Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Úgy néz ki, mint az Ördög, de emberibb az embernél

Hellboy 3. - A végzet jobb keze képregényrecenzió

A Vad Virágok Könyvműhely folytatja a Hellboy-sorozat igényes kiadását.

0

Szárnyal a magyarországi képregénykiadás, és ennek a dicsőséges folyamatnak a Vad Virágok Könyvműhely Hellboy-sorozata is szerves részét képezi. A legfrissebb, harmadik kötetben anyanyelvünkön korábban nem olvasható történetek kaptak helyet.

A végzet jobb keze címet viselő, az olvasót szép, nagy alakos formában csábító képregényben Hellboy egyre inkább hajlik arra, hogy elbújjon homályba burkolózó, de jó eséllyel az Apokalipszissel összefüggő végzete elől. Ez persze nem megy könnyen akkor, amikor egyik régi ellenségének fia új információkkal szolgál a Pokolfajzat számára ütvefúróra hajazó jobb kezéről, és még az emberi testbe megidézett démon, na meg a civilizáció teljes pusztulását kívánó náci tudós is baljós sorsára emlékezteti.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

Mike Mignola Hellboy-történetei kezdettől fogva ügyesen egyensúlyoznak a horror és a fantasy határmezsgyéjén úgy, hogy az akciófilmes jelenetek is tökéletesen elférnek bennük. A legújabb felvonásban ugyanez a remek összhang érvényesül, ám egy újabb műfaj is képviselteti magát a sztorihoz remekül passzoló módon kezelt stílusjegyeivel. A science fictionről van szó. Bizony, ugyanis A végzet jobb kezének főtörténete, a Győztes féreg a cselekmény horror/fantasy-vonalát az űrből eredezteti, sőt mi több, még érdekes idegen karaktereket is felvonultat.

Nem meglepő, hogy az emberek között magát világunkba érkezése óta kívülállónak érző Hellboy egyre inkább összezavarodik. Mert a Föld bolygó uralkodó fajának bőven akad vaj a füle mögött. Démonokat idéznek, halottakra szórnak átkokat és bolygófaló óriásférgeket uszítanak a világra. Mike Mignola szerint az emberek, ha nem is kivétel nélkül gonoszak, ám mindenképpen hajlamosak a becstelenségre, az árulásra és a megtébolyodásra. Mindeközben hihetetlenül nagyképűek is, hiszen valakit, aki biológiai definíció szerint nem ember, könnyűszerrel tekintenek feláldozhatónak, és ilyenkor az erkölcsi érzékük sem kezd nagy erővel jelezni.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

Ez a bizonyos valaki Roger, a homunculus, Hellboy újdonsült társa. Régi ismerősről van szó, hiszen az előző kötet Bosszús kolosszus című történetében, először negatív alakként, majd inkább szenvedő áldozatként tűnt fel. Öröm olvasni, hogy Mignola milyen remek érzékkel bontja ki ezt az új figurát. Mesteri, ahogy egy korábbi, ijesztő rémalakból tragikus sorsú pozitív mellékszereplőt csinál. Nem mellesleg őt teszi Hellboy érzelmi gyújtózsinórjává, hiszen minden jel arra mutat, hogy a címszereplő egyszerre szánja és kedveli a homunculust, így nem csoda, hogy felhúzza magát, amikor főnökei eldobható eszköznek tekintik barátját. A két figura annyira jól működik együtt, hogy párbeszédeik még némi zsarufilmes plusztöltetet is adnak az összképhez. Hellboy cinizmusa és Roger kimértsége amolyan fantasy Halálos fegyvert generál, ez pedig már önmagában is élmény.

A nem túlbonyolított, de kreatív és izgalmas történetek ezúttal is egyediségükben hatásos rajzok kíséretében elevenednek meg. Mike Mignola akciójelenetei nyersek és erőszakosak, ugyanakkor igazán látványosak, karakterrajzai pedig sokszor már nem csupán egyszerű képregényrajzok, sokkalta inkább apokaliptikus, túlvilági pokolvíziók. Nagyjából olyanok, amilyenek rémálmaink lennének, ha mi választanánk meg őket.

80%
Nagyszerű

Olyan jó, hogy van ez a Mike Mignola, aki kitalálta Hellboy-t és az ő világvégébe hajló, démoni univerzumát. És annyira szuper, hogy van egy Vad Virágok Könyvműhely, amely minden korábbinál méltóbb kiadásban mutatja be nekünk ezeket a remek történeteket.

  • Szerintem
Share This