Zseniális valami – Jupiter holdja filmkritika

Jupiter's Moon (2017)

0 519

Habár Mundruczó Kornél már régebb óta alkot, művészetének híre igazán széles körben a 2014-es Fehér istennel terjedt el. A kutyapokaliptikus, nem mellesleg Cannes-i Un Certain Regard díjas, kifejezetten emlékezetes produkció után Mundruczó most visszatér. Legújabb alkotása megint csak egyenesen Cannes vidékéről száguld a magyar mozik felé, ráadásul eléggé aktuális témákat feszeget.

Teszi ezt egy bizonyos oldalról fantasztikusan, egy másik aspektusból nézve viszont kifejezetten középszerű módon.

jupiter

Stern Gábor (Merab Ninidze) mindent megtesz azért, hogy elegendő pénzt kaparjon össze barátnőjével (Balsai Mónika) közös tervei valóra váltásához, egyben személyes megváltásának megszerzéséhez. A férfi, aki annak idején az orvosi hivatást választotta, most a magyar-szerb zöld határnál dolgozik. Kórtermébe vizsgálatra szállítják az apját kereső fiatal fiút, Aryan Dashnit (Jéger Zsombor). A szír menekült korábban olyan sérüléseket szerzett, amelyeket túlélni gyakorlatilag lehetetlen, ám ő nem halt meg. Az esetet követően különleges változáson ment keresztül. Teste már képes ellenállni a gravitációnak. Aryan felemelkedik a talajról. Repül. Gábor először megdöbben, majd úgy dönt, hogy a fiú képességét saját anyagi igényeinek kielégítésére fogja használni.

Van egy jó és egy rossz hírem. A jó az, hogy Mundruczó Kornél istentelenül király, ha filmkészítésről van szó. Pontosabban, ha a filmkészítés technikai oldaláról van szó. Ezt a Jupiter holdja egyértelművé teszi. Ugyanakkor a forgatókönyv enyhén szólva is elég erős hiányérzetet hagy maga után. És nem is az a baj, hogy a stáblista alatt ott ülünk meglőve, azon agyalva, hogy akkor most ezt hogyan bogozzuk ki. A probléma inkább az volna, hogy igazán lényegi kibogozni való nem is fedezhető fel az alkotásban. Mármint arányaiban nézve. Hiszen a Jupiter holdja elmond néhány fontos dolgot, és ez jól is van így. Ugyanakkor végig annyira monumentális, és olyan líraian magasztos, hogy a nézőben akaratlanul kialakul az igény az egydimenziós mondanivalónál valami többre.

jupiter4

Amikor Aryan először felemelkedik a földről, a magát műveltnek tartó, gondolkodni vágyó néző persze egyből azon kezd agyalni, hogy vajon mit is jelenthet, mit szimbolizál ez a motívum. Az egyszer biztos, hogy Mundruczó érdekeset és bátrat húzott azzal, hogy a menekültválság kérdéskörét egy ilyen különleges, szuperhősnarratíva jelleggel bíró keretbe helyezte.

Az első képkockán gondosan felvezetett információk szóba hozzák a Jupiter Europa nevű holdját. A későbbiek fényében ebből arra következtethetünk, hogy a repülés jelensége valamifajta értekezés az európai kontinensről, egészen pontosan pedig arról, ahogy az itt élő nép vélekedik a Közel-Keleten zajló háborús konfliktusokról, és az okokról, amiért a menekültek hazájuk elhagyására kényszerülnek. A szárnyra kapó Aryan jelképezheti a felkiáltójelet, a kérést arra vonatkozólag, hogy a nyugati társadalmak értsék meg, vagy legalább próbálják megérteni azokat a problémákat, amelyek borzalmának csak egy részét kell testközelből megtapasztalniuk. Mert ha megértik, és meglátják a repülő embert a magasban, és gondolkoznak, akkor talán a megoldás is előbb érkezik meg.

A történet derekán megjelenik a terrorizmus vonala is, hogy ezáltal tisztuljon egy kicsit az a kép, amelyet a produkció felrajzolt a magasba szálló fiú karaktere köré. Úgy fest, Aryant most már nem csak azért kell észrevennünk, hogy általa valahogy megvilágításba kerüljünk a globálissá nőtt közel-keleti problémák tekintetében, hanem azért is, sőt főleg azért, mert szimbolizmusával megmutatja, hogy az iszlám világ egésze nem azonosítható a fundamentalizmussal, a menekültválságot fedett módon saját önös, esetlegesen mások kárára váló céljaikra fordító egyének és csoportok nem egyenlők a rettegő emberek teljes masszájával.

jupiter2

A gondok mindezzel valahol ott kezdődnek, amikor már rögtön a film elején angyalokról és Bibliáról kezdenek hantázni a szereplők. Azáltal, hogy Mundruczó vallásos, biblikus áthallásokkal és párhuzamokkal próbálja többé, rétegzettebbé, sejtelmesebbé tenni művét, pont azt éri el, hogy a burok alatt a produkció majdhogynem a semmiről szól. Mert a különlegesnek szánt keresztény mitológiába hajlás arra készteti a nézőt, hogy keresse a mélyebb értelmet, napjaink fajsúlyos válságkérdéseinek komplexebb, kidolgozottabb rajzolatát. De mivel az angyali utalások, és a sokat markoló, viszont keveset fogó narratív húzások összetartó rendszer nélkül lógnak a levegőben, végül egyértelművé válik, hogy a Jupiter holdja egyszerűen csak elmondta mindazt, amit már eddig is tudtunk. Fontos, megkerülhetetlen információkat a menekültválságról, a terrorról, az Európát fenyegető háborúról. De nem hozott többlettartalmat a tablóba. Olyan ez a film, mint egy nagyon csicsás, nagyon mutatós, de mégiscsak üres lufi.

Na de hogy mutatós, az egyszer hétszentség! De még milyen! Arra kérek mindenkit, hogy az előző sorokra fittyet hányva, vagyis inkább tartalmukba belenyugodva nézze meg legalább egyszer a Jupiter holdját. Mert filmtechnikailag ez a produkció minden egyes másodpercében aranyat ér. Mundruczó Kornél és Rév Marcell operatőr olyan lélegzetelállító jeleneteket komponálnak, amelyeket nemes egyszerűséggel meg kell könnyezni. Nem elég, hogy mérnöki pontossággal futó, perceken át tartó vágatlan snitteket nézünk, még a kameramozgások higgadt átgondoltsága is lépten-nyomon lenyűgöz, a szép színvilágról és a nagyszerűen működő, baljós zenei aláfestésekről már nem is beszélve. Minden félelem, amit a terror kivált a szívünkben, minden reménnyel vegyes tartózkodás, amit a repülő ember hatására érzünk, minden megvetés, ami az esendő emberség, a gyarlóság láttán burjánzik lelkünkben, benne van a mű csodálatos vizuális világában. Mintha a készítők látványban próbálták volna megmutatni azt, aminek a megmagyarázásához a forgatókönyv túl gyengének bizonyult.

70%
Felemelkedtünk, na de hogyan landolunk?

A Jupiter holdja érdekes film, de a gyenge szövegkönyvben, a kitöltetlen történeti lyukakban és az elnyújtott cselekményvezetésben egyaránt érezhető, hogy a készítők nem rendelkeztek annyi üzenettel, amennyit mondani akartak. Így végül, igaz,hogy látványosan teszi, de az egész csak lebeg a levegőben, támpont nélkül, pont úgy, mint maga Aryan.

  • Szerintem

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Ez is érdekelhet

Komment
Close