Egy éj Miamiban… – One Night in Miami kritika

1964. február 25-én a 22 éves bokszoló Cassius Clay (Eli Goree) három barátjával ünnepelte győzelmét: Malcolm X-szel (Kingsley Ben-Adir), az NFL-legenda Jim Brownnal (Aldis Hodge) és a soulénekes Sam Cooke-kal (Leslie Odom Jr).  Az Egy éj Miamiban… az ő estéjükről szól.

Van az a történelem, amelyet a híradós kamerák rögzítenek, amelyet tömegek látnak, vagy hivatalos dokumentumokba jegyeznek le. És van minden más, ami valaha is történt. Ebben a hatalmas, “igaz események által ihletett…” térben létezik a One Night In Miami, amely először díjnyertes színdarabként született meg, most pedig filmként is megismételheti ezt, hiszen 3 Oscar-díjra is jelölték.

Miután 1964 februárjában megnyerte a nehézsúlyú világbajnoki címet, Muhammad Ali (akkor még Cassius Clay) nem pezsgőt pukkantani indult a városba, hanem visszatért a szállodájába, és egy pizsipartit töltött el a barátaival: beszélgetett és fagyit evett a polgárjogi korszak tetőfokán.

Egy ej Miamiban

Cassius Clay, amellett, hogy útban volt afelé, hogy minden idők legnagyobb bokszolója legyen, arra készült, hogy lemondjon rabszolga nevéről és bejelentse áttérését az iszlámra. Sam Cooke akkoriban igazi pénztermelő popzenész volt, aki elfojtott ambíciókkal küzdött azt illetően, hogy művészetét aktivizmusra használja. Jim Brown egyre kevésbé érezte jól magát a fekete sportolók helyzetével az amerikai kultúrában; Malcolm X pedig – aki állandó FBI-megfigyelés alatt állt, – már előre látta saját meggyilkolását. Már tudjuk: Egy éven belül ő és Cooke is halott lesz.

Az Egy éj Miamiban kettős feladata tehát, hogy a leginkább csak kívülről ismert ikonok belsőjéről is hiteles képet alkosson, miközben egy, az ikonokon messze túlmutató valóságot is megragad. Senki sem tudja, hogy pontosan mit beszélt meg ez a négy közszereplő a hotelszoba magányában, de Kemp Powers (Lelki ismeretek) forgatókönyvírónak jó érzéke van hozzá, hogy ezt elképzelje.

Egy ej Miamiban 2

A beszélgetés témái pedig – a bátorság, a kompromisszumok és a siker társadalmi felelőssége – a mai napig is aktuálisak a Malcolm X által egyszerűen “emberi jogoknak” nevezett, folyamatos küzdelemben.

Regina King rendezőként hatalmas teret enged a nagyszerű színészeknek, hogy a legjobb alakításukat nyújthassák, még egy szállodai szoba szűkös arányai között is.

Kemp forgatókönyve, bármennyire is tanulságos és hihető, a megfelelő előadók nélkül akár egy ízléstelen szalonszeánszként is játszódhatott volna. A film nagy felelőssége volt, hogy olyan színészeket kell találjon, akik fizikailag is hasonlítanak ezekre a sokak által ismert személyiségekre és még megvan a tehetségük ahhoz, hogy tökéletes megszemélyesítsék őket az utolsó gesztusig. Mindez tökéletesen sikerült.

Egy ej Miamiban film

Bár az Egyesült Államok Barack Obama révén már színesbőrű elnököt is fel tud mutatni, Hollywood mostanáig még nem jutott el oda, hogy a “polgárjogi hősöket” emberi komplexitásukban is bemutassa. 

Egy film nem tud minden történetet elmesélni, és az Egy éj Miamiban nem is próbálkozik meg ezzel. A történelmi drámák jellemzően nagyobb időintervallumokat dolgoznak fel, de az Egy éj Miamiban az egyetlen estére való összpontosítással is hasonlóan pontos képet tud adni egy időszakról, mindezt úgy, hogy nem csak, hogy egy este alatt, de a négy fal között játszódik.

Az Egy éj Miamiban… az Amazon Prime Video kínálatában érhető el.