9 év, (egyelőre) 57 jelölés és 16 tévés díj után végső búcsút vettünk a 2000-es évek legmeghatározóbb vígjátéksorozatától, amely legalább úgy hatott az érzelmeinkre, mint a nevetőizmainkra.
Hogy, hogyan lett ekkora siker a sorozatból azt hosszú tanulmányokban lehetne elemezni, de szerintem a lényeg, hogy néhány jól eltalált karakter elegendő időt kapott ahhoz, hogy megszerettesse magát az emberekkel. Manapság már csak kevés sorozatnak adatik meg az, hogy kap időt az elfogadtatásra, szerintem például az egy évadot megélt, tavaly elkaszált Guys with kids is simán befuthatott volna hasonló utat, persze ez most nem ide tartozik.
Azt régóta tudjuk, hogy hogyan ismerte meg Ted a gyermekei anyját, ahogy azt is, hogy milyen kalandokat élt át, még végre összejött neki amire mindig is vágyott, így nagy kérdés volt, hogy vajon mivel tudnak még meglepni minket a készítők a fináléban. Az valahol várható volt, hogy kiemelt szerephez jutnak a flashforwardok, ahogy az is, hogy vagy piszkosul nagy drámával (meghal az egyik főszereplő), vagy valami piszkosul nagy csavarral (Barney sosem létezett) búcsúzik el tőlünk a sorozat.
Végül mindkettőből jócskán kaptunk és az elmúlt szezonokat is ide számítva azt kell mondjam tökéletes, minden igényt kielégítő finálét kaptunk. Vicceset, drámázósat, de ami még fontosabb olyat, amiben egyik karakter sem hazudtolta meg önmagát és amiben a kirakós minden darabja a helyére került.
10/8
PS: Még idén tavasszal megérkezhet a sorozat testvérsorozata, az Így jártam apátokkal, de már most szólunk, bármilyen összehasonlítgatás – bár megkerülhetetlen, valószínűleg mi is így teszünk majd – felesleges, mert még a himym-nek 9 éve volt arra, hogy elfoglalja az őt megillető helyet a fejünkben, addig a himyd-nek néhány epizódja lesz ugyanerre.
@safranyn
