Hír és közéleti magazin

AZ ÚJ PÁPA sorozatkritika

Három évet kellett várnunk a folytatásra, de minden percet megér Az új pápa.

Az Oscar-díjas Paolo Sorrentino televíziós sorozata Az ifjú pápa (The Young Pope) hatalmas sikert aratott mind a közönség, mind pedig a kritikusok körében. Hosszú idő után végre folytatódik a sorozat, és a folytatás nyíltságában és provokatívságban messze túlszárnyalja elődjét. Az új pápa (The New Pope) még egy lapáttal rátesz az első etapban feszegetett témák boncolgatására, és nem riad vissza attól, hogy bemutassa a katolikus egyház berkein belül zajló korrupciót, a hatalmi játszmák tömkelegét, és azokat a bűnöket amik mételyként fertőzik meg még a Vatikánt is.

Nehéz elképzelni egy olyan pápát mint Lenny Belardo alias XIII. Piusz. Fiatal, jóképű, mesteri manipulátor és stratéga, gátlástalanan zsarnok, és egyben egy felemelkedőben lévő szent. Ellentmondásos igaz? Nos, XIII. Piusz személyisége még finoman fogalmazva is nehezen kiismerhető. Jude Law kiváló választás volt az egyház sokoldalú vezetőjének szerepére, hiszen karizmatikus kisugárzása már önmagában is rá irányítja a figyelmet.

A végén csak az számít, hogy még Istennél is jobban bízz magadban.

Az új pápában ő kissé háttérbe szorul, és központi karakterünk a zseniális John Malkovich alakításában Sir John Brannox lesz. A második évad ott folytatódik ahol az első véget ért. Piusz válságos állapotban van, és felépülése egy – nem is olyan kicsi – isteni csodával érne fel. Voiello ügyeskedései révén eléri, hogy az angol arisztokrácia soraiból emelkedjen fel az új egyházfő. A cél természetesen itt is az irányíthatóság, ami ugyanúgy ahogy elődje esetében is, Brannoxnál sem alakul éppen az elvártak szerint. III. János Pál dolga egyáltalán nem egyszerű, hiszen szembe kell néznie a fenyegető terror veszéllyel, a hívők újra egyesítésével, és persze az egyházon belüli förtelmes visszaélésekkel, szexuális zaklatásokkal. Pápáink mindegyike küzd Istennel, és a belé vetett hittel. Belardo és Brennox is súlyos titkokat, traumákat cipel magával, ami lassan bontakozik ki a néző szeme előtt, lebontva a pápai tökéletesség és megkérdőjelezhetetlenség dogmáit. Az Ember kerül középpontba, minden gyarlóságával, jó és rossz tulajdonságaival együtt. Mindezt az egyházi környezet természetesen felnagyítja, és néhol egészen szélsőségessé teszi. A szeretet, a megbocsájtás, a bűn és a bűnhődés, gondolatait filozofikus mélységekben boncolgatjuk.

A történet az első évadhoz képest térben egyértelműen szabadabban mozog. A Vatikán csodálatos termei, az idillikus kertek, Velence történelmi utcácskái, és az angol vidék arisztokratikus kastélya mind-mind pompás díszletül szolgálnak. Az új pápa már maga a témája miatt is lehetne komorabb, kimódoltabb stílusú, ám hamar kiderül, hogy korántsem az. Kapunk azért gazdagon szórakoztató pillanatokat is, elég ha csak Brennox és Marilyn Manson, vagy Sharon Stone találkozására gondolunk, vagy Voiello bíborosra (Silvio Orlando), akinek önimádata gyakorta mosolyt csal az arcunkra. A nézőt folyamatos gondolkodásra, elmélkedésre késztető impulzusok érik, így nagyon is célszerű a megemészthetőség érdekében néhány ilyen jelenet beszúrása. Sorrentino persze mesteri módon teszi mindezt.

Az operatőri munka kiváló, szemet gyönyörködtető. A soundtrack ismételt telitalálat, ahogy azt már megszokhattuk a zenék is illeszkednek a provokatív, polgárpukkasztó jelleghez. Az intro ilyen tekintetben külön is megér egy misét:

A sorozat Magyarországon az HBO és az HBO GO kínálatában érhető el.

 

100%
Tökéletes

Sorrentino kétséget kizáróan bizonyította, hogy nem csak a mozivásznon, hanem a sorozatok világában is képes egyedit és kiemelkedőt alkotni. Mind Az ifjú pápa mind Az új pápa méltó a kritikusok dicséretére, hiszen korántsem szokványos alkotásról van szó.

  • Szerintem