Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Tíz folytatás, amit nem az első rész rendezője vezényelt le

Rendezőt cserélt franchise-ok.

0

Folytatások, amiket továbbadtak.

Ha egy film temérdek pénzt keres, akkor érkeznie kell a folytatásának (legalábbis Hollywoodban biztosan), amire viszont nem sokszor tér vissza az első rész levezénylője, a produkciót inkább egy új emberre bízzák, aki vagy elrontja a feladatot, vagy – igen ritkán – hasonló minőséget tesz le az asztalra, mint az első rész megalkotója, vagy – szökőévente – jobbat kreál, mint az előzményt tető alá hozó kollégája. A Deadpool és a Sicario folytatása is az első rész karmestere nélkül jelent meg idén, és a hamarosan érkező Creed II direktori székében is új srác foglalt helyet. Eme filmek kapcsán összeszedtünk tíz folytatásfilmet, amiket nem az első rész direktora dirigált, és megnéztük, hogyan teljesítettek az elődhöz képest. A filmek a megjelenés sorrendjében követik egymást.

Rocky II (1979)

A Rocky egy fantasztikus sportdráma a kitartásról és az álmainkba vetett hitről. John G. Avildsen (Karate kölyök-trilógia) rendezte, de a szíve-lelke Sylvester Stallone volt, aki forgatókönyvíróként és főszereplőként vette ki a részét a film sikeréből. A folytatásban a rendezői feladatokat is megkapta, és bár nem sikerült felülmúlni az első részt, az elődhöz méltó darabot alkotott. A Rocky II-ben is nagy szív dobog, aminek köszönhetően még az sem hat túlzásnak, hogy az Olasz Csődör ezúttal legyőzi Apollo Creedet.

A Birodalom visszavág (1980)

A Csillagok háborúja a 70-es évek legsikeresebb filmje lett, úgyhogy nem volt kérdés, hogy érkeznie kell a folytatásnak. A széria atyját, George Lucast megviselte az első rész írói és forgatási pokla, valamint elég sok dolga volt az akkoriban alapított Lucasfilmmel, így a forgatókönyvet Lawrence Kashdanra, a rendezést pedig egykori egyetemi tanárára, Irvin Kershnerre bízta, de természeten továbbra is felügyelte gyermekét. A Birodalom visszavágot sem volt könnyű leforgatni (ezúttal hóvihar hátráltatta a stábot), de Kershner a legnagyobb csatát nem az elemekkel, hanem Lucassal vívta, aki nem akarta, hogy Kershner a saját ötletei alapján dolgozzon, de a veterán rendező mégis ezt csinálta, a film kirobbanó sikere pedig őt igazolta. A Birodalom visszavágot máig a széria legjobbjának tartják, ami leginkább talán annak köszönhető, hogy ez az epizód a franchise legsötétebb darabja és itt bontakozik ki teljesen és válik a filmtörténelem legrettegettebb antagonistájává Darth Vader karaktere, de a hozzá kapcsolódó filmvégi csavarról sem szabad megfeledkezni, az ugyanis az egyik legjobb filmes fordulat, amit valaha látott a világegyetem.

Rémálom az Elm utcában II. – Freddy bosszúja (1985)

Wes Craven nem akart folytatást az egyik legjobb és legsikeresebb gyermekének, úgyhogy nem is vett részt a Rémálom az Elm utcában második részének munkálataiban. Jack Shoulder filmje új úton indul el, ami becsülendő, de sajnos ez az út zsákutca. Minden idők egyik leghátborzongatóbb horrorréme, Freddy Krueger ebben az epizódban testet akar magának – de miért? Hiszen az álmok uraként akkor csaphat le az áldozatára, amikor az a legvédtelenebb: alvás közben. A változtatás az összes feszültséget kiszívja a filmből, és akkor a nevetséges maszkokról, a gyenge színészi játékról és a sótlan főhősről még nem is szóltam.

A bolygó neve: Halál (1986)

Ridley Scott űrhorrorjának folytatásához a lehető legjobb rendezőt sikerült megtalálni James Cameron képében, hiszen az úr a Terminátorral bizonyította, hogy nagyon ért a tudományos fantasztikumhoz és a paráztatáshoz. Cameron – pont, mint később a Terminátor folytatása esetében – műfajt vált: horror helyett inkább izzasztó akciófilmet rendezett, amelyben már nem egy,  hanem több ezer idegen ellen megy a csata. A rendező nagy bravúrja, hogy a zsánerváltás és a megnövelt számú ellenség ellenére sikerült megtartania az eredeti film klausztrofób hangulatát. Cameron a főszereplő karakteréhez is jól nyúlt hozzá: Ripley igazi harcos amazonná válik a második részben, és még az anyai ösztönök is eluralkodnak rajta, így aztán A bolygó neve: Halál nemcsak pörgős és félelmetes, hanem érzelmes mozi is. Egyszóval a filmtörténelem egyik legjobb sequelje.

Még drágább az életed (1990)

Mivel elment vadászni a Vörös Októberre, John McTiernan nem tudta megrendezni a Die Hard folytatását. Helyettese Reny Harlin lett, akinek ez a filmje is ugyanolyan középszerűre sikeredett, mint az összes többi. Az akciók, bár nem képviselnek olyan minőséget, mint az első rész küzdelmei, egész jól vannak kivitelezve, Bruce Willis kedvére egysorosozik, azonban sok a zavaró hülyeség (például a fél perc alatt felrobbanó gránát…) és nagyon hiányzik egy komolyan vehető gonosz, aki súlyt adna a cselekménynek. Szerencsére McTiernan visszatért a harmadik részre, és a Die Hard legjobb folytatását hozta össze.

Elrabolva 2 (2012)

A 2008-ig többnyire mentorszerepekben tetszelgő Liam Neeson azt hitte, hogy az Elrabolva majd csak DVD-n jelenik meg és mindenki hamar elfelejti. Ehhez képest ez volt az a film, ami új irányba terelte a színész karrierjét, ugyanis akciósztárt faragott az ír óriásból. Neeson játéka mellett Luc Besson egyszerű, de nagyszerű könyve és az operatőrből rendezővé avanzsáló Pierre Morel szikár és erős akciójelenetei is kellettek a zajos sikerhez. A következő hepajt Olivier Megaton (A szállító 3., Colombiana) követte el, akinek ezzel a névvel és csekély tehetségével inkább Michael Bay-filmeket kéne vászonra vinnie. Az Elrabolva 2-ben nagyon kevés a tisztességes akció, mert a többségük követhetetlenné van vágva, ráadásul a cselekményben csak úgy hemzsegnek a zöldségek. Mikor Neeson lánya gránátokat robbantgat Isztambul utcáin, hogy a fater a fegyverek hangja alapján be tudja azonosítani kölke tartózkodási helyet, a néző már csak annyit tehet, hogy a tenyerébe temeti a fejét, és sír – vagy nevet, döntsön mindenki akarata szerint. Persze azért nem bűnrossz a film, de ez csak Liam Neesonnek köszönhető, aki még mindig kirobbanó karizmával van jelen a vásznon.

Kick-Ass 2 (2013)

Matthew Vaughn képregény-adaptációja, a Kick-Ass egyszerre karikírozta ki és emelte piedesztára a szuperhősfilm zsánerét. A folytatást Jeff Wadlow vezényelte le, akinek a Kiálts farkast! és a nemrégiben megjelent Felesz vagy merszet “köszönhetjük”, és ezzel mindent elmondtunk a direktorról és a Kick Ass 2.részéről. Hit-Girlék második kalandjával nem is az a legnagyobb baj, hogy a karakterek árnyékaik önmaguknak, vagy hogy az utolsó 20 percben érkezik meg az első épkézláb akciójelenet. A leghatalmasabb probléma az, hogy a film többnyire kínosan komolyan veszi magát, amikor meg viccelni akar, látványosan összeroskad. Szóval nem csoda, hogy nem készült el a harmadik epizód, azonban nemrégiben felmerült a reboot lehetősége.

Amerika kapitány: A tél katonája (2014)

Joe Johnston (Jumanji) Amerika kapitánya egy oldschool kalandfilm volt, Anthony és Joe Russo folytatása azonban már egy hidegháborús hangulatú akcióthriller, amelyben a jelenben felébredő Kapitány szembetalálálja magát a régi értékeit elvesztett, kiüresedett Amerikával, valamint egy olyan összeesküvéssel, amely nagyban megváltoztatja a Marvel filmes univerzumát. Az összetettebb (és jobb) sztori mellé pedig Russoék olyan csontrepesztő akciókat komponálnak, amelyeknek nincs párja a képregénykiadó filmjei közt.

Annabelle 2: A teremtés (2017)

A Démonok között spinoffja, a John R. Leonetti által rendezett Annabelle klisés és hatástalan horrornak bizonyult, ám a Warner degeszre kereste vele magát, így jöhetett a folytatás, amit David F. Sandbergre (Amikor kialszik a fény) bíztak. Az Annabelle 2: A teremtés ritka egy jószág, hiszen egy olyan horrorfolytatás, amely lepipálja elődjét. Persze ez a rész is sablonokból építkezik, de Sandberg hátborzongató légkört és jól időzített ijesztgetéseket kreált a baba története köré, filmje főszereplői pedig kedvelhetőek.

Szárnyas fejvadász 2049 (2017)

A Szárnyas fejvadász 2049 kilóg a listáról, mert a Ridley Scott által rendezett 1984-es elődje mind pénzügyi, mind kritikai szempontból zakó volt. A Szárnyas fejvadász csak évtizedekkel később, a rendezői változat kiadását követően vált kultfilmmé. Kitüntetett státuszának köszönhetően megfogalmazódott a folytatás gondolata, az álomból pedig korunk egyik legjobb rendezője, Dennis Villeneuve csinált valóságot, méghozzá nagyszerűen. Villeneuve munkája felér az első részhez: intim és gyönyörű, mint Scott műve. A kritika ugyan szerette, de sajnálatos módon ez a film is megbukott a pénztáraknál.

Share This