Végtelen háború DC módra – Wonder Woman filmkritika

Wonder Woman (2017)

Patty Jenkins és Gal Gadot szuperhős-eredettörténete akkor érkezett meg, amikor már mindenki kezdte amolyan nagy költségvetésű hollywoodi viccként kezelni a DC Comics és a Warner filmuniverzumát, ami a Marvel forradalmi sikerén felbuzdulva próbálja megvetni lábát a nagyvásznas világépítés berkein belül. Az acélembert kevesen szerették, a Batman Superman ellent a közvéleményt alkotók elsöprő hányada gyűlölte, az Öngyilkos osztagra pedig már szinte egyáltalán nem is emlékszünk. Ugyanakkor az a fun fact, hogy én személy szerint nagyon bírom Az acélembert, sőt, még a Denevéremberrel közös produkcióval is elvoltam (a Suicide Squad már az én torkomon sem ment le), de mégsem bíztam a Wonder Womanben. Nézegettem az előzeteseket, a promókat, és nem tudtam elhinni, hogy CGI-porhintésnél több is lehet ebben a produkcióban.

Egész életemben csak ilyen módon szeretnék tévedni.

wonderwoman3

Diana (Gal Gadot), az amazonok hercegnője népével él külvilágtól elzárt szigetükön, amelyet a legenda szerint maga Zeusz ajándékozott nekik. A főisten ugyanakkor bukásba taszította fiát, a háborút képviselő Árészt, akinek visszatértét rettegik az amazonok, hiszen az egy minden korábbinál hatalmasabb, pusztító vérontás eljövetelét jelentené. Amikor a szigetet rejtő mágia burkán áthatolva, Diana szeme láttára csapódik a vízbe gépével a fiatal amerikai kém, Steve Trevor (Chris Pine), a nő gondolkodás nélkül siet a katona segítségére. A férfitől az amazonok megtudják, hogy brutális, globális háború zajlik odakint. A világégés, amely később I. világháború néven vésődik be a történelemkönyvekbe. Diana meggyőződése, hogy az ártatlan életek tömegeit követelő szörnyűség Árész visszatérését jelenti, így Steve társául szegődve a frontra utazik, hogy leszámoljon a háború istenével, és megmentse az emberiséget.

A Wonder Womant Diana jelenünkben zajló képekkel megtámogatott, tehát vélhetően mai narrációja foglalja keretes szerkezetbe, így már az első másodpercekben megismerhetjük a címszereplőben elképzelést, amelyet az emberi fajról alkotott. Diana megakarta menteni a világot és az emberiséget, de rá kellett jönnie, hogy mindaz, amit ő tisztának és ártatlannak vélt, valójában rothad a bűntől és a gonoszságtól. Ekkor, rögtön az expozíció során válik nyilvánvalóvá, hogy ez egy intelligens, vagy legalábbis intelligenciára törekvő film. Arról van szó, hogy Diana már a nyitónarrációban olyan dolgokat fogalmaz meg fajunkról, ami a blockbustervilágban jellemzően a gonosz karakterek és az antagonisták sajátja szokott lenni. Megkérdőjelezi az emberi jóságot és tisztaságot, mintha azt mondaná ki, hogy meg sem érdemeljük az értünk hozott áldozatát. De ő ennek ellenére mégis harcol értünk. Ezzel a készítők olyan erőteljes belső krízisképet visznek a szuperhősfilmek vonalán általában egyoldalú világmegmentő jellemsémába, ami egyből felkelti a néző figyelmét, és szunnyadó reménységét.

wonderwoman4

Mert mit csinál az ember? Mit művel ez az undorító faj, azóta, hogy megjelent a Föld kerekén? A Serj Tankian Harakiri című dalához készült videoklip írásos narrációjának egyik sora felfedi a tragikus tényt, miszerint időszámításunk előtt 2925-ben volt utoljára háborúmentes ez a bolygó. És a Wonder Woman legnagyobb húzása itt keresendő, és azért is kiemelendő, mert pont nem a Marvelt majmoló DC-moziverzumtól várhattunk ennyire eredeti és zsigeri ötletet a mögöttes tartalom feltöltésére. Patty Jenkins filmjében a háború az ellenség. A világégés a gonosz, közvetve pedig az emberiség, ami generálja. Igen, a Wonder Woman, habár bábozik negatív karakterekkel, az ellenségképet ténylegesen nem velük tölti ki, hanem a háború jelenségével. Thuküdidész nyomán a szűnni nem akaró végtelen háborút idézi, és nem menti fel az emberiséget, sokkalta inkább megveti, amiért arra kényszeríti a hősöket, hogy áldozatot hozzanak érte.

Természetesen a nagyipari mechanizmus itt is érvényesül, de szerencsére nem olyan mértékben, ahogy tette azt Ridley Scott Covenantjéban. A fináléra érezhetően becsöngetnek a vélt vagy valós nézői elvárások, és a DC-filmek védjegyét képező röpködős-dobálós jelenetszekvencia így nem marad el. De nagy öröm, hogy még ezt is nagyon ügyesen tálalja a forgatókönyv, ezért hát nem érezzük elveszni a gondosan felépített mondanivaló erejét.

Persze ettől függetlenül a Wonder Woman nem tökéletes film. Habár a dialógusok a nagy átlag szempontjából meghökkentően jól sikerültek, becsúszik azért néhány kínosabban szövegezett képsor, na meg egy-két olyan jelenet, ami azért rendesen megbicsaklik a bugyutaság ormán. Továbbá azt is meg kell jegyezni, hogy a forgatókönyv tényleg kiválóan operál az üzenetvilággal, viszont a cselekményvezetés kidolgozásába már érezhetően kevesebb energiát fektettek az alkotók. Az események logikai háttere sokszor összeomlik, a végső fordulat pedig nevetségesen kiszámítható (bár a tálalás király).

wonderwoman2

Na de ne pocskondiázzunk, beszéljünk inkább a főhősnőről. Na meg arról, amit a szexi harcosminiszoknyán és a szuperhősléten túl képvisel. Wonder Woman, aki talán a DC-világ harmadik legnépszerűbb, legismertebb alakjának mondható Batman és Superman mögött, lehetőséget biztosított arra, hogy a neki szánt mozgóképes adaptációban a készítők eme színes-szagos kontextus keretei között gondolkozzanak el a nőiségen, a nőként való érvényesülésen, a nő feladatain, küldetésén ebben a világban. Talán pont ezért szerződtettek Patty Jenkins személyében hölgyet a rendezői pozícióra. És szerencsére sikerül a történet ezen oldalát is hatásosan megfogni. A narratíva által prezentált legenda szerint Zeusz azért hozta létre az amazonokat, ezeket a minden téren a tökéletes nő ideáját megjelenítő, nem teljesen emberi harcos lényeket, hogy ők váljanak a bástyává, ami megóvja a világot a pusztulástól. Nekik kell fenntartani a békét. Tekintetbe véve, hogy egy darab férfi sem lófrál a privát kis szigeten, úgy fest, Zeusz szerint ez kizárólag női feladat.

Itt van tehát egy meg nem jelenített, de annál többet emlegetett férfi karakter, aki végtelen bizalmát női teremtményeibe helyezi. Mégis, úgy tűnik, hogy az amazonok nem igazán hajlandóak harcolni az emberiségért, amikor eljut hozzájuk a világháború híre. A királynő inkább védené lányát és népét, emocionális, szentimentális értékeket helyez a küldetés elé, és ezzel nyilván sok-sok néző képes azonosulni. Diana azonban gondolkodás nélkül harcba megy, ő lesz az a valahol egészen tragikusnak is mondható figura, akinek soha nem lehet normális, szentimentális értékekkel és emberközeli érzelmekkel teli élete, mert mindig a küldetést, az emberiség védelmét fogja kizárólagos előtérbe helyezni. A két véglet között feszül az a kitöltetlen űr, amelyben a néző saját álláspontját, a női nemről, a családcentrikusságról és a karrierizmusról alkotott attitűdjét kiélheti, beillesztheti az összképbe, és eldöntheti, hogy az amazoncsoport mely karaktereivel ért egyet. Persze a legtöbben jó eséllyel inkább egy arany középutat szavaznak meg ebben a manapság rendkívül aktuális, sajnos sok esetben intelligens véleményütköztetés helyett ostoba konfliktust eredményező kérdéskörben. Mert mi mást jelentene az amazonkirálynő őrzővédő magatartása, ha nem a feltétlen családcentrikusságot, és mit képvisel Diana elhivatottsága, ha nem egyértelműen az odaadóan művelt karrierépítést?

wonderwoman5

Mindezzel együtt Diana útja a háborús hősnővé válás felé felfogható amolyan latexesített tinédzserkori coming of age történetként is. Persze, elég ha ránézünk a főhősnőre, és máris megmondhatjuk, hogy már nem tini. De amúgy ez biztos? Az amazonok ugye Zeusz teremtményei, Diana pedig szinte kortalan, napjainkban is ugyanúgy fest, mint az I. világháború idején. Ezzel együtt ha figyelembe vesszük lázadó magatartását és konokságát, amivel egyből kikosarazza anyja védelmező viselkedését, könnyen az lehet az érzésünk, hogy itt egy elszánt fiatal nőről van szó, aki ki akar törni a család burkából, hogy a nagy világban bizonyítson, ehhez pedig át kell mennie az élet tűzkeresztségén. Így bizonyíthatja a világ és önmaga előtt, hogy rátermett lélek, megtalálhatja helyét a bolygóméretű játszótéren, közben pedig bónuszként a másik nemmel is megismerkedik alul-felül. Ismerősen cseng, ugye? Coming-of-age. Jah. Királyság.

Sokat papolok a forgatókönyvről, miközben mindenki arra kíváncsi, hogy kegyetlen-e a zúzás, ha már szuperhősfilmről van szó. De még milyen kegyetlen! Patty Jenkins nagyon ráérzett valamire, amikor azt mondta, hogy a kötelező – amúgy szintén szépen koreografált – dobálózós finálé mellé megkapó, földbedöngölően dinamikus, lenyűgözően hangulatos, nagyon változatos és látványos akciójeleneteket akar komponálni. Az első komolyabb összecsapás az amazonok szigetén máris megér egy misét, de az igazi megváltásérzet akkor jön el, amikor Diana egyszemélyes hadseregként aprítja szét az ellent, mert ha valami, akkor ez a képsor – bocsi – kibaszottul epikus. Kis piszokfolt az amúgy csillogó szélvédőn, hogy a túl nagy arányban éjszaka játszódó jelenetek fényképezése elképesztően sötétre sikeredett, szinte alig lehet látni, hogy mi történik a vásznon.

wonderwoman6

Na és milyen Gal Gadot? Jó, persze, az oké, hogy gyönyörű, de vajon beválik színésznőként úgy, mint egy komplett blockbuster főszereplője? Be bizony. Pedig az távolról látszik, hogy igazán számot tevő aktori tehetséggel nem rendelkezik a hölgy, viszont el kell ismerni, nagyon illik hozzá a karakter, és Jenkins a jelek szerint kiválóan ráérzett arra, hogy milyen irányba kell vinni a közös munkát. Gadotnak jól állnak az akciók, a találó humorpillanatok és a drámaibb megmozdulások is. Chris Pine tökéletes partnere, rendkívül jól működnek együtt, a színész pedig abszolút viszi a prímet Steve Trevor szerepében. A finálé küszöbén levág egy olyan monológot, hogy ihaj! Feltűnik még David Thewlis (alias Lupin professzor) egy kis jutalomjáték kedvéért, na meg Robin Wright, aki mondjuk kifejezetten feledhető produktumot prezentál, de hát ez már részletkérdés.

Szólj hozzá!

Hozzászólás

85%
Csoda!

A Wonder Woman rendkívül látványos, hangulatos szuperhősfilm, ami nem veti meg az elgondolkodtató, komplex mögöttes tartalmat sem, és könnyen lehet, hogy a DC-filmuniverzum mentőövévé válhat. Persze az is elképzelhető - és ez a szomorúbbik forgatókönyv -, hogy ez csupán egy egyszeri, komoly megvillanás, ami belopja magát a nézők szívébe, hogy utána folytatódhasson a lejtmenet. Reméljük, nem így lesz, és a Wonder Womanre egy valódi sikerszéria nyitányaként emlékezhetünk majd vissza!

  • 1. érték
  • 2. érték

Ez is érdekelhet Ettől a szerzőtől

Mutasd a kommenteket (1)
Close