EMMA. filmkritika

0 105

Szép, eszes és gazdag

Jane Austen soha nem megy ki a divatból. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a filmipar egyszerűen képtelen megunni az írónő regényeinek feldolgozásit. Austen karakterei nagyon jól működnek a mozivásznon, történetei még napjainkban is hordoznak releváns mondanivalót. Az emberi természet sokszínűsége változatlan, a szerelem nehézségekkel teli fennkölt mivolta szintúgy. Austen éppen ezeket az elemeket ragadta meg egy igencsak sajátos, humoros de egyben kritikus módon. A büszkeség ugyan nemes, ám néha igencsak csalfa érzelem, az ész mit sem ér ha elhomályosítja az önhittség, és olykor idő kell ahhoz hogy felnőjünk az igaz szerelemhez.

Emma Woodhouse (Anya Taylor-Joy) szellemes és gyönyörű, valamint nem elhanyagolható módon gazdag is. Legfőbb szórakozása a párok összeboronálása ami többnyire igencsak sikeresnek bizonyul. Hobbija ellenére hősnőnk egyáltalán nem kíván házasodni, és hiába legyeskedik körülötte kérők sokasága, ebben az elhatározásában nincs ami megingathatná. Legalábbis egy darabig… Hiszen mint tudjuk, előbb-utóbb a szerelem mindenkit utolér. Emma hamarosan két tűz között találja magát, ugyanis feltűnik a színen a rejtélyes Frank Churchill, valamint egészen új oldaláról ismerheti meg a család régi barátját George Knightleyt is. Bonyodalmak, félreértések és csalódások övezik Emma útját, melynek végén talán a boldogság várja.

Az Autumn De Wilde rendezésében megálmodott Emma. talán csak vizualitásában kiemelkedő a többi adaptációval szemben. Alapvetően nem kapunk semmi bravúros megoldást vagy csavart, a történet hűen követi az alapjául szolgáló regényt. Amiben a film bátor tud lenni, az meglepő módon a kosztümök körül keresendő. Nem fél élénk, harsány színeket használni, így láthatunk vibráló kanári sárga, vagy éppen fenséges burgundi színekben pompázó ruha és kalap költeményeket is. A szűzies ártatlanságot és tisztaságot jelképező fehér és pasztell színek is jelen vannak, de olyan csodálatos díszítésekkel felvértezve, hogy napjaink hölgyei is kapkodnának egy-egy darab után. A díszletek grandiózussága is lenyűgöző. A szürke angliai időjárásból mintegy ékszerdobozként emelkednek ki a nemesi kúriák, gazdagon díszített fali szőnyegeikkel és festményeikkel. A film látványvilágában némileg visszakacsint a 2006-os Marie Antoinette buja kavalkádjához, de azért annál jóval mérsékeltebb formában tárja elénk a gazdagok kiváltságos világát.

Anya Taylor-Joy (A boszorkány, Széttörve,) kiválóan alakítja a ravasz főhősnő szerepét. A társadalmi elvárások persze szabályozták a társalgási szokásokat, és úgy általában véve az etikettet is, ezért nagyon sokszor bizonyos gesztusok és a mimika tökéletesítésével segítettek rá a kommunikációra a résztvevők. Anya Taylor-Joy ebben igazán kiemelkedő. Egy egy pillantása vagy mosolya olyan átható, hogy szavak nélkül is értjük Emma szándékait. A Mr. Knightley-t alakító Johnny Flynn (Sils Maria felhői, Hiúság vására) megtestestesítője az austeni romantikus férfi ideálnak, azonban a Frank Churchillt megformáló Callum Turner (Legendás állatok: Grindelwald bűntettei) közel sem ilyen meggyőző. Az által alakított Frank Churchillből hiányzik a csábító kacérság és gondatlanság, pedig mindez elengedhetetlen lenne hiteles alakításhoz. Emma édesapját -vagy inkább saját magát- alakító Bill Nighyt mindenhogy imádjuk. Érzékenysége és hipochonder hajlamai üde és kacagtató színfoltjai a történetnek.

 

 

70%
Erős közepes

A 2020-as Emma. sokadig adaptációja az egyik leghíresebb romantikus regénynek, és mint ilyen, már nem igazán képes újat mutatni. Szórakoztató és bájos, gyönyörűen megkomponált alkotás, ami leginkább Jane Austen, és a kosztümös filmek rajongóit bűvölheti el.

  • Szerintem

Ez a honlap sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához. Elfogadom Bővebben.

Adatvédelmi irányelvek