Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Titkok és hazugságok 2. évad kritika

1

A Secrets and Lies, avagy a Titkok és hazugságok – amerikai – 2. évada hozzánk hamarabb megérkezett, mint az USA-ba, így még odakint az évad felénél járnak, mi már végeztünk is a sorozattal.

A sorozattal, amelynek első évada kellően fordulatos, drámai és izgalmas volt és amelynek folytatásától természetesen valami hasonló vártunk. És annak ellenére, hogy a dráma nem volt olyan szintű, hogy folyamatosan gyomrosokkal ostorozott volna minket, a sok fordulat miatt kellően pörgős volt az évad. Aztán a finálé mindent tönkretett.

A mostani évad sokkal inkább szövevényes volt, mint drámai, ettől függetlenül nem lehet ráragasztani, hogy szappanopera jellege lett volna. Pláne azért nem, mert a sorozat végig hű maradt a címéhez, hiszen egyre másra omlottak le a titkokból és hazugságokból épített falak. Tulajdonképpen minden egyes szereplőnek volt valami vaj a füle mögött, ami nagy hatást gyakorolt a folyamatban lévő nyomozásra. Ami negatívum, hogy végül kiderült, hogy a bűnügyre nem.

A Secrets and Lies első évada egy kertvárosi családi dráma volt, viszonylag zárt közösséggel, ezzel szemben a 2. évadra nagyvárosi környezetet kaptunk, bár sokszor érződött a költségvetés adta steril környezet, hiszen az évad, a párbeszédek nagy része vagy a cég központban, vagy Eric Warner lakásában vagy valamely más épületben zajlott.

Az első évadhoz képest nagy változás volt, hogy az új évad fő gyanúsítottja tulajdonképpen nyomozóvá lépett elő. Ami azért volt szomorú, mert a sorozat alkotói korábban azt ígérték, hogy a Juliette Lewis által alakított Andrea Cornellt még jobban megismerjük majd. Ehelyett a hajthatatlan nyomozó szerepe mindössze annyi volt, mindig egy-két lépéssel a főgyanúsított után kullogott a nyomozásban.

Oké hátteret kapott, de még ha a családi drámája a  finálé egyik cliffhangere volt, én kábé csak felröhögtem az utolsó jeleneten. Nála valószínűleg még a Kenny Johnson által alakított másik nyomozó (akinek egyébként remek dinamikája volt Michael Ealyvel), Danny is értékesebb tagja volt ennek az évadnak. Sokkal több drámát, intimitást és karakterizálást kapott, mint az a Cornell, aki mondhatni két évad után a legfontosabb része ennek a sorozatnak.

Ami ennél is rosszabb volt, az maga a gyilkossági ügy. Most komolyan ő volt a gyilkos? És komolyan ez volt az indítéka? Azt hiszem elmondhatjuk, hogy a legblődebb megoldást választotta Barbie Kligman és csapata és nem csak az volt a gáz, hogy egyszerűen hatalmas hülyeségbe oltották magát az elkövetést, de még a megvalósítás is bántóan gyenge lett. (Ugyanez elmondható a lépcsőkorláton lezuhanós flashback jelenetre is, az egyensúly elvesztése ott is mindent meghazudtolt, amit fizikaórán tanultunk.)

Összességében az utolsó epizóddal kábé tönkre vágták az egész évadot, hiszen mind a gyilkosság indítéka és kivitelezése pocsék volt, az utolsó jelenet cliffhangere ultragáz és akkor még nem is említettük a szinkront, ami után ünnepélyesen megfogadom, hogy inkább türelmesen várok a nemzetközi premierig, minthogy még egyszer szinkronnal kelljen néznem egy sorozatot.

Share This