Ásatás – filmkritika

Az Apa és lánya rendezője, Simon Stone még csak 36 éves, de máris a legjobb úton halad afelé, hogy korszakos rendező váljon belőle. 

Manapság már olyan kevés rendező van, aki képes visszafogottan, nem hatásvadász módon, a történeti hűséget minden másnak alárendelve filmet készíteni, de Stone ezen kevesek közé tartozik. Legalábbis kiváló példa erre a Netflixen látható Ásatás, amely az elmúlt évek egyik legvisszafogottabb filmje, mégis ezzel hozza ki a színészeiből a 100 százalék feletti teljesítményt.

Az Ásatás története igaz történeten alapul, a Sutton Hoo-i ásatás történetét, eredményeit és jelentőségét meséli el. Az első világháború előtt járunk nem sokkal: Basil Brown (Ralph Fiennes) csenget, az ajtó túloldalán pedig egy gyermekét egyedül nevelő gazdag özvegy, Mrs. Edith Pretty (Carey Mulligan) található, aki úgy sejti, hogy valamilyen régészeti leletre, konkrétan temetkezési halmokra bukkant a földjein, ezért megbízza a férfit, hogy tárja fel a területet.

Asatas film

Az Ásatás innentől kezdve címéhez méltóan bemutatja a terület feltárásának körülményeit, azt hogy milyen akadályokkal kellett megküzdeni az ásatás során és itt nem csak a folyamatos csapadékra vagy az aprólékos munkát megnehezítő technikai kiegészítők hiányára és körülményekre gondolok, hanem, hogy eközben Anglia felett szó szerint sötét felhők gyülekeztek, hiszen a küszöbön állt a II. világháború kirobbanása, így mindenkinek volt fontosabb dolga, mint hogy egy akkora jelentőségű felfedezéssel – méltó módon -foglalkozzon, mint ami végül a Sutton Hoo-i ásatás eredménye lett.

Mint említettem, Stone filmje minden eszközzel kerüli a hatásvadászatot: nem szövődik titkos szerelem a viszonylag sok időt együtt töltő özvegy és régész között, nem igyekszik ítéletet mondani a leletre ácsingózó állami szervek és a “kisember” között, hanem csak el kíván mesélni egy olyan történetet, ami talán a maga korában nem kapott kellő figyelmet. Persze valahol igyekszik tisztelegni is a saját korában a kellő elismerést nem megkapó Basil Brown előtt is, de mindezt finom utalások szintjén teszi. A film egyik nagy erénye, hogy semmit nem mond ki, inkább mindent csak sejtet.

Asatas Carey Mulligan

Az Ásatás egy lassú, de gyönyörű film és korrajz. Dramaturgia, fényképezés és színészi játék szempontjából is gyönyörű (különösen Carey Mulligan és Ralph Fiennes játszik díjesélyesen), minden zene pont akkor szólal meg, amikor kell, tulajdonképpen minden és mindenki tökéletesen a helyén van.

A rendező ezzel együtt kiválóan használja fel metaforaként is az ásatás jelentőséget, a halál, az elmúlás folyamatosan jelen van a filmben, ahogy az a kérdés is: mi marad belőlünk a halálunk után, ki és hogyan fog ránk emlékezni?

Szólj hozzá