Hír és közéleti magazin

‘A kém’ kritika

A Kingsman – A titkos szolgálat inkább akció mint vígjáték, a Paul Feig rendezte A kém pedig inkább vígjáték, mint akció, így ha az év legjobb vígjátékáról kérdeznek valószínűleg azt fogom mondani, hogy A kém az. (A Kész katasztrófa után meg lehet, hogy megváltozik a véleményem.)

A kém

Susan Cooper (Melissa McCarthy) szerény CIA elemző, aki az íróasztala mögül vesz részt az ügynökség legveszélyesebb küldetéseiben. Amikor azonban elveszti partnerét (Jude Law), illetve egy másik ügynök is lelepleződik (Jason Statham), kénytelen önként jelentkezni, hogy beépüljön egy fegyverkereskedő emberei közé, s megakadályozzon egy globális katasztrófát. Ez lenne A kém alapötlete, aminek köszönhetően már magunk elé tudjuk vizionálni a csetlő-botló szuperhőst, aki végül csak megmenti valahogyan a világot, sőt valószínűleg lelki szemeink előtt már látjuk a film össze nagyobb poénját és fordulatát.

Bármi is van most fejedben, pontosan ez történik a filmben, valahogy mégis végig szerethető tud maradni, köszönhetően Melissa McCarthynak, na meg az önmaga paródiájaként funkcionáló Jason Stathamnek, akiknek – mocskos – párbeszédei és közös jelenetei simán elvitték az üresjáratokat a hátukon.

A kém jelenet

Jó volt látni végre egy olyan vígjátékot, amelyben a magyar nevezetességek tényleg a magyar nevezetességek, ráadásul – bár lehet csak a szinkronban – de Feigék mintha kicsit “meg is köszönték volna”, hogy itt forgathattak, hiszen volt pár utalás is – például a “magyar tengerre”.

Mostanság, amikor egy vígjáték attól vígjáték, hogy az összes poénja elfér a kétperces előzetesben, jó volt végre egy olyan vígjátékot is látni, ami az elejétől a végéig arra törekszik, hogy megnevettesse a nézőt, még ha alpári vagy éppen altesti poénokkal is tette mindezt. 10/8