Vígjáték felsőfokon – Éjszakai játék filmkritika

Az elmúlt évek egyik legjobb amerikai komédiája.

0 192

Az Éjszakai játék bizonyítja, hogy ízlésesen is lehet felnőtt vígjátékot készíteni.

Mostanában a felnőtt humorral operáló vígjátékok leginkább undorító péniszviccekből és különféle válogatott gusztustalanságokból állnak. Jonathan Goldstein és John Francis Daley is mozogtak már ebben az irányzatban (Förtelmes főnökök, Vakáció), igaz, az ő filmjeik visszafogottabbak voltak a poénok terén, ugyanakkor egyik rendezésük sem lett átütő. Most viszont Mark Perez (Kicsi kocsi – Tele a tank) forgatókönyvíróval karöltve egy elképesztően jó komédiát alkottak.

A játékaddikt párt, Maxet (Jason Bateman) és Annie-t (Rachel McAdams) egy nap meglátogatja Max rég nem látott bátyja, Brooks (Kyle Chandler), aki mindig is sármosabb és sikeresebb volt tesójánál, aki egész életében irigykedett testvérére. Brooks a társasozásban is felül akarja múlni Maxet, ezért egy igencsak egyedi játékot eszel ki: elraboltatja magát, és Maxéknek és baráti társaságuknak kell őt megtalálni. Ám nemsokára kiderül, hogy nincs rendben ez a játszadozás, Brookst ugyanis nem színészek, hanem valódi bűnözök rabolták el. Vagy mégsem?

Az Éjszakai játék okosan áll hozzá a magasabb korhatár besoroláshoz. El lehet felejteni az Apavadászat gyereklepisilős jelenetét, a Baywatch hullagyalázását és a Másnaposok 3. állatgyilkosságát. Az Éjszakai játék humora nem visszataszító, egyszerűen csak jó értelemben véve bunkó, tahó. Még akkor is működik, amikor a testnedvekkel viccelődik, mert az alkotókban van mértékletesség, nem lépik át a jó ízlés határát.

Temérdek poént kapunk, a legtöbb be is talál, ráadásul a humor igen változatos formában tör az ember rekeszizmára: van itt jellemkomikum, helyzetkomikum, képi humor, amelyek elsőrangú abszolválásához persze remek karakterek is kellenek, Maxék és barátaik pedig minden defektusukkal együtt szerethető, élettel teli emberek, akiket zseniális színészgárda formál meg. Kiemelendő Rachel McAdams, akinek még mindig nagyon jól áll a komédiázás, a házaspár félelmetesen fura rendőr szomszédját alakító Jesse Plemons pedig gyakorta ellopja a show-t.

Azt is nagyon üdítő volt látni, hogy az Éjszakai játék mennyire jól kezeli a filmes utalásokat. Divat lett az öncélú idézgetés, azonban ebben a filmben a karakterek jelleme (játék- és filmőrültek) megmagyarázza a sok filmes utalást, amelyeket ráadásul néhol igen kreatívan át is értelmeznek.

Az Éjszakai játék azonban nem elégszik meg annyival, hogy jól és sokat poénkodjon, a sztori, a látvány és a zene tekintetében is többet ad, mint egy átlagos komédia. Az alapszituáció David Fincher klasszikusából, a Ját/szmából lehet ismerős, és Goldsteinék filmje is tartalmaz fordulatokat, amelyek többsége meg tudja lepni a nézőt. Van benne egy olyan egysnittes(nek látszó) kergetőzés, amit sok akció-thriller megirigyelhetne, Cliff Martinez (Drive – Gázt!, Neon démon) pedig hatásosan kreálja az elektronikus talpalávalót, szintimuzsikája mindig tökéletesen illeszkedik a cselekményhez.

90%
Fantasztikus

Ezt a játékot megéri lejátszani. Az utóbbi idők egyik legjobb, legszórakoztatóbb felnőtt komédiájával van dolgunk.

  • Szerintem