Vér nélkül is borzasztó a háború – Dunkirk filmkritika

Dunkirk (2017)

0 1,541

Sokan jó ideje temetik már a valódi mozit, de lehet, hogy egy kicsit azért túlreagálják a dolgot. Manapság is akadnak még nagy momentumok a filmszínházakban, alkotások, jelenetek, alakítások, amelyeket sosem felejtünk el. Igen, mert örökké emlékezni fogunk arra, hogy milyen volt, amikor Christopher Nolan háborús filmet rendezett.

 

Tombol a II. világháború. A fájó emlékekben hiányt egyáltalán nem szenvedő emberiség egyik legnagyobb tragédiája. Brit, belga és francia katonák ragadtak Dunkirknél, bekerítve a német erők által. A partokon több százezer ember várja a segítséget. A rombolók képtelenek megközelíteni a partot, mert túl sekély a víz, ráadásul a folyamatosan támadó német vadászgépek is sorra szedik áldozataikat. Ám ekkor otthon maradt civilek szállnak hajóba, hogy honfitársaik segítségére siessenek. Meglátogatják a háború poklát azért, hogy a jövőben ne kelljen benne élniük.

dunkirk2

Ütött az óra. Ez lehet az érzésünk, amikor napjaink egyik legnagyobb rendezője, Christopher Nolan elénk tárja monumentális nagyjeleneteit a parton sorakozó katonákról és a minden jel szerint kudarcba fulladó mentőakcióról. Ütött, igen. De vajon melyik óra? A végítélet nagyharangja, vagy az utolsó reménysugár vekkere, ami ébresztőt fújhat a világégés közepette?

Valóban, az idő fontos tényező Nolan vadonatúj remekében. Mert mindenki vár. Vár valamire, ami hetek, napok, órák, vagy percek kérdése. Várjuk a dagályt, a megérkező segítséget, az üzemanyag utolsó rúgását, mielőtt kifogy, és várjuk a halált, vagy az újjászülető, megváltó életet.

dunkirkAzonban hiába áll a cselekmény tulajdonképpen nem másból, mint várakozásból, nekünk nézőknek még sincs egyetlen percünk sem arra, hogy pihenjünk, arra meg pláne nem, hogy unatkozzunk. A Dunkirk az utóbbi időszak legizgalmasabb, legfeszesebb filmje. És itt megint említést kell tennünk az idő fontosságáról, ám ezúttal a játékidőt kell a fókuszpontba emelnünk. Nolan új filmje mindössze száz perces, és ez valóban indokoltan keltett előzetes félelmet a potenciális nézőkben, hiszen kétségtelenül fura egy ilyen, kifejezetten rövid alkotás egy két és fél órás blockbustereiről ismert rendező részéről.

Mindenki nyugodjon meg, a rövid játékidő nem a produkció gyenge minőségének tudható be. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a direktor minden lehetséges üresjáratot kiirtott az összképből. Nincsenek céltalan fegyverdörrenések, nem figyelhetünk fel fölösleges szavakra. Egyedül talán csak a hiába, értelmetlenül elhulló emberekre.

Mert a háború borzasztó, és ahhoz, hogy ezt ábrázolja, a nagy Christopher Nolan a műfajban szokásostól kissé eltérő utat választ. Ha elolvassuk a rendező nyilatkozatait, érezhetjük, hogy nagyjából tisztában van saját értékeivel, nem nagyképű, de azért szerénykedni sem szokott. És ez a magabiztosság műveiből is sugárzik. A Dunkirk esetében például képes volt arra is, hogy vérábrázolás nélkül alkosson háborús mozgóképet. Nem fröcsög a vér, nincsenek belsőségek vagy leszakadó végtagok, de a gyomrod mégis felfordul, mert a világégés pokoli borzalma minden másodpercben lecsapódik a vásznon.

dunkirk3

De hogyan éri el ezt a hatást a rendező számottevő brutalitás nélkül?

Illúzióval. Átveréssel. De annyira ügyesen csinálja, hogy haragudni nemigen marad időnk. Nem, hiszen a lélegzetelállítóan feszült, féktelenül zakatoló tempót Hans Zimmer brutális zeneművei, valamint a zseniális gyomrosként bevitt, fejet leszaggató hanghatások teremtik meg és biztosítják, kiegészülve természetesen a nagyszerű, ütemes vágással.

Mindennek megteremtéséhez kiválóan teljesítő színészgárda van a rendező segítségére. Nem is annyira a friss Oscar-díjas Mark Rylancere figyelhetünk fel, sokkalta inkább az idegsokktól szenvedő, önmagát elveszítő katonát zseniálisan prezentáló Cillian Murphyre vagy Kenneth Branaghra a rendkívül szimpatikus tengernagy szerepében. Fontos, hogy odategyék magukat, mert Nolan csupán pillanatokat szán a karakterábrázolásra, így ezeknek a momentumoknak ütniük kell. A színészek persze nem okoznak csalódást. Még egy jól irányzott Tom Hardy is alászáll a magasból, mert tudja, hogy szükségünk van rá.

dunkirk4

90%
Székbe tapasztó élmény!

A külföldi kritikusok többsége szerint a Dunkirk Christopher Nolan eddigi legjobb filmje. Ezzel az állítással nem értek egyet, mert számomra A sötét lovag-trilógia és a Csillagok között nagyobbat ütött. Az azonban biztos, hogy a rendező többi művével egyetemben ez a monumentális háborús történet is ott van a huszonegyedik század legnagyobb moziélményei között.

  • Szerintem

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Ez is érdekelhet

Komment
Close