Filmek, sorozatok, kultúra

A farkas gyermekei sorozatkritika

Gyarmatosításra váró bolygók, sötét zugokban rejtőzködő szörnyetegek, új világot építő androidok. A farkas gyermekei mintha csak a Prometheus oldalhajtása lenne.

Ridley Scott annyiszor és annyiféleképpen akarta már kibővíteni az Alien-franchise-t, hogy azt még a szaksajtónak is nehéz volt lekövetni, de úgy tűnik, hogy titokban mégis megcsinálta az Alien-univerzum kibővítését, méghozzá az HBO Max-re tegnap megérkezett A farkas gyermekei (Raised by Wolves) sorozattal.

Oké, a sorozat alkotója valójában Aaron Guzikowski, aki a 2013-ban bemutatott Fogságban forgatókönyvével hívta fel magára a figyelmet, kisképernyőn pedig a Jason Momoa főszereplésével készült The Red Road sorozattal tette le a kézjegyét.

A farkas gyermekei sorozat

Mégis, A farkas gyermekei minden képkockájáról Ridley Scott munkássága, a szinte egész karrierje során feszegetett, a hit és a tudomány köré épülő kérdések, az emberiség jövője és persze a helyenként eszméletlenül megalkotott látványvilág köszön vissza.

A farkas gyermekeiben a Földnek annyi, az ott zajló – hívők és ateisták közti – vallási háborút csak igen kevesen élik túl. Például a Kepler-22b-n landoló űrkapszula utasai, Anya (Amanda Collin) és Apa (Abubakar Salim), akiknek nem kisebb feladatuk van, mint egy tucat emberi embrióval felvértezve kolonizálni a bolygót, ezzel biztosítva az emberiség túlélését.

A farkas gyermekei

Ahogy az lenni szokott, hamar kiderül, hogy az ateista szellemiségű androidok által lefoglalt bolygó nem éppen veszélytelen, a gyermekek titokzatos betegségtől szenvednek, odafent pedig a hívők Menny nevű űrbárkája köröz, hogy élhető bolygót találjon – és naná, hogy a Kepler 22-b-re vetik ki a hálójukat.

Még szerencse, ugyanis innen kapunk néhány érdekes karaktert (például a Travis Fimmel által alakított Marcust), akik a második-harmadik résznek már adnak egy kis új színezetet, bár egyelőre egyik szereplő sem nevezhető túl összetettnek, különösen a gyerekszínészek tűnnek kelléknek, holott a cím azt sugallná, hogy ők állnak majd a középpontban.

A farkas gyermekei Anya

Persze ez legyen a legkevesebb bajunk, hiszen már az első három részben kapunk pár igencsak váratlan fordulatot, visszatekintést a földi háborúra és persze rengeteg vörös heringet – kezdve a kihaltnak hitt bolygón több év után előbukkanó szörnyektől a gigantikus féregjáratokra emlékeztető föld alatti kráterekig.

A farkas gyermekei három részt követően izgalmas, látványos, meglepően véres – és mint fentebb is írtuk, bőven rokonítható akár az Alien-franchise-szal, még ha Xenomorhokat nem is láthatunk benne. Aztán ki tudja, még mit hoz a folytatás…

<