdonságai drasztikusan megváltoznak. A nő átalakulása Poe-nál mindig a halott anya képéhez vezet. A novellában részletesen leírja a test romlásának apró részleteit. Berenice egyszerre van jelen az élők és a holtak világában. A létezés peremén egyensúlyoz. A lány halála után Egaeust beteges gondolatok gyötrik, érzi, hogy valami szörnyűséget tett, de nem tudja emlékezetébe idézni a történéseket. Lényegében a tagadás folyamata jelenik meg nála amnézia formájában.

Az élve eltemetés Poe kedvelt témái egyike, s ez jelenik meg ebben a történetben is. A ház urát szolgája szembesíti tettével és kiderül, hogy Berenice valójában nem halt meg csupán a kataleptikus letargia állapotába merült. Egaeus ebben az állapotban szentségtelenítette meg a lány sírját és gyalázta meg annak testét. Végül előkerül egy doboz is, ám a doboz tartalma illetve az, hogy mit tett Egaeus a halott vagy a halottnak vélt szerelmével az maradjon titok a leendő olvasók számára.

Szólj hozzá!

Hozzászólás

95%
Borzongató

Edgar Allan Poe: Berenice

Ha borzongásra, az emberi lélek sötét zugainak felkutatására vágysz akkor Poe novellái neked íródtak kedves olvasó. Egy őrült irodalmi géniusz komor ám a maga romlottságában nagyon is őszinte világa tárul fel előtted, ha hagyod, hogy beléd szivárogjon, átmosson a sötétség ezen kristálytiszta esszenciája. Őszi, esős, lakásban tespedős napokra a legjobb választás!

  • Design
Forrás *Hegedűs Géza: Világirodalmi arcképcsarnok II. Budapest. Trezor Kiadó 1994. **Elek Artúr: Poe Edgar Költeményei III. In: Nyugat. 1909. 13.szám

Ez is érdekelhet Ettől a szerzőtől

Komment
Close