Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Vissza a gyökerekhez – Űrdongó filmkritika

Bumblebee (2018)

Agyatlan robbantások és lassított felvételben ugráló keblek helyett valódi karakterek és jóleső nosztalgia.

0

Tíz év és öt film után a Paramountnál végre egyszer utánanéztek, mi fán is terem az a Transformers, mielőtt újabb etappal gazdagították a franchise-t.

Lássuk be, a Transformers brand sosem a nagyszerű történetekről vagy frappánsan megírt karakterekről szólt, mindazonáltal a szombat reggeli rajzfilmek és a korai képregények így is megteremtettek egy egyedi világot, amivel Michael Bay valószínűleg sosem került kapcsolatba. Az első öt felvonás rendezője persze így sem panaszkodhat, hiszen robbanásban és infantilizmusban tobzódó filmjei következetesen produkáltak elképesztő bevételeket, ugyanakkor a legutóbbi próbálkozása (Transformers: Az utolsó lovag) már felemás eredménnyel zárult.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

Úgy vélem, nem nehéz megfejteni, mi történt: mióta az alapanyagot tiszteletben tartó, összefüggő történetmesélést és közönségkedvenc karaktereket előtérbe helyező brandek (pl. Marvel) uralmuk alá hajtották a piacot, a nézők már nem elégszenek meg egy sehová sem tartó akciódömpinggel. A stop-motion animáció világából érkező Travis Knight rendező (Kubo és a varázshúrok), valamint az új forgatókönyvíró-reménység, Christina Hodson (Birds of Prey) tökéletesen tisztában vannak ezzel. Látszik, hogy mindketten áttanulmányozták a transformerek képregényes és animációs történelmét, és minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy stílusban és hangulatban visszatereljék a franchise-t annak gyökereihez. Továbbá, hogy az átlagos néző is tudjon mibe kapaszkodni, az egész koncepciót áttolták a nyolcvanas évek kalandfilmjeinek retro-szűrőjén.

Utóbbi remek ötlet volt, de sajnos a legnagyobb hátráltató erő is ebből fakad, hiszen mindaz, amit az Űrdongóban látunk, pontról pontra megtörtént már az E.T. A földönkívüliben, a Szuper haverben, és még egy csomó másik műben: A kocsikért rajongó Charlie (Hailee Steinfeld) a 18. születésnapján kap egy lerobbant Volkswagen Bogarat, ami nem más, mint az álcázott autobot, Űrdongó, aki a bolygóján dúló háború elől menekült a Földre. A magányos, édesapját gyászoló Charlie a legjobb barátjára lel a robotban, akire nemcsak a hadsereg vadászik, de két vérszomjas álca is a nyomában van.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

Az Űrdongó tehát nem kifejezetten eredeti alkotás, de ettől függetlenül messze a legélvezhetőbb Transformers-mozi. A karakterek az előző etapoktól eltérően rendesen ki vannak dolgozva, a főhősnő sztorija valóban érdekes és hiteles, Hailee Steinfeld (A félszemű, Tökéletes hang 2-3.) pedig különösen jó a vagány és céltudatos, ugyanakkor nagyon is sebezhető fiatal lány szerepében. A humor ezúttal mentes mindennemű sztereotípiától, szexizmustól és infantilizmustól, és elmondható, hogy végre valóban viccesek a poénok – különösen az Űrdongó betanításával kapcsolatosak.

A karakterek zöme nagyon szerethető. Leginkább a hősnő és a hozzá félénken közeledő fiatal srác, Memo (Jorge Lendeborg Jr.) szereznek szívderítő perceket a nézőknek, de még Charlie kezdetben idegesítőnek tűnő családja is kiérdemli a fenti jelzőt a film végére. Na és persze nem okoz csalódást Űrdongó sem, aki robot létére meglepően jól kidolgozott személyiséggel rendelkezik, ami a korábbi filmekben nem volt jellemző rá. Mindezen felül szépen megkoreografált és letisztult akciójeleneteket kapunk, melyeknek szerencsére közük sincs azokhoz a nehezen követhető, vég nélküli robbanásorgiákhoz, amiket Michael Bay szokott a vászonra álmodni.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

Habár az Űrdongó nem vádolható eredetiséggel, így is megkapjuk tőle mindazt, amit az eddigi Transformers-filmek nem voltak hajlandóak megadni nekünk. Travis Knight és csapata a látóidegek helyett a szívünket célozzák meg, audiovizuális lehengerlés helyett történetet mesélnek, kétdimenziós akcióhősök és dekoratív szupermodellek helyett pedig valódi karaktereket mozgatnak a vásznon. Leginkább mégis azért jár nekik a taps, mert a Transformers-mitológia gyökereihez is képesek voltak visszanyúlni.

80%
Nagyszerű

Több mint tíz év kellett hozzá, de Hollywood végül csak tudott készíteni egy igazán jó, hagyománytisztelő Transformers-mozit, ami talán nem hoz majd annyi pénzt, mint Michael Bay látványpornói, cserébe viszont nem is törlődik azonnal a néző memóriájából.

  • Szerintem
Share This