Thanos kora – Bosszúállók: Végtelen háború filmkritika

Erre a filmre megérte éveket várni.

0 1 607

A Bosszúállók: Végtelen háború (és annak egy év múlva érkező folytatása) pontot tesz egy 10 éven át épített történet végére. Egy remekbe szabott, poénokban gazdag, ugyanakkor drámai, sokkoló pontot, amellyel a Marvel ismét bebizonyította, hogy ma ők gyártják a legszórakoztatóbb nagyköltségvetésű mozikat.

Az Őrült Titán, Thanos elindul, hogy összegyűjtse az Univerzum legerősebb tárgyait, azaz a hat Végtelen Követ, amelyekkel régi álmát váltaná valóra: a túlnépesedés miatt nyomorgó világnak gyógyírt kínálva eltörölné a Világegyetem lakosságának felét. A kövek begyűjtését csak a Föld és az Űr legnagyobb hősei, Vasember, Amerika Kapitány, Fekete Párduc, Thor, Űrlord és társaik akadályozhatják meg – vagy még talán ők sem…

Valljuk be, mindannyian erre a pillanatra vártunk. Az éveken át szövögetett szálak végre összeérnek, héroszaink pedig összeállnak, hogy megküzdjenek az eddigi leghatalmasabb, legkegyetlenebb gonosszal. Félő volt, hogy a készítőket agyonnyomják az elvárások, hiszen egy 18 részes filmfolyamot kellett lezárni, vagyis pontosabban elkezdeni lezárni, megfelelő súllyal, érzelmesen, katartikusan. A Marvel azonban nem bukott el, sőt: a Végtelen háború helyet foglalhat a legjobb MCU-mozik közt.

Régóta agyaltam már, hogyan fognak alakulni a nagy találkozások, hogy mihez kezd majd egymással Vasember és Doctor Strange, Thor és Mordály, Űrlord és Vasember, és még sorolhatnám a látni kívánt párosításokat. Fantasztikus, amit leművelnek: annyira jó a kémia köztük, hogy az ember akkor is megnézné a 2 és fél órás filmet, ha az csak a hősök közti adok-kapokból állna. A humor (amely talán a Dr. Strange – Vasember – Pókember vonalon a legjobb) és a karakterdinamika a Végtelen háború egyik legerősebb pontja.

De persze van itt dráma is, méghozzá dögivel. A marketing nem csalt, a csapatnak komoly veszteségeket kell elszenvednie, a szívszorító jelenetekben pedig szerencsére kikapcsolják a poénágyúkat, hogy elérjék a kívánt hatást. És ha már csapat: a Végtelen háború rendkívül zsúfolt, legalább 50 személyt mozgat. Persze nem kapnak egyenlő képernyőidőt, hiszen az a történet rovására menne. A Russo-tesók a cselekmény szempontjából fontosabb figuráknak több időt biztosítanak, de nem kell izgulni, természetesen a többiek is megkapják a maguk nagy pillanatait.

Szerencsére a Marvel-filmek eddigi legkeményebb antagonistája, Thanos elég nagy teret kapott a kibontakozásra, ami miatt nemcsak neki, hanem a tetteinek is komoly súlya van. Kijelenthető, hogy ő a film (egyik) főszereplője. Félelmetes egy szerzet, nem egy tipikus,  “gonosz, mert gonosz” arc. Nem dühből cselekszik, hanem őrült meggyőződésből (az írók bravúrosan hoznak be a terve kapcsán olyan aktuális természeti-társadalmi problémákat, mint az erőforráshiány vagy a környezeti eltartóképesség). Az sem mellékes, hogy eszes figura, aki mindig egy lépéssel a protagonisták előtt jár, ráadásul egy tragikus alak is, mivel mindenét feláldozta azért, hogy megszerezhesse a köveket.

Azokat a köveket, amikért epikus, monumentális csaták folynak a Földön, az űrben és távoli bolygókon. A Végtelen háborún – ellentétben Az igazság ligájával – meglátszik a 300 milliós költségvetés, minden kockája baromi jól néz ki. Az akciójeleneteknek felépítése, intenzitása és érzelmi töltete elképesztő, az emóciók pedig nemcsak a csörtéket és a bennük szereplő hősöket, hanem a nézőt is szétfeszítik: a film fantasztikus szórakozás, de bele is lehet halni néhány képsorba, ennek azonban így kell történnie: minden lezárás megviseli az embert. Azért van pár hiba (például: Thor szála hosszú, de nem sokat ad hozzá a végkifejlethez, Bruce Banner és a Fekete Özvegy újbóli találkozása talán egy picivel többet érdemelt volna), de egy ekkora monstrumot szinte lehetetlen lett volna malőrök nélkül levezényelni, és ezek igazából nem nagyon számítanak egy olyan produkció esetében, amelyen percekig tudsz hangosan nevetni, amelyet szájtátva bámulsz, és amelyet néha bizony meg is könnyezel.

95%
Fantasztikus

A Végtelen háború méltó (fél)lezárása a Marvel Filmes Univerzum eddigi históriájának. Az utóbbi idők legjobb blockbustere, ami nemcsak a szemet, hanem a szívet is megdolgoztatja.

  • Szerintem