Tökéletes családi kikapcsolódás – A Mitchellék a gépek ellen kritika

Amikor Katie Mitchell (Abbi Jacobson) arra készül, hogy elhagyja családi házát, hogy filmes iskolába menjen, apja (Danny McBride) rádöbben, mennyire eltávolodtak egymástól. Ezért a lány elutazását családi kirándulássá alakítja – amit azonnal megszakít egy robot-apokalipszis, aminek eredményeként ők maradnak az utolsó család a Földön.

A Mitchellek a gepek ellen film Amikor a Pixar a Toy Story-t ráküldte a világra, a Disney hirtelen dinoszaurusznak tűnt a stúdióhoz képest – nem csak a 3D-s grafika, hanem a kreatív történetmesélő megközelítés miatt is.

Több mint két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy bármelyik másik nagy mainstream animációs film is ennyire forradalminak tűnjön, de a Pókember: Irány a Pókverzum olyan kifinomult animációs film volt, mintha egy másik univerzumból sugározták volna be. Most a Pókverzum alkotói, Phil Lord és Chris Miller által – szintén a Sony Pictures Animation égisze alatt – készített A Mitchellék a gépek ellen című filmben bizonyítja, hogy a Pókverzum látványvilágát és élményét, nem a szél fújta össze. Ezek a srácok tényleg fényévekkel a konkurencia előtt járnak.

Akárcsak a Pókverzum esetében, itt is a látvány az, ami először magával ragad és az akció, amelynek csodálatos dinamikája van, miközben ízig-vérig családi film tud maradni minden őrült cselekménye ellenére.

A-Mitchellek-a-gepek-ellen

A címszereplő Mitchellék egy diszfunkcionális, Simpson-szerű “nukleáris” család, akik a modern technológia világában (eredetileg a film címe “Connected”, magyarul pedig Teljes kikapcsolódás, érted KIKAPCS volt, majd megvette a forgalmazási jogot a Netflix) próbálnak kapcsolatot teremteni egymással, és arra kényszerülnek, hogy elkapják Pal-t, a gonosz Alexa-szerű mesterséges intelligenciát (Olivia Colman), aki lebegő kockákban rabszolgasorba taszította az emberiséget. 

Mindezek fejében még a film pokolian vicces is. A Lord és Miller eddig munkásságában mindig ott vannak azok a gegek és beszólások, amelyek mindig telibe találják a nézőt – vizuális csattanók, apró, a súlyuknál jóval nagyobbat ütő megjegyzések, nevetéstől hemzsegő, őrült szekvenciák. A teljesség igénye nélkül: a nevükhöz fűződik a Clone High, a 21 Jump Street, a Brooklyn 99 – Nem százas körzet, A Lego-kaland, Az utolsó ember a földön és hát ugye az Így jártam anyátokkal is. Bár A Mitchellék a gépek ellennek “csak producerei”, Michael Rianda és Jeff Rowe filmjén végig érződik az ő hatásuk is.

A szinte már-már mém-stílusú humor gyakori megjelenése valódi forradalomnak tűnik bármely más filmhez képest, miközben jól illeszkednek a film tematikus kérdésfeltevéseihez a digitális kultúráról és az online kapcsolatokról a valós kötődésekkel szemben.

A Mitchellek a gepek ellen kritikaA káosz közepette A Mitchellék a gépek ellen sosem téveszti szem elől az érzelmi magját – a fészekrakó Katie (Abbi Jacobson) és szerető apja, Rick (Danny McBride) törékeny kapcsolatát. A változó családi dinamikával kapcsolatos nézőpontjaik egyformán érvényesnek, de döntően félrecsúszottnak mutatkoznak. Árnyaltan kezeli a technológiát is – Rick a technológia elterelését látja benne, a kezdő filmes Katie pedig azt, hogy ez egy eszköz arra, hogy kreativitását a világra szabadítsa, sokkal igazabbnak tűnik, mint bármelyik fáradt “a telefonok rosszak!” megközelítés.

A Mitchellék a gépek ellen a legtempósabb, legviccesebb és a legfuturisztikusabb animációs kaland a Pókverzum óta. Egyrészt egy izgalmas, szédítő családi kaland, másrészt egy radikálisan új vizuális nyelv, amely ismét irányt mutathatnak olyan stúdióknak, mint a Pixar vagy a Disney.

Ha pedig kedvet kapták Phil Lord és Chris Miller stílusához, akkor van egy remek hírem: hamarosan érkezik a Netflixre az Amerika: A mozgókép, amelyben ismét egy őrült animációs kaland részesei lehetünk.

Amerika: A mozgókép – Ezt érdemes tudni a Netflix őrült animációs filmjéről

A Mitchellék a gépek ellen a Netflix kínálatában érhető el.