Filmek, sorozatok, kultúra

Bármikor bekövetkezhet egy újabb Tunguszka

A szibériai Tunguszkát felperzselő kozmikus esemény a múltban is többször előfordulhatott és a jövőben is nagy esély van rá.

Egy most napvilágot látott tanulmány szerint az 1908-ban Szibériában bekövetkezett Tunguz-eseményt okozó meteorit vagy kisbolygó végül is kipattant a földi légkörből, és még ma is a Nap körül keringhet, így a jövőben akár újra lecsaphat bolygónkra vagy a Holdra is.

1908-ban ezen a napon következett be a szibériai Köves-Tunguszka folyó forrásvidékén az a kozmikus katasztrófa, amelyre azóta Tunguz-esemény vagy Tunguz-jelenség néven hivatkozunk.

A robbanás helyszínén legelő állatokat hamuvá égette, 30 kilométeres körzetben minden fát gyökerestül kitépett, és a hangrobbanás a 65 kilométerre lévő Vanavara település házainak ajtajait, ablakait betörte. Vanavara település közelében 80 km sugarú körben letarolta a tajgát, a helyszíntől 500 kilométerrel távolabb közlekedő transzszibériai vasútvonal utazóközönsége is szokatlanul világos fénycsóvára lett figyelmes, ugyanakkor erős rengést is érzékelt. A robbanás energiáját 10–20 megatonna TNT robbanási energiájával egyenértékűre becsülik.

A felrobbant objektum mibenlétét teljes bizonyossággal nem sikerült megállapítani, valószínűleg egy üstökös darabja volt. Annak ellenére, hogy a történeti korokban a Földet ért legnagyobb hatású kozmikus jelenség volt, a tunguszkai esemény okának kiderítésére, nem kis részben távoli és elzárt helyszíne miatt, nagyon kevés figyelmet fordítottak. A Szovjetunió felbomlása után a terület viszonylag szabadon látogatható, így a jelenség kutatása felgyorsult.

Eddig úgy tudtuk, hogy egy nagyjából 30-80 méteres kis égitest, egy meteoroit (az 1-100 méter közötti kis égitesteket nevezzük így) behatolt a Föld légkörébe, de nem érte el a felszínt, hanem 5-8 km körüli magasságban egy hatalmas robbanással szétaprózódott.

Nincs egyértelmű becsapódási kráter, és nem találtak meteorit-, illetve a földfelszínből kidobott, és a nagy hő és nyomás hatására átalakult törmelékdarabokat sem. A tajga fáinak lombjait az epicentrum környékén a robbanás lökéshulláma lecsupaszította, de a fákat függőlegesen hagyta, távolabb azonban sugárirányban kidöntötte azokat.

A Tunguz-esemény 112. évfordulóján annak magyarázatára orosz kutatók egy új, meghökkentő elmélettel álltak elő. Danyil E. Krennyikov (Szibériai Szövetségi Egyetem, Krasznojarszk), valamint munkatársai, a krasznojarszki Szibériai Állami Egyetem, a Számítógépes Modellezési Intézet, a Kirenszkij Fizikai Kutatóközpont, a Moszkvai Fizikai és Műszaki Egyetem és a Lebegyev Fizikai Intézet kutatói részletes számítógépes modellezéssel azt vizsgálták, hogy 50, 100 és 200 méter átmérőjű, túlnyomórészt vízjég, kő vagy vas anyagú kis égitestek a Föld légkörébe különböző sebességgel és szöggel érkezve elérhetik-e a felszínt, vagy vannak köztük olyanok, amelyek kipattannak a légkörből, és óriási lökéshullámot keltve visszakerülnek a világűrbe bolygóközi pályára.

Krennyikov és munkatársai vizsgálatainak a Tunguz-esemény magyarázatán túlmutató általános következménye is van: a földi légkörbe a múltban is és a jövőben is kis égitestek (meteoroidok, kisbolygók) hatolhatnak be, majd onnan kipattanva tovább folytathatják útjukat a bolygóközi térben, vagyis a Tunguz-jelenséghez hasonló földi lokális katasztrófák a múltban is bekövetkezhettek, illetve a jövőben is előfordulhatnak.

Forrás Csillagaszat.hu
<