Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Vérfürdő (Kis)Dögivel

Kick-Ass – Ha/Ver 2. képregénykritika

Visszatértünk Mark Millar világába, ahol a jelmezes igazságosztók legalább annyit káromkodnak, mint amennyit bunyóznak.

0

A Fumax Kiadó második Ha/Ver-kötetének központi alakja nem Dave Lizewski, hanem Mindy, azaz a cuki, ugyanakkor gyilkos hajlamú Kis Dög, akinek ezúttal nemcsak jelmezesként, hanem normális, iskolás lányként is helyt kell állnia.

Mindyék alaposan megritkították a maffiát, ám a fater életét vesztette a küzdelemben, így a kislány visszakerül édesanyjához, akinek rendőr élettársa tud Mindy sötét dolgairól, és szigorúan eltiltja a szuperhősködéstől. Kis Dögnek egy másik veszélyes terepen is oda kell tennie magát: a középiskolában, a menő lányok között. A lány üzletet köt Ha/Verral: ő megtanítja bunyózni, a srác pedig felkészíti a való életre. Mindeközben azonban egy új maffiavezér jelenik meg a városban, így Mindy kénytelen újra magára ölteni a köpenyét.

Mark Millar természetesen most sem finomkodik. Kíméletlenül mutatja be a gimis közeget, amelyben hiába sminkeled ki magad, ha ki akarnak rekeszteni, mindig megtalálják a módját annak, hogy kitoljanak veled. Miközben Mindy próbálkozik, hogy elfogadják, Millar felettébb érdekes gondolatot ültet a történetbe: az író azt sugallja, hogy egy militáns, erőszakra kiképzett kislány talán nem rosszabb, mint a lájkok és a divatipar bűvöletében élő fiatal generáció.

A Ha/Ver második kötetében (ami egyébként a 2013-as Hit-Girl miniszériát tartalmazza) sem marad el tehát a kíméletlen társadalomkritika, de persze a vérben gázoló akciók, az őszinte trágárság és a műfaj kifigurázása sem. Darabokra vágott, lőtt emberekből jóval több is van, mint az előző történetben, hiszen míg Ha/Ver – saját bevallása szerint is – egy régi vágású hős, aki igyekszik még a gonosztevők életét is megkímélni, addig Mindy olyan, mint a Megtorló: a brutális erőszak híve. A szuperhőszsáner szétcincálásáról (és egyben tiszteletéről) zseniális pillanatok gondoskodnak: a hősök belépőszövegeinek kitalálásáról és előadásáról értekező részek például igencsak szórakoztatóak. Az ifjabb John Romita pedig megint remekel a vonásokat eltúlzó rajzaival: a forma tökéletesen szolgálja ki a tartalmat.

Viszont bármennyire is örömteli követni Mindy kalandjait, vannak problémák a művel. Az a nagy helyzet, hogy ez a könyv jóval rövidebb, mint az előző rész, így a poénok mennyisége elmarad az előző kötet számaitól – de szerencsére legalább a minőségükre nem lehet panasz. Ám a hossz nemcsak emiatt gond. A kötetben Mindy sztorija mellett az első részben jól elkent Vörös Köd útkeresése és kiképzése is helyet kapott, és bár az ő részében is vannak kiváló ötletek (a Batman: Kezdődik! egyes szegmenseinek kiparodizálása például telitalálat), a rövidség miatt kissé slágvortosnak hat a története. Kaphatott volna több teret – ha egy saját szériát nem is, de egy képregényt mindenképpen jó lett volna kihozni a főszereplésével.

A Ha/Ver második fejezete tehát kissé elmarad az első résztől, ugyanakkor Mark Millar műve még mindig egy kifejezetten szellemes műfaji dekonstrukció, ezért  nagy várakozással tekintek a valószínűleg nyáron érkező harmadik kötet felé, amelyben sor kerül a szuperhősök és a szupergonoszok epikus összecsapására.

80%
Nagyszerű

Noha az első kötet némileg erősebb volt, a Ha/Vert nem kell félteni: Mark Millar képregényfolyama továbbra is egy szórakoztató agymenés.

  • Szerintem
Share This