Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Whiskyben érlelt, fintorgó hősiesség – Jessica Jones 2. évad kritika

A Marvel-Netflix együttműködés eddigi legjobb dobása megkapta folytatását. Elmondjuk, hogy milyen lett.

0

A Marvel-univerzum Netflixre gyártott, felnőttesebb és komorabb szegmensei kapcsán a nézői benyomások általában a korrektnek nevezhetőek. Ezek a produkciók nem kirobbanóak, de azért kétségtelenül elszórakoztatnak. A Jessica Jones első évada viszont kilépett a megszokott keretek közül, erősen megközelítve a sorozatok királykategóriáját. Most megérkezett a második szezon. Vajon tartja a színvonalat?

 

Az attól függ, hogy a kérdést miként értelmezzük. Amennyiben a nagybecsű képregényvilág netflixes oldalához viszonyítunk, elmondhatjuk, hogy a Jessica Jones második felvonásával továbbra is kimagaslik, viszont ha visszatekintünk az első évadra, akkor azért a színvonal visszafogott, de azért jól érzékelhető visszaesésének tényét is elkönyvelhetjük.

Jessica Jones (Krysten Ritter), az öntörvényű magánnyomozó, aki történetesen soha nem kért szuperképességekkel is rendelkezik, továbbra sem veti meg a nihilt. Whiskys üvegről whiskys üvegre él, közben pedig beiktat egy-egy karton Red Bull-t is. Legjobb barátnőjét és mostohatestvérét, Trish Walkert (Rachael Taylor) sokkal jobban érdekli Jessica ködös múltja és különös tulajdonságainak eredet, mint őt magát. Az egykori drogfüggő, jelenleg rádiós műsorvezető rá is akad egy sokat sejtető nyomra, amely életveszélyes láncreakciót indít útjára. Jessicának nem csak önmagával, de titokzatos múltja fontos szereplőivel is szembe kell néznie.

Jessica Jones továbbra is az a figura a szuperhősvilágnak, ami Dr. House a kórházi életnek. Életkedv nélkül, cinikusan fintorogva, kissé nagyképűen löki keresztül magát a szürke hétköznapokon, miközben kizárólag egyféle cselekvést művel valamennyire lelkesen: a whiskys üveg meghúzását. De pont ezen tulajdonságok miatt szeretjük a különleges, de mégis emberközeli tragikus figurákat. Mert jellemrajzukkal görbe tükröt mutatnak a társadalomnak, és azt az érzést keltik, hogy rájuk egészen másképp vonatkoznak a szabályok. Ezáltal elérik, hogy irigyeljük őket, de paradox módon, mert valójában egyáltalán nem lennénk a helyükben. Ám valahogy mégis annyira menők. Ez a legjobb jelző Jessica Jones karakterére. Kegyetlenül menő.

Ajtómetaforával kezdődik a második évad, és ez a kép többször vissza is tér, ahogy haladunk előre a cselekmény sodrásában. Jessica múltja hét lakatra zárt ajtó mögött bújik meg, a főhősnőnek pedig kezdetben sem eszköze, sem pedig bátorsága nincs ahhoz, hogy legalább résnyire kinyissa. A történet főszálának keretei között az a karakterfejlődés megy végbe, amelynek köszönhetően a magának való magánnyomozó – tetemes külső segítséggel – kellő erőt gyűjt ahhoz, hogy felfedje, megismerje, és elfogadja múltját, majd számot vessen vele. Az út érzelmi krízissel van kikövezve, a mérföldköveket pedig ütős fordulatok jelzik, így gondoskodva az izgalomról.

Mindennek tetejébe nagy hangsúlyt kapnak a mellékalakok. Trish talán még Jessicáénál is komolyabb karakterdrámával néz szembe, nem mellesleg ő is a múlt démonaival küzdve teszi ezt. A főhősnővel szövetségre lépő ex-drogos szomszéd, Malcolm szintén erős színezetet kap, és Jeri Hogarth is kemény válságon megy keresztül (bár tény és való, ez utóbbi szál kissé fölöslegesnek hat, és leginkább mellékzöngeként állja meg a helyét).

A Jessica Jones második évada összességében majdnem olyan jó, mint az első, de egy fontos visszaesés felett nem lehet szemet hunyni. Ezúttal még megközelítőleg sem kapunk olyan ütős negatív figurát, mint amilyen David Tennant Kilgrave-je volt az előző felvonásban. Ezúttal sokkalta inkább Jessica múltjának titkai szülik meg a konfliktust, és habár vannak sötétebben árnyalt alakok, igazi, kemény és emlékezetes antagonista nem kap teret a történetben. Kilgrave szintjéhez mérten legalábbis semmiképpen.

75%
Tetszetős

Jessica Jones bűntudatával, elfeledett szekrények ismeretlennek hitt csontvázaival és a vállaira egyre nagyobb súllyal nehezedő felelősséggel néz szembe a második szezonban. Picit gyengébb az elsőnél, de nincs komolyabb okunk arra, hogy ne szeressük.

  • Szerintem
Share This