Válasz: Nézhetetlenné vált a Trónok harca a 6. évadra


Érdekes okfejtés jelent meg a Válasz.hu-n, amely 3 okot sorol fel, amiért szerinte nézhetetlenné vált napjaink legnépszerűbb fantasy sorozata. Bár a “nézhetetlenné vált” jelzőt kissé erősnek érezzük, sok igazságot tartalmaz a cikk. Nézzük milyen érveket lehet felsorolni amellett, hogy unalmas lett a sorozat.

1. A sorozat írói már nem tudnak a regényekre támaszkodni, és magukra hagyva kifogytak a tehetségből.

Mivel A tűz és jég dalából még csak öt kötet jelent meg, a sorozat pedig a hatodik évadhoz ért, a két showrunner, David Benioff és D. B. Weiss vakrepülésbe kezdett. Nem ők tehetnek róla: Martin az, aki a harmadik könyv után írói válságba került, és egyre hosszabb idő alatt írja meg egyre gyengébb regényeit, így várható volt, hogy a sorozat beéri és megelőzi őt. Benioff és Weiss napi kapcsolatban van az íróval, nagy vonalakban tudják, mi történik a karakterekkel, de ez láthatóan kevés ahhoz, hogy igazán jó jeleneteket írjanak.

Ez nem új keletű probléma: a sorozat előrehaladtával Benioffék egyre többször tértek el a regényektől, ami önmagában nem probléma, csak épp saját jeleneteik színvonala meg sem közelítette azokét, amelyeket a könyvek lapjairól emeltek át. Tölteléknek jók voltak, most viszont, hogy a hátukon kellene elvinniük a sorozatot, pehelykönnyűnek bizonyulnak. Mindig jó jele az írói fantáziátlanságnak, ha két karakter egymás mellett ülve, esetleg sétálva beszéli meg azt, amit megmutatni kellene, márpedig a Trónok harcában egyre több az ilyen jelenet.

Ha pár mondatban meséljük az újabb epizódok történéseit, a mostaniak is vannak olyan fordulatosak és izgalmasak, mint a korábbiak, de ez csak a felszín, mert a fordulatok mögül hiányzik az a mélység, amelyet Martin párbeszédei és karaktervezetése tett oda. Talán egy jelenet sem mutatta fájóbban ezt a kontrasztot, mint a legutóbbi epizód vége. Daenerys királynő most is ugyanolyan komoly arccal sétál ki a tűzből, mint az első szezon végén, de ami akkor egy évadon át felépített ív drámai lezárása volt, most mindenféle előkészítést nélküli, hatásvadász trükk, amit az eposzi zene inkább nevetségessé tett, mint kiemelt.

2. Az epizódok szétcsúsznak és nélkülözik a drámai ívet.

Egy sorozatban két idősíkon kell működnie a drámának: egy egész évadon belül és az egyes epizódokon belül. A Trónok harca az utóbbiban teljes csődöt vall. A harmadik évadra olyan nagyra nőtt a szereplők és a párhuzamosan futó szálak száma, hogy hat-nyolc helyszínt és szálat kellett egy-egy epizódba zsúfolni, viszont mindegyikből legfeljebb egy-két jelenetre jutott idő, így nem volt lehetőség felépíteni az események dramaturgiáját. A legtöbb rész után úgy kel fel a néző a fotelből, hogy mindenbe belekaptunk egy kicsit, de sehol sem mentek előre igazán a történések. Volt néhány epizód, ami egy vagy két szálra koncentrált, és ezek kiemelkedtek a többi közül, de ez inkább kivétel volt, mint szabály. A korábbi évadokban, amikor még a szálankénti egy-két jelenet Martin prózája alapján készült, kevésbé volt zavaró ez a tablószerű csapongás, mostanra azonban teljesen szétcsúsznak az epizódok.

3. Öncélúvá vált a sokkolás, banálissá silányultak a borzalmak.

A Trónok harcát az első perctől kezdve érték olyan vádak, hogy túl nyersen mutatja be az erőszakot, és sötét, nihilista világa a remény magvától is megfosztja a nézőt, de ez nem volt igaz. Az árulást, a kegyetlenséget, a hatalomvágyat, az önzést mindig ellenpontozta az anyai szeretet, a bajtársiasság, az önfeláldozás, a becsület, sőt a sötét háttér még jobban kiemelte az erények kontúrját. Még a tévétörténelem talán legvéresebb jelenetének, a Vörös Násznak is megvolt oka, a következménye és a funkciója. Most epizódonként kettesével-hármasával hullanak a szereplők anélkül, hogy ezeknek a tragédiáknak súlya lenne. Ráadásul már nem elégednek meg azzal, hogy a maga nyersségében mutatják meg egy feudális világ sötét oldalát, hanem sportot űznek belőle, hogy minél véresebben tegyék el láb alól a karaktereket. Eleinte erény volt, hogy a sorozat mert sokkolni, és senki sem volt biztonságban, de ennek pozitív fogadtatásától annyira megrészegültek az alkotók, hogy már öncélúan sokkolnak.

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Ez is érdekelhet Tőle

Mutasd a kommenteket (1)