Filmek, sorozatok, tévéműsorok és sztárhírek

A VÁNDORLÓ PALOTA – filmkritika

"Ingary földjén, ahol a hétmérföldes csizmák és láthatatlanná tévő köpenyek valóban léteznek, igazi balszerencse három közül a legidősebbnek születni."

A Vándorló palota (Howl’s Moving Castle) című animációs filmet eredetileg 2004-ben, a Studio Ghibli gyártásában mutatták be a Velencei Filmfesztiválon. Diana Wynne Jones azonos című könyve alapján, Mijazaki Hajao rendezésében került mozivászonra ez a párját ritkító alkotás. Amerikában a Walt Disney Pictures forgalmazásában mutatták be, és a mai napig az utolsó, hagyományos animációs technikával készült film a társaság repertoárjában.

Történetünk Ingary földjén veszi kezdetét, ahol éppen egy kibontakozóban lévő háború baljós előjeleit láthatjuk. Főhősünk Sophie Hatter, egy kalapboltban dolgozik, és életének monotonitásából semmi sem zökkentheti ki egészen addig, míg meg nem jelenik a színen a Puszták rettegett boszorkánya, és szörnyű átokkal nem sújtja a fiatal lányt. Sophie pillanatok alatt öreg anyókává változik, így elindul, hogy az átok megtörésében segítséget kérjen az igencsak kétes hírnevű Howl varázslótól. Veszélyes vállalkozás ez, hiszen Howlról azt híresztelik, hogy megeszi a fiatal lányok szívét és kiszívja a lelküket. Sophie átkát azonban még Howl sem tudja megtörni. A vándorló palota és Calcifer, a tűzdémon ennek ellenére befogadja Sophiet így innentől ő, Howl és a kis varázslótanonc Markl együtt járják a vidéket. Kalandok végeláthatatlan sora várja őket, amiben szembe kerülnek a királyi főmágussal, rálelnek egy elvarázsolt madárijesztőre, és persze a Puszták boszorkánya is feltűnik még a színen. A történet folyamán fény derül arra is, hogy nem Sophie az egyetlen akit átok sújt. Howl múltját súlyos titkok övezik, feloldatlanságuk a varázsló emberi formájának pusztulásához vezethet. Miközben az egész világ látszólag darabokra hullik, Sophie és Howl sorsa elkerülhetetlenül összefonódik, és együtt veszik fel a harcot a fenyegető veszéllyel.

Több pontot is hosszan elemezhetnék amiben a Vándorló palota valóban kimagasló, de talán a legizgalmasabb rész az a karakterek felépítése és fejlődése. Sophie, kezdetben egy kishitű, önbizalomhiányos, visszahúzódó lány. Tulajdonképpen szinte láthatatlan a környezete számára, életét teljesen alárendeli a családi örökség gondozásának. Csúnyának és értéktelennek tartja magát, saját véleményét és gondolatait pedig érdektelennek. Az átok pont ezt a gyengeséget használja fel.

“…annak látszódj, aki vagy”

A történet során többször is láthatjuk – például alvás, vagy szenvedélyes véleménynyilvánítás közben – hogy Sophie visszafiatalodik. Hamar kiderül, hogy egy nagyon is okos, gondoskodó, talpraesett, és valójában gyönyörű fiatal nőről van szó aki, ha képes levedleni magáról az évek során felszedett negatív és önmarcangoló gondolatokat, akkor saját magát szabadítja fel a boszorkány átka alól.

Howl, Sophie szöges ellentéte. Sármos, lehengerlő és nagy hatalmú, elképesztően tehetséges varázsló, viszont borzasztóan önző, hiú és gyáva is. Ezek a negatív jellemvonások a történet elején még nagyon szembetűnőek, de aztán ahogy haladunk előre a sztoriban, úgy láthatunk egyre mélyebbre, ismerhetjük meg Howl valódi énjét. Egyértelműen kirajzolódnak a férfilét stációi, a gyermekkortól kezdve, az áldozathozatalon át felelősségvállalásig. Elkerülhetetlenül eljön a pillanat, mikor a varázslónak szembe kell néznie múltbéli tetteivel és azok következményeivel.

– Mondd, hány álnevet használsz?

    – Amennyi csak kell a szabadsághoz.

Nagyon érdekes megfigyelni, ahogy szereplőink egymást mozdítják előre a megismerés és önelfogadás útján. A szerelmi szál szívfájdítóan gyönyörű, ritkán lehet hasonlóval találkozni. Howl és Sophie civódásai már azelőtt láttatni engedik a nézővel a kettőjük között feszülő mély érzelmeket mielőtt még ők maguk tisztában lennének ezzel.

Mijazaki híres önkényes történetírási módszeriről, és ez ebben az esetben sem volt másképp. A történet fokozatosan építkezik, és ugyan valamelyest hű az alapjául szolgáló regényhez, ám nem követi azt szolga módon. Diana Wynne Jones egy magánvetítés során tekinthette meg műve feldolgozását, és nagyon elégedett volt az eredménnyel. A Ghiblire jellemző minőség teljes mértékben adott is, mind vizuális, mind zenei téren lenyűgöző alkotás a Vándorló palota.

Összegyűjtöttem pár koncepció rajzot, és a későbbi animált formát, bizonyítandó mennyi temérdek munka és művészi alkotási folyamat előzi meg egy ilyen típusú film létrejöttét.

A sok-sok pozitívum ellenére nem mehetünk el szó nélkül a film hiányosságai mellett sem. A történet néhol elég kusza, itt rögtön ki is emelném a háborút, ami ugyan kiemelkedően fontos momentuma a fimnek, ám részletesebb képet mégsem kapunk róla. Csupán sejthetjük kitörésének okait, a erőviszonyokról vagy a szemben álló felek indítékairól viszont abszolút semmi információval nem szolgálnak a nézőnek. A történet íve nem egyenletes, a lezárás túl hirtelen, kapkodó, és nem utolsó sorban émelyítően szirupos is.

90%
Lenyűgöző

Szívfacsaró szerelmi történet két átok sújtotta fiatalról, akik együtt küzdenek meg démonaikkal. Kiskamaszoknak és időseknek egyaránt ajánlott.

  • Szerintem
<