Titkok és hazugságok 2. évad kritika

A Secrets and Lies, avagy a Titkok és hazugságok – amerikai – 2. évada hozzánk hamarabb megérkezett, mint az USA-ba, így még odakint az évad felénél járnak, mi már végeztünk is a sorozattal.

MICHAEL EALY, JORDANA BREWSTER

A sorozattal, amelynek első évada kellően fordulatos, drámai és izgalmas volt és amelynek folytatásától természetesen valami hasonló vártunk. És annak ellenére, hogy a dráma nem volt olyan szintű, hogy folyamatosan gyomrosokkal ostorozott volna minket, a sok fordulat miatt kellően pörgős volt az évad. Aztán a finálé mindent tönkretett.

A mostani évad sokkal inkább szövevényes volt, mint drámai, ettől függetlenül nem lehet ráragasztani, hogy szappanopera jellege lett volna. Pláne azért nem, mert a sorozat végig hű maradt a címéhez, hiszen egyre másra omlottak le a titkokból és hazugságokból épített falak. Tulajdonképpen minden egyes szereplőnek volt valami vaj a füle mögött, ami nagy hatást gyakorolt a folyamatban lévő nyomozásra. Ami negatívum, hogy végül kiderült, hogy a bűnügyre nem.

A Secrets and Lies első évada egy kertvárosi családi dráma volt, viszonylag zárt közösséggel, ezzel szemben a 2. évadra nagyvárosi környezetet kaptunk, bár sokszor érződött a költségvetés adta steril környezet, hiszen az évad, a párbeszédek nagy része vagy a cég központban, vagy Eric Warner lakásában vagy valamely más épületben zajlott.

titkok-es-hazugsagok-2-evad

Az első évadhoz képest nagy változás volt, hogy az új évad fő gyanúsítottja tulajdonképpen nyomozóvá lépett elő. Ami azért volt szomorú, mert a sorozat alkotói korábban azt ígérték, hogy a Juliette Lewis által alakított Andrea Cornellt még jobban megismerjük majd. Ehelyett a hajthatatlan nyomozó szerepe mindössze annyi volt, mindig egy-két lépéssel a főgyanúsított után kullogott a nyomozásban.

Oké hátteret kapott, de még ha a családi drámája a  finálé egyik cliffhangere volt, én kábé csak felröhögtem az utolsó jeleneten. Nála valószínűleg még a Kenny Johnson által alakított másik nyomozó (akinek egyébként remek dinamikája volt Michael Ealyvel), Danny is értékesebb tagja volt ennek az évadnak. Sokkal több drámát, intimitást és karakterizálást kapott, mint az a Cornell, aki mondhatni két évad után a legfontosabb része ennek a sorozatnak.

KENNY JOHNSON, MICHAEL EALY

Ami ennél is rosszabb volt, az maga a gyilkossági ügy. Most komolyan ő volt a gyilkos? És komolyan ez volt az indítéka? Azt hiszem elmondhatjuk, hogy a legblődebb megoldást választotta Barbie Kligman és csapata és nem csak az volt a gáz, hogy egyszerűen hatalmas hülyeségbe oltották magát az elkövetést, de még a megvalósítás is bántóan gyenge lett. (Ugyanez elmondható a lépcsőkorláton lezuhanós flashback jelenetre is, az egyensúly elvesztése ott is mindent meghazudtolt, amit fizikaórán tanultunk.)

Összességében az utolsó epizóddal kábé tönkre vágták az egész évadot, hiszen mind a gyilkosság indítéka és kivitelezése pocsék volt, az utolsó jelenet cliffhangere ultragáz és akkor még nem is említettük a szinkront, ami után ünnepélyesen megfogadom, hogy inkább türelmesen várok a nemzetközi premierig, minthogy még egyszer szinkronnal kelljen néznem egy sorozatot.

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Ez is érdekelhet Tőle

Komment