Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Tengerészrege az Ördög tollából

Hellboy 4. - Különös helyek képregényrecenzió

A Különös helyek az eddigi legjobb magyar nyelven megjelent Hellboy-képregény.

0

Lassan már számon tartani is nehéz, hogy mennyi jobbnál jobb képregény jelenik meg magyar nyelven. Tíz éve még egyáltalán nem számíthattunk erre az örömteli fordulatra. A hazai képregénykiadás aranykorának egyik legkülönlegesebb szereplője Mike Mignola Hellboy-sorozata, amelynek negyedik kötete, a Különös helyek letehetetlen olvasmány.

Időnként egy-egy helyes megérzés rendkívül jól tud jönni. Mike Mignola eseténél erre nincs is jobb példa. Mindenki kedvenc sátánforma paranormális nyomozójának megalkotója a lehető legjobbkor ébredt rá arra, hogy a Hellboy-történetek megszokott koncepcióin itt-ott változtatni kell ahhoz, hogy a sztorifolyam ne laposodjon be, ne váljon egyhangúvá. Lehetséges, hogy a harmadik kötet végén pont Mignola beszélt főhőse száján keresztül, amikor a Pokolfajzat elhatározta, hogy otthagyja titkosügynöki munkáját, hogy önismereti útra induljon Afrikába.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

Hellboy az első három gyűjteményes kötet történeteiben pont elég ideig kalandozott fagyos hegyvidékeken, komor romániai tájakon és ódon romok között, miközben vámpírokkal, mágusokkal és halhatatlan náci tudósokkal küzdött. Mignola a Különös helyek három sztorijában (Harmadik kívánság, A sziget, A csöndes óceán) a szó legszorosabb értelmében véve új vizekre evez. A levegőváltozás megbolondítja a jól ismert receptet. Hellboy a régi, de a kontextus megújul. A főhős éveken át a tenger mélységében sodródik, majd egy démonszállta szigetre verődve saját eredetének eddig ismeretlen részleteivel szembesül, és még egy elmúlt korokból előtűnő matrózcsapat kálváriájába is betekintést nyer. Mindeközben Mike Mignola annyira hitelesen érezteti az új atmoszférát, hogy az olvasó orrát szinte tekeri a sós víz illata.

Az előzményekben a modern fantasy műfaj jellegzetességeit képviselő, okkult tartalommal nem spóroló sztorielemek a kalózmondák jól ismert elemeivel egészülnek ki. Csalfa tengeri szörnyek, sellők, titkokat rejtő szigetek, marcona matrózok és tengerészversekből származó idézetek korbácsolják fel eme nagyszerű képregénysorozat medrében a dagályt pont akkor, amikor már kezdett gyanússá válni, hogy a cselekmény állóvízbe csordogálhat.

A Különös helyek nem csupán szórakoztató és kreatív kötet, hanem egyúttal nagyon fontos darab Hellboy karakterfejlődésének szempontjából. A legelső epizód óta ott lebeg az elátkozott, apokaliptikus korona a Pokolfajzat feje felett, ám ő megtagadta világvégét hozó sorsát, és az emberiség mellett tette le voksát. Ám ahhoz, hogy egészen biztosan elkerülje a végzet sötét csapdáit, muszáj megismernie önmagát, még ha ez félelemmel tölti is el. A sziget című fejezetben Hellboy sok mindenre választ kap. A hozzá szóló, egykor emberi, de mára földöntúlivá vált lény szavaiban nem csak a címszereplőre vonatkozó, nyugtalanító információk fogalmazódnak meg, hiszen az emberiség és annak egész történelme is górcső alá kerül. Eközben persze folyamatosan élhetünk a gyanúperrel, hogy talán minden elhangzott mondat hazugság, újabb démoni kelepce, ármánykodó félrevezetés. Hogy mi a valódi igazság, az bizonyára kiderül a folytatások lapjain. Az azonban egyértelmű, hogy Mike Mignola történetmesélő képességei ebben a kiadványban új szintre emelkednek. A szerző eddig is igazán szellemesen és olvasmányosan szerkesztette a sztorikat, ám ezúttal egészen mélyen elemző, intelligens húzásokkal fejleszti tovább magát.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

Nem csak történetvezetésében, hanem vizualitásában is új ingereket hoz ez a Hellboy-képregény. Kétség sem férhet ahhoz, hogy Mike Mignola rajzstílusa kiemelkedően egyedi, ám majdnem négy teljes kötet után teljesen természetes, ha az olvasó el kezd azon agyalni, hogy vajon miként festene Hellboy és horrorisztikus varázsvilágának többi szereplője más művészek tálalásában. Ezt az igényt elégíti ki a képregény utolsó fejezetében, A csöndes óceán című szegmensben Gary Gianni, aki saját szája íze szerint ábrázolja Mignolával közös sztoriját, ám természetesen hű marad a megszokott atmoszférához. Amíg Mignola rajzai szögletesek, durvák, általában egyszerűségükben nagyszerűek, összességében pedig síkba ágyazott, pazarul kifaragott szobroknak tetszenek, addig Gianni illusztrációi sokkal festményszerűbbek. A művész Hellboy kiagyalójánál körívesebb rajzokkal, finomabb stílusban dolgozik. Ettől csak még színesebb lesz a kiadvány.

 

100%
Mestermű

A kiadvány, amelynél szebbet és jobbat aligha kívánhatnának Hellboy rajongói. Elgondolkodtató, látványos és akciódús történetek, helyenként cinikus humorral megspékelve. A Különös helyekben megvan a Pokolfajzat esszenciája és még sokkal több is.

  • Szerintem
Share This