Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Ügyes ez a leányzó ! – Tomb Raider filmkritika

Hölgyeim és uraim, megvan az első szórakoztató játékadaptáció!

0

Az új Tomb Raider egyáltalán nem egy mestermunka, de nem éreztem alatta szekunder szégyent, ami az eddigi videojáték-filmek esetében nem volt elmondható.

A Michael Fassbender fémjelezte Assasin’s Creed után kezdtem lemondani arról, hogy valaha is sikerülhet értékelhetőt alkotni a zsánerban. Fáztam a Tomb Raidertől is, Alicia Vikander azonban nem esett bele abba a csapdába, mint férje: a svéd színésznő főszereplésével készített adaptáció az első jól sikerült játékos mozi, Lara Croft kalandjait végre nemcsak a monitorok előtt tudjuk élvezni.

Lara Croft egy saját útját kereső, lázadó fiatal, aki képtelen belátni, hogy régóta eltűnt régiségbúvár-üzletember apja (Dominic West) valószínűleg már halott. Egy nap egy rejtélyes nyomot követve felfedezi, hogy apja egy kis japán szigetre ment, mielőtt kámforrá vált. A lány elutazik a szigetre, ott azonban nemcsak számkivetett apjával, hanem egy ősi erővel és jó pár rosszban sántikáló figurával is találkozik. Minden bátorságára és tudására szükség lesz ahhoz, hogy kijusson a pácból és megmentse a világot.

Lara karakterének megalkotásában a francise-t rebootoló, 2013-as, azonos című játékot vették alapul, amely a főhősnő nem egy hidegvérű gyilkológép, hanem egy jóval árnyaltabb figura. A norvég Roar Uthaug (Hideg préda, Menekülés) és csapata remek munkát végzett a lány karakterizációja terén: az életében bizonytalan, apja hiányát megszenvedő lány szép lassan válik belevaló régészlánnyá, de még a film végére sem lesz egy rezzenéstelen arcú akcióhuszár.

Egy olyan főhősnő bontakozik ki előttünk, aki távol áll a régi, Angelina Jolie-féle Tomb Raider-filmek túlszexualizált és sebezhetetlen akciőhősétől. Ez az új Lara egy lelki és fizikai sebeket szerzett fiatal felnőtt, aki minden problémája, frusztrációja ellenére bátor, kitartó, leleményes és a humort sem veti meg. Ez a szexi, nem Jolie feszülős bőrruhában.

A film jól domborítja ki a karakter kaland- (lásd a biciklizős jelenetet) és fejtörőszeretét is, apjával való kapcsolata pedig bár közhelyes motívumokat tartalmaz, sosem válik szirupossá és megfelelően ki van bontva.

Az Oscar-díjas Alicia Vikander pedig remek választás volt Miss Croft szerepére: hitelesen hozza az érzékeny, de szívós csajt. Utóbbi elhitetéséhez nyilván az is jól jött, hogy 7 kiló izmot pakolt magára és az akciójelenetek többségét is bevállalta.

Apropó akciójelenetek: látványos és sodró lendületű, a játékok egyes momentumait ügyesen felelevenítő szcénákat sikerült a néző elé tárni, amiket Junkie XL epikus muzsikája tesz még erőteljesebbé. Örvendetes, hogy az Uthaug korábbi filmjeit jellemző mocskos, nyers stílus itt is jelen van (de természetesen csak annyira, amennyire a PG-13-as korhatár-besorolás engedi), ami jól passzol a többnyire valós helyszíneken felvett fim dzsungelharcaihoz. Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy néha túlságosan is megszalad a vágóolló, illetve a CGI nem éppen az a világbajnok fajta.

Mint ahogy a sztori sem az: a történet a kaland- és túlélőfilmek összes sablonját felvonultatja (tehát hűen megidézi a játékokat), és bár többnyire szépen mondja fel a kliséket, egy előkészítetlen fordulatot leszámítva meglepetésmentes és helyenként lyukas (egy fél hadsereg tűnik el nyomtalanul a filmvégi leszámolásban), mellékkarakterei pedig – a főhős apját leszámítva – csúnyán alulírtak: Lara ázsiai sidekickje, Lu Ren (Donny Wu) részeg hajóskapitányból egy csapásra taktikus dzsungelharcossá vedlik, a fő antagonista, Mathias Vogel (Walton Goggins) pedig azért gonosz, mert…gonosz. Persze vannak gonoszabbak nála, de ők a homályba burkolóznak. Azt, hogy lesz-e alkalmuk előlépni onnan, a Tomb Raider fogadtatása, box office-mutatója fogja eldönteni. A hibák ellenére remélem, Vikander nemsokára újra fegyvert ragad, és harcba száll velük.

70%
Tetszetős

A Tomb Raider távolról sem mondható zseniálisnak, de végre valahára készült egy élvezhető játékadaptáció. Reméljük, nem sokáig marad egyedül.

  • Szerintem
Share This