Filmsor - Filmek, sorozatok, kultúra

Az – 2. fejezet filmkritika

Avagy a horrorba oltott lélektani élveboncolás.

Stephen King, Az című, röpke 1200 oldalas regényének filmfeldolgozása hatalmas kasszasiker volt két évvel ezelőtt, így a folytatás sem váratott magára sokáig. Idén ősszel újra életre kel a Derryt rettegésben tartó rettenet, Pennywise, a vérszomjas bohóc felébred 27 éven át tartó álmából, és sorra szedi áldozatait. A Vesztesek klubjának mostanra már felnőtt tagjai is megérkeznek szülővárosukba, hogy végleg leszámoljanak a gonosszal és lezárják Derry múltjának ködbe vesző véres fejezeteit. A film alapjául szolgáló, sokak kedvenceként számon tartott regény adott, az első résznél kiváló munkát végzett stáb (Andy Muschietti rendező,Stephen King és Gary Dauberman mint forgatókönyvírók) szintúgy felsorakozott a film mögé, a színész gárda finoman szólva is impozáns, ezért aztán szinte egyértelmű az újabb egekig felmagasztalt mozi remek. Vagy mégsem? Jelen pillanatban úgy látom, hogy Az – 2. fejezetének fogadtatása megosztó, közel sem elődéhez hasonló, egyértelműen közönségkedvenc alkotás.

Személyes véleményem szerint az Az – 2. fejezet semmivel sem rosszabb, vagy jobb mint az első rész, csupán csak más. Itt már nem a gyermeki ártatlanság száll szembe a fenyegető veszéllyel, hanem látszólag stabil háttérrel, állással, családdal és kialakult személyiséggel rendelkező hősök térnek vissza gyermekkoruk sötét epizódjainak színhelyére. Talán ez az a pont amiben igazán tetten érhető a két mozifilm közönségre gyakorolt hatása. A gyermek szereplők, és az őket ért megpróbáltatások egyértelműen nagyobb érzelmi hatást gyakorolnak ránk, mint a felnőtteket ért tortúrák sorozata. Amit ennek ellenére észre kell vennünk az az, hogy a felnőtt szereplők hangján át szólnak hozzánk az egykori Vesztesek. Beverly (Jessica Chastain), Ben (Jay Ryan), Richie (Bill Hader), Bill (James McAvoy), Eddie (James Ransone), és Stanley (Andy Bean) számára ugyan feledésbe merültek a gyermekkoruk történései, de elég egy rövidke telefonhívás a Derryben maradt Miketól (Isaiah Mustafa), hogy lassan visszakússzanak az eltemetett emlékek. Ezek az emlékek természetesen mindvégig ott lapultak a tudatalattiuk mélyén, és lassú méregként mételyezték meg őket. Tulajdonképpen egyikük élete sem boldog, sőt! Láthatjuk, hogy a gyermekkorból maradt berögződéseket minden látszat ellenére sem sikerült leküzdeniük szereplőinknek. Richie, mocskos szájával, és néha kéretlen, bár vitathatatlanul rekeszizom szaggató poénjaival ugyan sikeres előadó művész lett, de lelke mélyén ugyanaz a kirekesztett és csúfolt kisgyerek maradt, aki a humor palástjával védi törékeny önbecsülését. Bill, sikeres író, ám történetei lezárása vitatott, sokak által kétségbe vont minőségű. Itt szembesülünk első ízben az amnézia hatásával, hiszen életének egy szakasza lezáratlan, nyugtalanítóan homályos, ami ugyan nem tudatosan, de megjelenik írói munkájában. Beverly, agresszív és bántalmazó apjához hasonló társat választ magának. Férje pszichológiai és fizikai terrorjától látszólagos ellentmondásként éppen a Derrybe való visszatérés menti meg. Eddie, beteges viszolygása a baktériumoktól, és úgy általában véve minden, az emberi életre vélt vagy valós veszélyt jelentő helyzetre felnőtt koráig elkíséri. Nem meglepő módon egy biztosító társaság alkalmazottjaként találkozhatunk vele. Derrybe érkezésük mindannyiuk számára sorsfordító.

Bill Skarsgård, Pennywise szerepében ismét rémálomba illő. Ugyan kevesebbszer találkozhatunk vele, mint az első részben, de megjelenései és az általa kreált gyomorforgató illúziók így is garantálják az álmatlan éjszakákat. Ha már illúziók… Szép és jó, hogy a film készítői használták a modern filmes technológia kötelező elemének számító CGI-t, de higgyétek el, akkor sem lett volna hiányérzete a mozi közönségnek ha ezt elhagyták volna. Nem szépítem, néha túl sok volt, és néha közel sem olyan minőségű, mint az elvárható lett volna. A kevesebb néha több. Ez az első filmben tökéletesen működött, itt viszont nem igazán találtak el az egyensúlyt. Ugyanez a helyzet a jumpscarekkel is. A közel 170 perces játékidővel alapvetően nem lett volna problémám, ha azt sikerült volna megtölteni tartalommal. Az önismétlés miatt többször is ellaposodott a cselekmény, és ha nem lettek volna a remekül eltalált poénok bizony hamar unalmassá válhatott volna a film. Személyes kedvencem Stephen King cameoja, egyszerűen olyan parádés az öniróniája, hogy a film ezen pontján nem a félelem miatt fogunk sírni. Az első részben olyan remekül használt nosztalgia faktor itt már sokkal kevésbé megkapó, habár annak fényében, hogy jóval későbbi eseményeket dolgoz fel, ez egyáltalán nem meglepő. A színészi teljesítmény alapvetően nem kiugró, egyedül James McAvoy tükörtermes jelenetét emelném ki. Maga a szituáció, és Bill szinte őrületbe forduló küzdelme olyan gyomorszájon vágás, ami után nehezen fogunk újra levegőt kapni.

Több helyen is belefutottam a film nyitányát bíráló kommentekbe, kritikákba. Röviden vázolva arról van szó, hogy egy homoszexuális pár, vidámparkban töltött estéjét követhetjük nyomon ahol egy helyi tinédzserekből álló banda inzultálja, majd súlyosan bántalmazza is pár a tagjait. Ha mindez nem lenne elég, megjelenik Az is, hogy falatozzon a vízbe hajított és félholtra vert férfiból. Felhívnám mindenki figyelmét arra az egyszerű tényre, hogy King regényében pontosan ugyanígy történnek az események. Az, nem csak gyerekekre vadászik, hanem tulajdonképpen bárkire, aki a társadalom perifériájára sodródik, ezáltal sebezhetőbb.

A film amennyire lehetséges hű az alapjául szolgáló könyvhöz. A készítők jó érzékkel hagyták el azokat a részleteket amik elvontsága a mozivásznon nem feltétlenül állta volna meg a helyét. Pennywise elpusztításának egyetlen módját, a Chüd szertartást átemelték ugyan a könyvből, de ez is némiképp furcsának hatott (bár közel sem olyan furcsának, ahogy ez a regényben lejátszódik).

Plusz info:

A valóságban is létezik egy Az-hoz hasonló, rettenetesen ijesztő bohóc. Wrinkles, bohóc ruhája természetesen csak jelmez, de ettől függetlenül vitathatatlanul hatásos. Wrinkles nem mulattatni akarja a gyerkőcöket hanem szülői kérésre szívesen halálra rémiszti a túl eleven csemetéket. Mondjuk, hogy ez mennyire normális azt mindenki döntse el maga.

Wrinklesről egy dokumentum filmet is forgattak ami októberben debütál majd.

Ne maradj le a friss hírekről, ide kattintva kövess minket a Facebookon vagy csatlakozz a Filmsor Light csoporthoz, ahol te is elmondhatod a véleményed!
80%
Korrekt
  • Design

Az - 2 . fejezete korrekt alkotás, ami hibái ellenére is méltó lezárása a történetnek. Ez már a felnőttek története, ahol nem csak a külső fenyegetéssel, hanem önmagukkal, titkaikkal és saját belső démonjaikkal is le kell számolniuk.

Ez is érdekelhet:
<